Gornje Raštane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornje Raštane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSveti Filip i Jakov
Jogállás falu
Irányítószám 23207
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség456 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság48 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornje Raštane (Horvátország)
Gornje Raštane
Gornje Raštane
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 01′ 30″, k. h. 15° 26′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 30″, k. h. 15° 26′ 15″

Gornje Raštane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 19 km-re, közúton 24 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 10 km-re, közúton 14 km-re északra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar egy termékeny völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

Raštane nevét egykoron sűrű tölgyesekkel (horvátul „hrast”) benőtt határáról kapta. Az írásos források 1240-ben említik először,[2] majd 1349-ben, 1385-ben, 1387-ben és 1513-ban is „Hrašćane” néven említik.[3] A horvát Kačić nemzetség birtoka volt, majd a Glamočan és Ramljan családoké. A középkorban Szent György templomának saját plébánosa volt, akit 1446-ban említenek.[3] A templomot valószínűleg a török háborúk során rombolták le. A település ekkor teljesen elnéptelenedett, plébánosát 1532-ben említik utoljára Stjepan Jusić személyében.[3] A kandiai háborút (1669) követően, majd a karlócai béke (1699] után főként Bukovicáról és a Murter-szigetről érkezett családokkal telepítették be.[4] A 17. századtól a goricai plébániához tartozott. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1880-ban 137, 1910-ben 41 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 456 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 137 91 26 41 0 0 384 476 596 593 503 591 469 456

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A raštanei mezőn találhatók az 1446-ban említett és a török korban lerombolt középkori Szent György plébániatemplom romjai.[3]
  • Viternici nevű településrészétől nem messze a Bojan-kút mellett egy ismeretlen titulusú templom állt. Ugyancsak egy ismeretlen templom volt Tičevo mellett a Crkvina nevű helyen is. Ezen kívül Tičevón feltártak egy két méter mély, szűk üreget is, mely egykor valószínűleg élelmiszer tárolására szolgált.[4]
  • Jarugánál egy ókori hamvasztásos sír került elő említésre méltó tárgyi mellékletekkel, melyeket ma a zárai és biogradi múzeumokban őriznek.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]