Olib (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Olib
A Kaštel – Olib védőtornya
A Kaštel – Olib védőtornya
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségZára
Jogállás falu
Irányítószám 23 296
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség140 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság17 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Olib (Horvátország)
Olib
Olib
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 22′ 40″, k. h. 14° 46′ 50″Koordináták: é. sz. 44° 22′ 40″, k. h. 14° 46′ 50″

Olib (olaszul: Ulbo) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 45 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 23 km-re nyugatra, Mali Lošinjtól 30 km-re délkeletre az azonos nevű sziget nyugati, a szomszédos Silba-szigetre néző öblében fekszik ott, ahol a sziget legszűkebb. A sziget nyugati oldalán található a legnagyobb öböl és kikötő Olib, míg a keleti oldalon található Slatinica kikötője és az öbölben a sziget legszebb homokos strandja. A sziget a legalacsonyabb a Zárához tartozó szigetek közül, legmagasabb pontja a Kalac mindössze 74 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Olibot kompjárat köti össze községközpontjával Zára városával. Elsősorban a csendes nyugalmat kedvelőknek ajánlott a pihenésre. A sportok közül a horgászat, a búvárkodás, a szörfözés és a kerékpározás űzhető. A kerékpározást kedvelők a szigetet teljesen körbejárhatják. Olib régen nem volt egységes település, hanem a szigeten több kis telep alakult ki, amelyek a századok során egyesültek.

Története[szerkesztés]

Olib szigetét már az ókori görög utazó Sztrabón is említi „Aloip” néven. Ez eredetileg erődített település volt, amely a „Gradina” nevű magaslaton állt. Maga a gradina név is arra utal, hogy itt már az ókorban az illírek egyik törzsének a liburnoknak megerősített településük volt. A sziget liburnok általi lakottságáról ezen kívül más földrajzi nevek is mesélnek. Ilyenek a „Gradina Petrova”, „Zagradina”, valamint a halomsírokra utaló „Garkova gomila”, „Sambore gomile” és „Pasje gomile” nevek. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy már a liburnok is a szigetnek ezt a legszűkebb részét választották lakhelyül, ahol a mai Olib település is áll. Ennek fő oka a sziget mindkét partjának közelsége, nyugaton Olib, keleten pedig Samotromac kikötője volt. A római uralom idején jött létre délen a kis Arat-félszigeten a Sveta Nikola-öbölnél az új Aloip település. Ezen a területen ma is sok liburn és római cseréptöredéket lehet találni. A települést később Bíborbanszületett Konstantin császár is említi. A közeli Banjve-öbölben egy 1. századi római villagazdaság, egy 4. századi temető és egy, valószínűleg a „Pax Romana” után épített erődítmény maradványai találhatók. A sziget északnyugati oldalán a Mirine nevű helyen 6. századi romokra és pénzérmékre bukkantak. A romok valószínűleg egy villa rusticához tartoztak. Nem kizárható, hogy az ókorban egyidejűleg több település is létezett a szigeten.

A horvátok fokozatosan települtek be a szigetre a 7. század közepe és a 8. század vége között. Erre a latin eredetű földrajzi nevek, illetve néhány horvát elnevezés is utal. A középkor kezdetén az élet jobbára a várakban és a szigeten található néhány szakrális épület környékén zajlott. Ilyen szakrális épület volt a Banjve-öbölben épített Szent Antal apátság, amely egészen a 19. század elejéig működött, a Szent Miklós templom és temető az azonos nevű öbölben, valamint a sziget északi részén a kis Szent János templom. A sziget középső részén Gradina körül évszázadokon át különálló települések voltak. A velencei uralom idején 1409-től a 17. századig a sziget a zárai nemességnek volt bérbe adva. Az akkori plébániatemplomon a Szent Anasztázia (Sveta Stošija) templomon található felirat szerint 1476-ban Vrlika környékéről a török elől menekülők Jur Cetinjan vezette csoportja telepedett le itt. A 16. században a kalózok elleni védelem céljából felépült a „Kaštel”, vagyis Olib védőtornya. A 17. században a velenceiek a zárai Lantana családnak adták el a szigetet, akik később továbbadták azt és az obiliak felszabadulva a jobbágyterhek alól 1900-ban megváltották a szigetet utolsó birtokosaitól a Filipiktől. Alapiskoláját 1864-ben alapították. 1857-ben 1195, 1910-ben 1331 lakosa volt. Az I. világháborút követően Olib előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A rossz életkörülmények, a foglalkoztatás hiánya miatt már az I. világháború előtt megkezdődött a lakosság főként Amerikába történő elvándorlása, amely a II. világháborút követően is folytatódott és egyre drámaibb méreteket öltött. A lakosság csökkenését a turizmus fejlődése sem tudta megállítani. A szigetnek 2011-ben mindössze 140 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.195 1.297 1.256 1.371 1.495 1.331 1.331 1.128 914 805 585 569 226 714 147 140

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A sziget természeti látványossága a déli részen a Kalac nevű magaslat alatt található "Cukrov dolac" nevű beszakadás, amely a körülvevő lépcsőzetes kőfallal amfiteátrumra hasonlít.
  • Kitűnő állapotban maradt fenn az Olib kikötő végében a Kaštel torony, a sziget 16. századi, a kalózok ellen épített védőtornya.
  • A középkori Szent Antal apátság romjai a Banjve-öbölben.
  • Olib északi részén található a Szent János templom maradványa.
  • Olib Szent Anasztázia (Sveta Stošija) tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1412-ben épült, 1632-ben meghosszabbították és megújították, ezt a bejárat feletti kereszt és a bevésett évszám igazolja, majd 1868-ban újra megújították. 1892-ig ez volt Olib plébániatemploma. Három oltára van. A mai főoltárt 1868-ban márványból faragták, előtte aranyozott, fából faragott és szobrokkal díszített oltára volt. A templomot temető övezi. Itt található Juraj Cetinjanin plébános 1519-ben faragott glagolita feliratos sírkőlapja.[4]
  • Az 1872-ben épített plébániaházban őrzik az egyházi és néprajzi gyűjteményt glagolita kódexekkel.[4]
  • Olib Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1899-ben épült egy 1560-ból származó és 1769-ben átépített kápolna helyén. A templomnak öt márvány oltára van: a főoltár Mária mennybevétele (Szent Mihály főangyallal, Szent Vince vértanúval és Ferrer Szent Vincéval, a mellékoltárok bal oldalon Szent Simon és Páduai Szent Antal, a jobb oldalon a Szent Család és a Szent Lélek tiszteletére vannak szentelve. A kagyló formájú keresztelőmedence hátterében a falon dombormű látható Keresztelő Szent János és Jézus ábrázolásával. A templom közepén bal oldalon fából faragott fedett szószék található. A templomot 1905-ben szentelte fel az olibi születésű dr. Vinko Pulišić akkori šibeniki püspök, aki 1912-ben egy nagy márvány oltárt adományozott a templomnak. A templomot 1999-ben teljesen megújították. A harangtornyot felirata szerint 1869-ben „segítség nélkül” a hívek maguk építették.[4]
  • Olib településtől keletre a Smatvorac kikötő felé vezető út mellett áll az 1888-ban épített Szent Rókus templom. Márvány oltárán Szűz Mária, Szent Rókus és Szent Sebestyén ábrázolásai láthatók. Harangtornyában egy harang található, amelyet 1929-ben Vinko Pulišić zárai érsek adományozott. A templomot ugyanő szentelte fel 1922-ben.[4]
  • A sziget délnyugati részén a Sveti Nikola-öbölben a kikötő mellett található az 1881-ben épített Szent Miklós templom. A régi 17. századi templomból alakították ki a mai templom sekrestyéjét. A homlokzat feletti harangtoronyban egy harang található. Oltárképei Szent Miklóst, a Havas Boldogasszonyt és Keresztelő Szent Jánost ábrázolják.1917-ben szentelte fel Vinko Pulišić zárai érsek.[4]
  • A Banjve-öbölben római kori villagazdaság és erőd romjai, valamint egy 4. századi temető láthatók.

Galéria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Olib (Zadar) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.