Tribanj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tribanj
Tribanj-Ljubotić a Velebit lejtői alatt.
Tribanj-Ljubotić a Velebit lejtői alatt.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségStarigrad
Jogállás falu
Irányítószám 23245
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség267 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság6 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tribanj (Horvátország)
Tribanj
Tribanj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 21′ 00″, k. h. 15° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 21′ 00″, k. h. 15° 19′ 00″

Tribanj falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Starigradhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 26, közúton 57 km-re északra, községközpontjától 11 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Velebit-hegység déli része alatt, a Velebit-csatorna partján fekszik. Három településrészből áll: Tribanj–Kruščica, Tribanj–Mandalina és Tribanj–Šibuljina.

Története[szerkesztés]

Tribanj első írásos említése II. András magyar király oklevelében 1205-ben történt.[2] 1409-ben Dalmácia többi részével együtt Nápolyi László magyar ellenkirály a Velencei Köztársaságnak adta el. A török 1527-ben elfoglalta a közeli Obrovacot és a környező településeket elpusztította. A lakosság a velencei uralom alatt maradt biztonságosabb vidékekre menekült. A török uralom mintegy 150 évek tartott, 1671-ben már tartott Starigrad vidékének, benne Tribanjnak az újra betelepítése. Ezután a terület 1797-ig volt a Velencei Köztársaság része. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 621, 1910-ben 1257 lakosa volt. 1879-ben a neves horvát történész C. Bianchi Tribanj következő részeit sorolja fel: Ljubotić, Reljinovac, Lukovac, Bristovac, Kroće, Viniština, Javorje, Lisarica uz More és Trstenica.[2] Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 267 lakosa volt, akik olajbogyó- és fügetermesztésből, valamint a turizmusból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
621 746 852 1.002 1.160 1.257 1.400 1.124 755 707 683 627 513 481 338 267

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a Ljubotić településrészen állt, de már 1820-ban rossz állapotban volt. Ezért elhatározták, hogy Kruščicán a tenger mellett újat építenek. Az új plébániatemplom 1868-ban épült fel és a régihez hasonlóan Szent Antalnak szentelték. 1987-ben teljesen megújították. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltárán Szent Antal fából faragott szobra áll. Harangtornyában két harang található.[2]
  • Mandalina nevű településrészén áll a Szent Mária Magdolna templom, mely felirata szerint 1181-ben épült, 1865-ben megújították. Régészeti kutatását és felújítását tervezik.[2]
  • A régi Lisarica településrészen áll a Gyógyító boldogasszony kápolna, melyet 1880-ban a Zubčić testvérek építettek. 2001-ben megújították.
  • A ljubotići Szent Antal kápolnát 1883-ban építették újjá és szentelték fel.
  • A javorjei Keresztelő Szent János kápolna ma már teljesen romokban áll.
  • Trstenica Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnája.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]