Hrvoje Šarinić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hrvoje Šarinić
Hrvoje Šarinić.jpg
Horvátország 4. miniszterelnöke
Hivatali idő
1992. augusztus 12. 1993. április 3.
Előd Franjo Gregurić
Utód Nikica Valentić

Született 1935. február 17.[1][2]
Sušak, Jugoszlávia
Elhunyt2017. július 21. (82 évesen)[3][1][2]
Zágráb
Sírhely Mirogoj temető
Párt Horvát Demokratikus Közösség

Foglalkozás építész, politikus
Iskolái Zágrábi Egyetem

Díjak Order of Ante Starčević

Hrvoje Šarinić (Sušak, 1935. február 17.Zágráb, 2017, július 21.) horvát politikus, építész. 1992. augusztusa és 1993. áprilisa között a Horvát Köztársaság miniszterelnöke volt.

Élete[szerkesztés]

Hrvoje Šarinić 1935-ben született a Fiume melletti Sušakban. Apja Marijan Šarinić, anyja, Vila Marunić volt.[4] Šarinic apja a két világháború között Sušak újjáépítésével gazdagodott meg. A „Šarinićeva kava” nevű kőbánya tulajdonosa, a Horvát Parasztpárt (HSS) tagja és Sušak polgármestere volt, amely tisztségben az olaszok érkezése után is megmaradt. A második világháború végén (a hivatalos jelentés szerint) öngyilkos lett.[4] Az új kommunista hatalom posztumusz a nép ellenségének nyilvánította, a család vagyonát pedig elkobozták.[4] Édesanyja később hozzáment a kiváló építészhez, Leo Babićhoz.

A gimnázium elvégzése után Hrvoje beiratkozott a Zágrábi Egyetem Építészmérnöki, Építőmérnöki és Geodéziai Karára, a hídépítő szakra, ahol 1962-ben szerzett építészmérnöki diplomát. A diploma után a zágrábi Hidroprojekt cégnél helyezkedett el, ahonnan 1962-ben Franciaországba küldték szakirányú posztgraduális képzésre. A tervezett három hónapi tartózkodásból azonban 25 év lett. 1963 és 1987 között Párizsban élt és dolgozott és a horvát mellett a francia állampolgársággal is rendelkezett. Első nagy munkája egy bordeaux-i atomerőmű építése volt, amelyet 1971-ben vett át. Három évvel később, 1974 és 1980 között az ottani rezsim elleni gazdasági szankciók ellenére két atomerőmű építését irányította Fokváros térségében (Dél-Afrikai Köztársaság). Eközben 1980-tól 1984-ig Zágrábban honosított franciaként egy atomerőművek építését tervező céget képviselt, kevés sikerrel. Ezt követően 1984-ben a legnagyobb marokkói építőipari vállalat igazgatójaként Casablancában dolgozott. Beszélt és írt franciául, olaszul és angolul. 1987-ben miután visszavonult az egész Šarinić család visszatért Zágrábba.

Politikai tevékenysége[szerkesztés]

Politikai pályára 1989-ben lépett. A Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) alapító tagjaként az első horvátországi demokratikus választások után Franjo Tuđman személyi titkári lett.[5] Az 1992-es parlamenti választások után augusztus 7-én a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) tagjaként miniszterelnök lett, amelyet 1993. április 3-ig töltött be.[6] Ekkor Tuđman elnök úgy döntött, hogy leváltja és Nikica Valentićet nevezte ki a helyére. Miniszterelnökként tett gyakori kijelentéseit, miszerint továbbra is Franjo Tuđman politikáját folytatja az újságírók és a közvélemény nem fogadta örömmel, és előtérbe került a makrogazdasági elmélet és gyakorlat gyenge ismerete.

A Dalmacijacementtel történt botrány után, amikor a média azzal vádolta, hogy jutalékot vett át egy olasz partnertől lemondott, és a Nemzetbiztonsági Hivatal élére került. Hrvoje Šarinić volt a horvát tárgyalócsoport vezetője a lázadó szerbekkel folytatott tárgyalásokon. Utólag elismerte, hogy titokban tízszer találkozott Slobodan Milošević-csel. Ő volt a Horvát Köztársaság UNPROFOR-ral való kapcsolatokért felelős bizottságának a vezetője is. Később kétszer tért vissza a Horvát Köztársasági Elnöki Hivatal élére. Megvádolták az ún. az „isztriai ipszilon” ügyben, amikor egy isztriai út építésével kapcsolatban a francia Bouygouse céggel egy rendkívül kedvezőtlen szerződést kötött Horvátország számára. Az 1990-es évek végén kiszorult Franjo Tuđman elnök közeli munkatársainak köréből (az elnöki hivatal új vezetője Ivica Kostovic lett, aki Franjo Tudjman elnök haláláig maradt ebben a pozícióban). Franjo Tuđman elnök halála és a 2000-es választások után Mate Granić-csal, Vesna Skare-Ozbolttal és Josko Morić-csal együtt kilépett a HDZ-ből és megalapította a Demokratikus Centrumot.

1999-ben jelentette meg Svi moji tajni pregovori sa Slobodanom Miloševićem 1993–1995 (Titkos megbeszéléseim Slobodan Milošević-csel 1993–1995) című könyvét. 2017. július 21-én hosszas és súlyos betegség után Zágrábban, a Sveti Duh Klinikai Kórházban hunyt el. A zágrábi Mirogojban temették el, öt nappal halála után, 2017. július 26-án.

Családja[szerkesztés]

Feleségétől Erikától három fia született: Marija (autóbalesetben meghalt), Marko és Andrej.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. Umro je Hrvoje Šarinić, bivši premijer i Tuđmanov suradnik
  4. a b c Hrvoje Šarinić, vecernji.hr, 1. prosinca 2016., pristupljeno 22. srpnja 2017.
  5. Hrvoje Šarinić (horvát nyelven). [2016. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 2.)
  6. Četvrta vlada (horvát nyelven). Croatian Information-Documentation Referral Agency. [2012. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 2.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hrvoje Šarinić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.