Tavelić Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tavelić Miklós
Ismeretlen középkori festő: Tavelić Miklós vértanú
Ismeretlen középkori festő: Tavelić Miklós vértanú
szent szerzetes és vértanú
Születése
1340 körül
Šibenik
Halála
1391. november 14. (51 évesen)
Jeruzsálem
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Boldoggá avatása 1889. június 6., Róma
Boldoggá avatta: XIII. Leó
Szentté avatása 1970. június 21., Róma (Vatikán, Szent Péter-bazilika)
Szentté avatta: VI. Pál
Kegyhely Tavelić Nikola kegyhelye Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina
Ünnepnapja november 14.
Jelképei könyv, pálma, szerzetesi ruha, máglya
Minek/kiknek a védőszentje? a vallás üldözöttei, diákoknak, szerzetesek, teológusok; Horvátország, Bosznia-Hercegovina
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tavelić Miklós témájú médiaállományokat.

Tavelić Miklós (ejtsd: távelity) vagy Tavelić Nikola, Nikola Tavelić, Nikola Tavilić (Šibenik, 1340 körül – Jeruzsálem, 1391. november 14.) az első horvát szent, ferences, vértanú.

Életrajza[szerkesztés]

Tavelić Szent Miklós képe (tenger melletti Assisi Szent Ferenc ferences templom, Šibenik, 15. század)
Tavelić Szent Miklós oltára. Assisi Szent Ferenc temploma, Šibenik
Egykori ferences rendház a Sion-hegyen Jeruzsálemben, az Utolsó Vacsora terme mellett, itt élt Tavelić Miklós

Nemesi családban született 1340 körül, Bribirben, a Šubići nemesi család székhelyében. Ferences szerzetes lett; 1365 körül pappá szentelték, és misszionáriusként Boszniába ment 1372 körül, ahol a bogumilok között 12 éven keresztül sikerrel tevékenykedett. Alverenski Bartul fráter, a Boszniai vikariátus vikáriusa XI. Gergely ösztönzésére 1372-ben tulajdonképpen 60 példás ferencest arra a küldetésre hívott össze, köztük Miklós fráter is volt; ezek a misszionáriusok ötvenezer eretneket a katolikus felekezetre térítettek.[1]

1384-ben, 12 év boszniai missziós tevékenység után, elment Palesztinába Aribert Deodat, Narbonai Péter és Cunei István[2] fráterrel.[3]

Halála és tisztelete[szerkesztés]

Vértanúsága[szerkesztés]

1391. november 11-én, Nikola társaival elment az iszlám vallási vezetőhöz, a kádihoz a Sziklamecsetbe Jeruzsálemben, azzal a szándékkal, hogy meggyőzze a keresztény tanítás igazságáról. A kádi feldühödött és halállal fenyegette őket, ha nem tagadják meg Jézust, de ez fenyegetés sem rettentette el a térítőket. A vezető a fenyegetést valóra váltotta és kimondta a halálos ítéletet. A környező muzulmánok akkor megtámadták Miklóst és társait. Három napig bántalmazták őket, addig a kádi ítéletét a világi bíróság is szentesítette; ezután november 14-én a környező csőcselék kardokkal darabakra vagdalta a ferenceseket és máglyára dobták őket.

Mind a négyen vértanúhalált szenvedtek Jeruzsálemben a Jaffa kapunál. A halálos ítélet végrehajtásánál jelen volt fra Gerardo Calveti, a Sióni Szent Megváltó kolostor-rendház gvárdiánja az Utolsó vacsora terménél. Ő leírta Martin Šibenčaninnal együtt vértanúhalálukat és elküldte Vatikánba, Lipcsébe, Šibenikbe és más helyekre.[4][3][5][6]

Boldoggá és szentté avatása[szerkesztés]

Mindjárt megkezdték Európában tisztelni mint vértanúkat, különösen Šibenikben, ahol ünnepük november 14. lett. XIII. Leó megengedte Nikola tiszteletét 1889. június 6-án Fosco šibeniki püspök kérésére. A két háború között terjedt Nikola tisztelete különösen Jugoszlávia területén. A második világháború kezdete akadályozta az 1941-re tervezett szentté avatását. A munkálatok a szentté avatás körül szerencsésen végződtek, VI. Pál pápa szentté avatta vértanútársaival együtt Miklóst Rómában, 1970. június 21-én.

Szent Nikola Tavelić tiszteletére épültek templomok és oltárok hazájában és minden kontinensen, az írók és művészek megörökítették alakját (szobrokban, képeken, irodalmi és zenei művekben). 1937-ben horvát katolikusok oltárt emeltek Jeruzsálemben a cseh kápolnában a Olajfák hegye lejtőjén. Ma a kápolna nem látogatható, mert a Szentszék Jeruzsálemi diplomáciai székhelyén belül van.

Ábrázolása[szerkesztés]

Tavelić Szent Miklóst hosszú ősz szakállal, ferences ruhában, testén kínzásainak jeleivel ábrázolják; rendszerint a képein máglyán vagy a máglya mellett szerepel; néha feszülettel a kezében jelenik meg, de leginkább mint prédikátort mutatják be.

Tisztelete[szerkesztés]

XIII. Leó avatta boldoggá 1889. június 6-án, majd VI. Pál avatta szentté Rómában 1970. június 21-én.

Szentté avatásában a legnagyobb érdeme Crnica Ante horvát ferences fráternek[7] volt, aki 1958-tól szorgalmazta a szertartást.[8]

Mint védőszentjüket tisztelik üldözést szenvedő keresztények, szerzetesek, papok, misszionáriusok, betegek, szegények, tanulók, tanárok; az Európai Unió, Horvátország, Olaszország, Franciaország, Izrael, Palesztina, Jeruzsálem és Šibenik.

Templomok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sveti Nikola Tavelić, franjevac, mučenik, 14. XI.. Župa svete Ane Rudeš, Zagreb. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
  2. Stefano da Cuneo, Deodato Aribert da Ruticinio, Pietro da Narbona
  3. ^ a b Antonio Borelli: Santi Nicola Tavelic, Stefano da Cuneo, Deodato Aribert da Ruticinio e Pietro da Narbona Sacerdoti francescani, martiri, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
  4. Il loro martirio fu descritto minuziosamente in una relazione del ‘Custode’ di Terra Santa, padre Gerardo Calveti, già due mesi dopo la loro morte.
  5. Martin Šibenčanin leírta 1489 »Kronika Dalmacije« (Dalmáciai krónikát)
  6. Luka Šarić: Hrvatska historiografija do 20. st., 2015 (Hozzáférés: 2016. december 8.)
  7. Ante Crnica frater *Zaton 1892. VI. 28 †Zagreb 1969. VI. 24.
  8. Četiri desetljeća nakon smrti fra Ante Crnice. Neizbrisiv trag za Boga, Mariju, Tavelića i Crkvu. Gospa Sinjska Godišnjak, 2009. július 29. (Hozzáférés: 2016. december 8.)
  9. Szent Nikola Tavelić Horvát Katolikus Központ, Melbourne

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]