Vukšić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vukšić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23422
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség513 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság155 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vukšić (Horvátország)
Vukšić
Vukšić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 57′ 00″, k. h. 15° 43′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 57′ 00″, k. h. 15° 43′ 10″

Vukšić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 43, közúton 64 km-re, községközpontjától 15 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari és Bukovica tájegységek határán fekszik.

Története[szerkesztés]

Vukšić első írásos említése 1392-ben történt. Ebben az időben egy nagy hengeres torony állt itt alatta a településsel, ahol 1392-ben bírósági per volt a kašićiak és Milota Nešustović földjei közötti birtokhatár kérdésében.[2] A falu nyugati végében egy magaslaton állt Mišljen vára, melyet a helyiek a 19. század végén lebontottak, hogy köveiből házakat építsenek.[2] A falu keleti részén állt Ostrovica vára, melyet már 1198-ban említenek először. A vár a bribiri grófoké volt, akiknek I. Lajos magyar király 1347-ben Zrin várát adományozta és ezt követően felvették a Zrínyi nevet. Eztután a falunak több földesura is volt. A környékbeli településekkel együtt 1523-ban elfoglalta és felgyújtotta a török.[2] 1647-ben a kandiai háború során felszabadították a velencei hadak. A török kiűzése uán új lakosság érkezett. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 336, 1910-ben 457 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82 százaléka horvát, 15 százaléka szerb nemzetiségű volt. Még az évben a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Templomait lerombolták, horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 513 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
336 474 285 311 285 457 555 521 712 767 859 866 734 810 462 513

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a falutól nem messze a mezőn áll, körülötte régi temető található. Egyszerű, egyhajós épület négyszögletes szentéllyel, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal. A templom a 12. vagy a 13. században épült egy ókori, vagy kora középkori építmény helyén. Mai formáját a török kiűzése utáni, 1663-ban történt újjáépítés során kapta. Ennek során a régi szentélyt elbontották és az új, ma is látható szentélyt építették hozzá. A hozzáépített részek, az ablakok és a kapuzat alakja részleteiben is illeszkednek az eredeti épülethez. 1735-ig ez volt a falu plébániatemploma. 1923-ban és 1972-ben megújították.[2] Ma a Lišane Ostroviče-i plébánia filiája. A templom berendezésének legnagyobb értéke a nagy méretű, fából faragott, gazdagon díszített 18. századi barokk oltár volt.Az oltárkép Szent Mihályt ábrázolta Szent Miklós és Szent Antal társaságában, felettük a Mennyei Atya, a Szentlélek és a gyermekét tartó Szűzanya volt látható. Vászonra festett helyi alkotás volt. A templomban volt még egy régi fakereszt is. Sajnos a délszláv háború során a falut elfoglaló szerbek a templomot felgyújtották, csak a csupasz falak maradtak belőle. Harangjait elvitték. Az épületet 1995-ben teljesen újjáépítették, új harangját 2007-ben szentelték fel. A temetőben 1979-ben kápolnát építettek, amely a háború alatt szintén megsemmisült. A háború után újat építettek helyette a hozzá csatlakozó sekrestyével és ravatalozóval.[5][2]
  • A régi plébániaház mellett a 18. században egy Szent Jeromos tiszteletére szentelt kápolnát is építettek, melyet később bővítettek. A homlokzat feletti harangtornya 1885-ben épült, de 1966-ban betonból újjáépítették. Oltárának képe Szent Jeromost ábrázolta, mely a 19. században készült. A kápolnában egy Szűzanya gyermekével és egy másik Mária-szobor is állt, mely tiroli mester munkája volt. A délszláv háború idején a kápolnát a földig rombolták, harangjait elvitték. Ma csak az alapjai láthatók.[2]
  • A faluban állt egy Szent Katalin kápolna is, melyet a 18. század elején építettek. Bejárata felett lunetta, homlokzata felett pedig harangtorony állt két haranggal. Szentélye kissé szűkebb volt a hajónál. Oltárán védőszentjének 19. századi képe volt látható, rajta kívül még egy Szent Katalin szobor is állt a kápolnában. A háború idején ezt is teljesen lerombolták, harangjait elvitték. Még nem építették újjá. [2]
  • A falu új Szent Katalin temploma 1987-ben épült a régi azonos titulusú templom közelében, mely idővel kicsinek bizonyult. A háborúban ezt is lerombolták. Alapjain 2005-ben új templomot építettek.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]