Bruška

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bruška
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23421
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség113 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság430 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bruška (Horvátország)
Bruška
Bruška
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 05′ 00″, k. h. 15° 45′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 05′ 00″, k. h. 15° 45′ 15″

Bruška falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 42, közúton 53 km-re keletre, községközpontjától 15 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, a Bukovica tájegységen, a Kunovac-hegy alatt fekszik. Településrészei: Gornje és Donje Bruške Marinović, Zrilić és Čačić.

Története[szerkesztés]

Rodaljicétől északnyugatra, a Kunovac, Popina, Čekić, Žedna Greda és Visibaba nevű hegyek között, a mai Bruška helyén állt az ókorban az illír "Brusia" település, melyről a falu a nevét kapta. A kora középkorban az ősi horvát Poletčić nemzetség birtokolta ezt a területet. A falu első írásos említése 1404-ben történt.[2] Itt található Samograd várának romja, melyet kötőanyag nélküli nagy kövekből építettek. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török és csak a 17. század végén szabadult fel uralma alól. A kandiai háború kezdetén lakossága a velenceiek által ellenőrzött Poličnikre menekült, de utódaik később visszatértek őseik földjére. 1639-ben Bruškán gyűltek össze tárgyalásokra a török, a velencei és a kotari felkelők küldöttei, hogy a török seregek Dalmáciából történő kivonulásáról tárgyaljanak.[2] A település a török kiűzése után 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 267, 1910-ben 484 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció és rövid német megszállás után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 90 százaléka horvát, 10 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Templomát a szerbek börtönként használták. Horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 113 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
267 299 316 369 385 484 389 533 437 497 513 476 412 373 167 113

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária Istenanyaságának tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1963-ban épült, Mate Garković akkori zárai érsek szentelte fel. Ez egy családi házból átalakított épület volt, melyhez harangtornyot építettek. A délszláv háború idején a szerb felkelők börtönként használták. A súlyos károkat szenvedett épületet 1996-ban teljesen újjáépítették. A templomnak kőből épített szembemiséző oltára van kő keresztelőmedencével, sekrestyével, harangtornyában két haranggal. Az újjáépítés után Szent Miklós új, fából faragott szobrát helyezték el benne. A plébánia védőszentjei Szent Miklós és Szent János evangélista.
  • A településen egy kis Szent Miklós kápolna is áll.
  • A falu közelében szélerőműveket telepítettek.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]