Gornje Ceranje
| Gornje Ceranje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 62 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 58′ 29″, k. h. 15° 37′ 24″43.974784°N 15.623239°EKoordináták: é. sz. 43° 58′ 29″, k. h. 15° 37′ 24″43.974784°N 15.623239°E | |
 | |
Gornje Ceranje falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zárától légvonalban 35, közúton 44 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, a Zágráb-Split autópálya mellett fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ceranje neve már a 11. században feltűnik „Cerani” alakban. A 15. századtól velencei uralom alatt állt. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. A török uralom 1683-ig tartott, amikor hosszú felszabadító harcok után a megszállókat elűzték. Ezzel párhuzamosan új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1880-ban 168, 1910-ben 256 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 80 százaléka szerb, 12 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, később csak kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 62 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 168 | 172 | 181 | 256 | 0 | 0 | 326 | 358 | 399 | 330 | 326 | 316 | 61 | 62 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1712-ben épült. Egyhajós épület, homlokzata felett pengefalas harangépítménnyel, benne két haranggal. A templom körül temető található.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 4..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
