Kolan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kolan
Kolan látképe
Kolan látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségKolan
Jogállás falu
Polgármester Josip Zubović
Irányítószám 23 251
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség379 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság106 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kolan (Horvátország)
Kolan
Kolan
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 29′ 50″, k. h. 14° 57′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 29′ 50″, k. h. 14° 57′ 30″
Kolan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolan témájú médiaállományokat.

Kolan (olaszul: Colane) falu és község Horvátországban Zára megyében a Pag szigeten. Közigazgatásilag Kolanjski Gajac és Mandre települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Pagtól légvonalban 10 km-re, közúton 16 km-re északnyugatra a sziget középső belső részén egy völgyben fekszik. Keletről a 206 méter magas Gradac és a 256 méteres Nebeska, nyugatról a 134 méteres Brizi határolja. A két keleti magaslat védi a települést az erős bórától, amely gyakran fúj errefelé a Velebit felől. Az a vidék ahol Kolan fekszik kifejezetten karsztos nagyon kevés művelhető földdel. Emiatt a növényzet nagyon szegényes, vagy nagyon alacsony. Kivétel a Kolani-mező ahol egy időszakos kis patak miatt nedvesebb a talaj, valamint a félig mocsaras Kolani-tó északi része, amely védett madárrezervátum.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 1800 körüli időben a liburnok települései álltak a közeli dombokon. A falak maradványai a Gornji Gradac és a Sveti Vid nevű magaslatokon is megtalálhatók. A Donji Gradacnak nevezett helyen még egy liburn erősség is volt, ennek maradványai azonban mintegy harminc éve a Kolan-Mandre út építése során megsemmisültek.[2] Az emberi települések létezését tovább erősítik a környéken talált sírok, melyekből bronz ékszerek is előkerültek. A település területe a római korban is folyamatosan lakott volt, amint az a Kolani-mező szélén található egykori villagazdaságok (Kavrle, Ograda, Polačine, Jurevice, Rnakovac, Lazić, Didine, Stomorica) romjaiból is látszik.[2] Feltételezhetően Kolan neve maga is római eredetű, a vízvezeték latin „canalis” nevéből származik.[2] A vízvezeték a Kolani-mezőről a ma Novalja közelében feküdt római Cissa városába vezette a vizet.

Kolan első írásos említése a velencei tanács 1441. március 2-án kelt oklevelében történt, amelyben engedélyezte, hogy a Kolannak nevezett helyen települést létesítsenek. Ugyanebben az évben épült a falu plébániatemploma is. A mai település határában több középkori templom romjai is fennmaradtak, így az 1348-ban épített Szent Vid, az 1493-ban épített Szent Márk, az 1391-ben épített Szentlélek és a 15. század végi Szent Jeromos templomoké.[2] A hagyomány szerint a kalózok kétszer is felégették és lerombolták a falut, de utána mindig gyorsan újjáépítették. A harmadik alkalommal azonban annyira lerombolták, hogy a templomot már nem tudták újjáépíteni és a nép sokáig a dubravai Szűz Mária templomba járt istentiszteletre.[3] Amikor végre harmadjára is felépítették a templomot, azt Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelték, pedig egykor Szent Márk is a templom védőszentje volt. Mindazonáltal Szent Márk szobra még hosszú ideig, egészen a 20. század elejéig a templomban maradt.[3] Kolan története során elsősorban földművesek faluja volt, akik a földművelés mellett még állattartással foglalkoztak. Kolannak egykor a Kolani-mező területén bányája (Vele grbe és Male grbe) is volt, ahol hosszú évekig szenet bányásztak.[2]

A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Pag szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. iskoláját 1903-ban nyitották meg. A településnek 1910-ben 327 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 379, a községnek összesen 791 lakosa volt. Lakói ma főként a turizmusból, vendéglátásból élnek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
207 245 222 234 281 327 327 532 633 678 688 597 542 525 423 379

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 15. században épült. Története során többször lerombolták és újjáépítették. 1852-ig plébániájához tartoztak a barbati térség falvai is. Anyakönyvei 1825 óta fennmaradtak, ma az Országos Levéltár őrzi őket. A régebbi bejegyzések még glagolita betűkkel vannak írva.[3] A templomnak három oltára van, a Szent Lukácsnak szentelt főoltár mellett a bal oldali mellékoltár Kármelhegyi Boldogasszony, a jobb oldali Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelve. A templomot 1929-ben teljesen megújították.
  • A mocsaras Kolani-tó különösen sok madárfaj élőhelye. Területét a biológiai sokszínűség megőrzésére védett rezervátummá nyilvánították. A Kolani-tóban és közvetlen környékén 123 madárfaj él, melyek közülük 66 fészekrakó. Költözés és telelés idején a nádasban sokféle madár húzza meg magát. Néhány a környező réteken lakik, mások a közeli szigeteken fészkelnek és a halban gazdag mocsárba táplálkozni járnak.
  • A Kolani-mezőn a római korból származó kutak találhatók, melyek részei voltak a Cissába vezető vízvezetéknek. Abban az időben ide jártak a háztartásokhoz nélkülözhetetlen vízért, melyet ivásra, a nők főként mosásra, főzésre, a férfiak az állatok itatására használtak. A kutaktól nem messze szenet bányásztak, melyet kisvasúton vittek a közeli Šimuni kikötőjébe, majd onnan az olasz hajókon szállították tovább. A Vele és Male grbe bányák maradványai még mindig láthatók a Kolani-mezőn.
  • Kolanban található a Pag-sziget egyetlen néprajzi múzeuma. Amikor 1978-ban az alapiskolát új épületbe költöztették üresen maradt az 1903-ban nyílt régi iskola épülete. Ekkor fiatal kolaniak megalapították a KUD „Bartul Kašić“ kulturális és művészeti egyesületet és belekezdtek az épület kulturális célra történő átalakításába. Egyúttal elkezdték a népviseletek, régi használati tárgyak, szerszámok gyűjtését. Az egyesület gyűjti a régi népszokásokat, táncokat, énekeket. 2010-ben megkezdte működését az egyesület gyermekcsoportja is és női énekkar is működik a településen.

Képgaléria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]