Šopot
| Šopot | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 323 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 00′ 50″, k. h. 15° 33′ 26″44.013889°N 15.557222°EKoordináták: é. sz. 44° 00′ 50″, k. h. 15° 33′ 26″44.013889°N 15.557222°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Šopot témájú médiaállományokat. | |
Šopot falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zárától légvonalban 30, közúton 43 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra Dalmácia északi részén, Ravni kotar síkságán, a Zágráb-Split autópálya mellett, a benkovaci kijárat közelében fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu területe valószínűleg már a kora középkorban lakott volt. Itt találták meg a korai horvát történelem egyik legjelentősebb leletét egy Branimir fejedelem nevét tartalmazó 9. századi feliratot. 1928-ban horvát régészek a Grubica nevű magaslat alatti „Crkvina” nevű helyen egy középkori templom maradványait tárták fel. A romok közül kerültek elő az egykori oltár előépítményének részei egy kora román stílusú díszesen faragott mészkő gerenda és az egykori háromszög alakú oromzat, melyeket latin nyelvű felirat látható: „+BRANIMIRO COM(ES) DUX CRUATORV(M) COGIT(AVIT)” Ez a történelem első olyan írott forrása, amely (bár latinul) említi a horvát népnevet. Az oromzat díszítésén kereszt, két madár és növényi ornamentika látható. A falu nevét a közelében található azonos nevű forrásról kapta, ahol a feltételezések szerint a középkorban horvát törzsi gyűlést is tartottak és Branimir valahol ennek közelében építtette fel a templomot.[2]
Területe a 15. századtól 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 130, 1910-ben 204 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának csaknem 70 százaléka horvát, 28 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb megszállás alá került. A szerb szabadcsapatok a jugoszláv néphadsereg támogatásával háborús bűntettet követtek el az itteni horvát lakossággal szemben, melynek tizenegy helyi lakos esett áldozatául. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült és azóta is csak nagyon kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 281 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 130 | 399 | 140 | 122 | 167 | 204 | 312 | 347 | 474 | 486 | 521 | 572 | 565 | 531 | 271 | 281 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Középkori templom alapfalai a Crkvina nevű helyen. A šopoti felirat lelőhelye. A templom 12,5 x 6 méter méretű egyhajós épület, keleten trapéz alakú apszissal, nyugaton a narthex belső falának egy részével. Az alapfalak 42 centiméter magasságig maradtak fenn. A stílusjegyek szerint a kora középkori lelőhelyek közé tartozik, melyek Branimir fejedelem idejére, a 9. századra nyúlnak vissza. A templom körül temető található, ahol a temetkezés folytonossága a 9. és a 14. század között állt fenn.[5]
- Szent Nediljica tiszteletére szentelt kápolnáját 1992-ben a szerbek lerombolták. 2003-ban Benkovac város és a helyiek anyagi hozzájárulásával építették újjá és a háborús áldozatok emlékkápolnájaként szentelték fel.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Tz-benkovac.hr:Natpis kneza Branimira Archiválva 2015. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 2..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1735.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- A Zadarkilist cikke az 1992-es eseményekről (horvátul)
