Donje Raštane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donje Raštane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSveti Filip i Jakov
Jogállás falu
Irányítószám 23207
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség499 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság49 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donje Raštane (Horvátország)
Donje Raštane
Donje Raštane
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 01′ 15″, k. h. 15° 24′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 15″, k. h. 15° 24′ 15″

Donje Raštane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 18 km-re, közúton 23 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 10 km-re, közúton 14 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar egy termékeny völgyében fekszik. Határában található az egész vidék látképét meghatározó Vrčevo-hegy.

Története[szerkesztés]

Raštane nevét egykoron sűrű tölgyesekkel (horvátul „hrast”) benőtt határáról kapta. Az írásos források 1240-ben említik először,[2] majd 1349-ben, 1385-ben, 1387-ben és 1513-ban is „Hrašćane” néven említik.[3] A horvát Kačić nemzetség birtoka volt, majd a Glamočan és Ramljan családoké. A középkorban Szent György templomának saját plébánosa volt, akit 1446-ban említenek.[3] A templomot valószínűleg a török háborúk során rombolták le. A település ekkor teljesen elnéptelenedett, plébánosát 1532-ben említik utoljára Stjepan Jusić személyében.[3] A kandiai háborút (1669) követően, majd a karlócai béke (1699] után a Šibenik melletti Jezera, Kruševo, Zelengrad, Medviđa, Crno, sőt Hercegovina területéről érkezett családokkal telepítették be.[3] A 17. századtól a goricai plébániához tartozott. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 261, 1910-ben 379 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 499 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal (szőlőtermesztés, konyhakertészet az utóbbi időben fejlődött az olajfatermesztés is) és állattenyésztéssel foglalkoztak. A falu kulturális és művészeti egyesülete a "Sv. Ivan Glavosjek".[2]

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
261 250 123 164 304 379 462 538 368 425 516 539 527 537 482 499

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma egyhajós épület sekrestyével. Szembemiséző oltára kőből készült, szentségtartója aranyozott sárgaréz, ambója, szenteltvíztartója kőből készült. Harangtornyában két harang található.[3]
  • A raštanei mezőn találhatók az 1446-ban említett és a török korban lerombolt középkori Szent György plébániatemplom romjai.[3]
  • A Vrčevo-hegy a történelem folyamán végig fontos stratégiai pont volt. Így volt ez a délszláv háború idején is. A nemzedékről nemzedékre terjedő legenda szerint a Vrčevo egy mágikus hegy, régóta ismert a Boldogasszony hegyeként is. Tetején egy kápolna áll a Rózsafüzér királynője tiszteletére.[2] A hegy alatt illír erőd és török vár, valamint egy Szent Márknak szentelt középkori templom állt.[3]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]