Kožino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kožino
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségZára
Jogállás falu
Irányítószám 23000
Körzethívószám 023
Népesség
Teljes népesség815 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság56 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kožino (Horvátország)
Kožino
Kožino
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 10′ 15″, k. h. 15° 11′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 10′ 15″, k. h. 15° 11′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kožino témájú médiaállományokat.

Kožino (olaszul: Càproli/Còsino) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zára központjától 7 km-re északnyugatra a Zárai-öböl felett fekszik. A falu régi része a tengertől távolabb a dombtetőn, újabb része a tengerpart mentén található. A tengerparti rész a 20. század második felétől a turizmusnak köszönhetően dinamikusan fejlődik.

Története[szerkesztés]

Kožino 1105-ben szerepel először az írásos forrásokban, amikor IV. Krešimir Péter király Čika nevű lánytestvére, a zárai Szűz Mária kolostor megújítója “in loco qui dicitur Caproli” vásárol birtokot egy fehér lóért.[2] A második adat 1387-ből származik, amikor egy Diklo melletti, a tenger fölé emelkedő dombon levő helyet Kožino Seloként említenek.[2] Ez a név újra megjelenik 1666-ban a glagolita anyakönyvekben. A név egy zárai nemesi család a Kože (Cosse) nevéből származik, amelynek egykor itt volt a birtoka.[2] Miután Velence 1409-ben elfoglalta Zárát ez a terület is fennhatósága alá került. Templomát 1522-ben építették, plébániáját 1575-ben alapították. A falut 1636-ban felégette a török, de két éven belül újra benépesült. Amikor a török megszállta a Zárai-öböl környékét a helyiek előbb Dikloba, majd a Sveti Ivan nevű, Zárához tartozó elővárosba és Sukošanba menekültek. A törökkel kötött béke után hamarosan visszatértek otthonaikba. 1575 és 1706 között plébániájához tartozott Diklo és Petrčane is.[2] A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 153, 1910-ben 316 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakói hagyományosan földművesek (főként szőlő- és olajbogyó termesztés), halászok voltak, de a 20. század második felétől egyre inkább az idegenforgalom lett a megélhetés fő forrása. 2011-ben 815 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
153 0 213 230 248 316 350 364 497 516 501 510 457 498 583 815

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1522-ben épült. 1884-ben újjáépítették, majd 1987-ben teljesen megújították. A márvány főoltár a tabernákulummal 1793-ban készült. Az oltárkép Szűz Máriát a gyermek Jézussal és Szent Mihály főangyalt ábrázolja. Rajta kívül a templomnak még két, fából faragott barokk mellékoltára van. A keleti falnál levő oltár képén Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban látható. A nyugati falnál levő oltáron Szent Mihály, Szent Jeromos és Szűz Mária szobrai állnak. A templom értékes tárgyai közül említésre méltó az öt barokk körmeneti kereszt a 17. és 18. századból, a két ezüstkehely és az 1741-ben készített, jó állapotban fennmaradt papi miseruha. A templom mellett a nyugati oldalon nagy harangtorony emelkedik benne két haranggal, melyek működését 1995 óta elektromosan vezérlik.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]