Labin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Labin
Labin StariGrad veduta.jpg
Labin, óváros
Labin zászlaja
Labin zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Labin
Rang város
Polgármester Tulio Demetlika
Irányítószám 52220
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 6884 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 320 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Labin  (Horvátország)
Labin
Labin
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 06′, k. h. 14° 07′Koordináták: é. sz. 45° 06′, k. h. 14° 07′
Labin weboldala

Labin (olaszul: Albona) város és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bartići, Breg, Duga Luka, Gondolići, Gora Glušići, Kapelica, Kranjci, Marceljani, Presika, Rabac, Ripenda Kosi, Ripenda Kras, Ripenda Verbanci, Rogočana, Salakovci és Vinež tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óváros az Isztria keleti partján, de a parttól mintegy 2 km-re egy Plomin és Rabac közötti 320 méteres magaslaton fekszik. Város újabb része az óváros alatt a Fiume-Póla főút mellett található. Labin a Labinštinának nevezett tájegység székhelye, kulturális és közigazgatási központ. A mai város két jól elkülönülő részből; a hegyre épült óvárosból és a jóval később alapított bányásztelepülésből, Podlabinból áll. Az óváros bástyás falakon keresztül érhető el. Kis főterén áll a 16. századból származó városháza és a Szent Jusztin templom. Barokk épületei közül külön figyelmet érdemel a városi magtár, a Fontego, mely a 16. században épült. Az 1537-ben épült Mária templom értékes belső faragásairól és velencei művészek festményeiről híres. A tenger és a Kvarner szigetei, a festői, szőlőkkel borított domboldalak látványa a fellegvárból látható a legjobban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labin plébániatemplomának homlokzata

Az élet első nyomai még a történelem előtti időkig nyúlnak vissza. Labin óvárosa helyén már a bronzkorban erődítmény állt. Ennek helyén az i. e. 4. században feltehetően a kelták alapították meg Alvonát. Történészek szerint neve magaslaton fekvő várat, vagy települést jelent. Az i. e. 1. században a liburn nép hazája volt, Titus Livius szerint lakói abban az időben kalózok voltak. Isztria i. e. 177-ben került római uralom alá, az új határ a Raša folyó lett. A rómaiak érkezése után Albona (Alvona) a Claudia nemzetséghez tartozó római jogú város, municipium lett.[2] Első írásos említése 285-ben történt.[3] A római jelenlétet számos fennmaradt sírkő és a házi isteneknek szentelt áldozati oltárkő igazolja. A város Illyricum tartomány részeként egy kisebb közigazgatási területhez, Liburniához tartozott. 476 után előbb a keleti gótok, a bizánciak, majd a longobárdok uralma következett. A szlávok jelenlétéről a 6. és 7. századból származnak az első feljegyzések. A frankok érkezése (788) után egy békésebb időszak következett, kiépült a hűbérúri rendszer és az Isztria keleti részére horvát törzsek telepedtek le. 804-ben Labin küldöttei részt vettek a Nagy Károly és fia Pipin által összehívott birodalmi gyűlésen. Bíborbanszületett Konstantin császár szerint a 10. században a horvát állam határa Labinig ért.[4] A következő századokban hűbérurai német nemesi családok voltak. A 13. század elején lett az aquileiai pátriárka birtoka, aki városi rangját 1208-ban és 1341-ben is megerősítette.[2] Lakói élénk kereskedelmett folytattak a közeli szigetekkel, a város gazdasági jelentősége növekedett. 1420-ban a velencei fennhatóság alá került. 1520-ban született Labinban Matthias Flacius protestáns teológus, történész. Ebből az időszakból származnak az első hírek a bányászati tevékenységről. A 17. század elején sikeresen védte meg magát az uszkókok támadásával szemben. 1797-ben megszűnt a velencei Köztársaság. A város 1813-ig francia, majd 1918-ig osztrák uralom alatt állt. A bányászat fejlődésével környékén több kis bányásztelepülés (Krapan, Vinež, Štrmac) létesült. A bányászat lett a Labiština gazdaságának fő hajtóereje. Utak, iskolák, kórházak épültek. Labin ebben az időben túlnyomóan olasz lakosságú volt, de szabadon működhettek a horvát egyesületek is.

A településnek 1880-ban 98, 1910-ben 112 lakosa volt. A város történetének érdekessége a rövid életű, 1921-ben alig egy hónapig fennálló Labini Köztársaság, amelyet az olasz fennhatóságot megelégelő horvát bányászok kiáltottak ki. Az I. világháború után Olaszország része lett. A szén és a bauxit bányászatának köszönhetően rendkívüli fejlődésen ment át. Közelében két új település is született Raša (Arsia) és Podlabin (Pozzo Littorio d'Arsia). Fejlődött az infrastruktúra, kiépült a vízvezeték hálózat.[5] A II. világháborút követően Labint Jugoszláviához csatolták. A háború utáni első években az itt bányászott szén a „fekete arany” nagyban hozzájárult a jugoszláv ipar fejlődéséhez, emiatt vált szükségessé a Štalije-Lupoglav vasútvonal kiépítése is.[5] A térség gazdasági jelentősége a Labinština nagyarányú közigazgatási és demográfiai változásaihoz vezetett. Az önkormányzati rendszer már nagyon korán az 1950-es években átalakult. Az 1960-as években azonban a bányászat válságba került és ez kedvezőtlenül érintette a tőle függő iparágakat kölönösen a fémfeldolgozó ipart. Az elégedetlenség a helyi lakosság kivándorlását eredményezte. A szénbányászat helyettesítésére a következő évtizedben több üzemet létesítettek és a közeli Plominban megépítették a Plomin I. hőerőművet.[6] Labin gazdasága ezután kifejezetten az energiatermelésre és a turizmusra épült. Az 1980-as években a bányászat már csak Tupljak és Potpićan szűkebb vidékére korlátozódott és egyre inkább a turizmus került előtérbe. A város Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Jugoszlávia szétesése újabb gazdasági válságot okozott a Labinština történetében. 1993-ban a közigazgatási területi átalakítás szűkítette Labin területét. A Labini járásból megalakult Kršan, Raša, Pićan és Sveta Nedelja község. Az 1990-es években bezárták az utolsó bányákat is és a turizmus lett a helyi gazdaság alapja.[5] 2011-ben a városnnak 6884, a községnek összesen 11703 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1641 2084 2011 2115 1879 1799 2557 2319 4011 6228 6649 7261 8530 9036 7904 6884

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az óváros az isztriai fellegvár típusú városok sorába tartozik. Mai formáját a 16. és 18. század között nyerte el. A középkori Labint a 14. században falakkal vették körül (Gorica negyed), majd a 16. században a mai Dolica negyed körül újabb védőfalak épültek. A város a 18. és 19. században a falakon kívül is tovább terjeszkedett, új lakóházak és paloták épültek. A főtér (Crć vagy Borgo) körül új negyed jött létre. Az óváros bővelkedik a látnivalókban és műemlékekben. A főtéren áll a 16. századból származó kitűnő állapotban fennmaradt városi loggia és ugyanebből a korból származó, 1589-ben épített Sv. Flora városi főkapu (Porta Sanfior). A kapu felett a város faragott címere és a velencei uralom jelképe a szárnyas velencei oroszlán látható. A loggia az egykori városi közélet fő helyszíne volt, később kőtárat helyeztek el benne. A városi ítélékezés jelképe volt egykor a loggia előtt álló szégyenoszlop. A közelében álló városháza 1900-ban épült.
  • Az óváros legrégibb épülete a Szent Jusztusz templom volt, melynek maradványai a mai harangtorony helyén találhatók. A templom valószínűleg még a 6. században épült, a 7. században azonban a benyomuló pogány szlávok és avarok lerombolták. A 10. században teljesen újjáépítették. Ennek maradványaira épült 1623-ban az óváros harangtornya.
  • Szűz Mária Születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt három hajós plébániatemploma 1336-ban épült gótikus stílusban a 11. századi korábbi plébániatemplom helyén. A templomot története során töbször is átépítették, először 1582-ben, aztán 1623-ban, 1834-ben és 1932-ben, homlokzatát 1974-ben újították fel, majd utoljára 1993-ban teljesen megújították. A templom egyike az Isztria azon régi épületeinek, melyek magukon hordozzák a reneszánsz, a barokk és a neoklasszcista stílus elemeit is. Homlokzatán egy szép gótikus rózsabalak, alatta pedig Velence jelképe a szárnyas oroszlán látható a „PAX TIBI MARCE” (béke neked Márk) feliratú nyitott könyvet tartva az 1604-es évszámmal. Ez azt jelenti, hogy béke idején készült, háború idején ugyanis az oroszlánt csukott könyvvel ábrázolták. A homlokzat jobb oldalán található az eredeti, mára elfalazott gótikus kapuzat. 1688-ban helyezték el a homlokzaton a török elleni harcok hősének Antonio Bollaninak a barokk szobrát, a 17. századi isztriai barokk világi szobrászművészet egyik legszebb alkotását.[9] A templom gazdagon díszített belső terében hat márvány oltár található. Közülük említésre méltó a 18. századi Urunk Színeváltozása oltár, melyen egy urnában Szent Jusztusznak az 1664-ben Rómából ide hozott ereklyéit helyezték el. Az 1832-ben készített főoltár képén a Kisboldogasszony ábrázolása látható Szent Jusztusz, Szergiusz, Juliánusz, Tamás és Jakab társaságában. A dalmáciai származású Natale Schiavone alkotása. A jobb oldali Kármelhegyi Boldogasszony oltár képét az itáliai Jacopo Negriti festette. A keresztút képei Valentin Lukas labini festőművész alkotásai a 19. századból. A templomotól kissé távolabb áll az 1623-ban épített harangtorony, mely a legrégibb labini templom maradványain épült. Érdekesség, hogy a templomot kis átjáró köti össze a szomszédos Scampicchio palotával. A Scampicchio család 1582-ben földterületet adományozott a szentély építéséhez, ennek fejében VIII. Orbán pápa engedélyezte, hogy palotájukat egy magán átjáróval összekössék a templommal. Néhány évszázaddal később, 1735-ben XII. Kelemen azzal a feltétellel erősítette meg a családnak ezt a privilégiumát, hogy az átjáróra rácsot tettek.[9] A palota a 15. században épült, 1555-ben reneszánsz stílusban alakították át.
  • A 17. században épültek a Franković-Vlačić, Manzini és Negri családok barokk palotái.
  • A plébániatemplom és a Battiala-Lazzarini palota között álló Szent István kápolna a 18. században épült. Homlokzata egyike a legszebb és legdíszesebb barokk homlokzatoknak az Isztrián.
  • Az 1960-ban alapított Labini Nemzeti Múzeumnak a Battiala Lazzarini palota ad otthont. A Lazzarini grófok a Labinština területén több birtokkal is rendelkeztek a palotát 1945-ig lakták. A palotát a 18. században építették és az Isztria egyik legreprezentatívabb barokk palotája. A múzeum legérdekesebb része a Kőtár, amelyben a Krisztus előtti 1., 2., és 3. századból származó jelentős római leletek találhatóak. A múzeumban szakrális művek és főként labini horvát festők munkái is megtalálhatóak, mindemellett pedig a régi bányászfelszerelések is ki vannak állítva.[10]
  • Az óvárosban található szülőházban van berendezve a Matthias Flacius Illyricus emlékmúzeum. Itt született a 16. század egyik legkiválóbb európai gondolkodója, sokoldalú filológusa, teológusa és történésze. A gyűjtemény három részből áll. Az első rész Mijo Mirkovićról emlékezik meg, aki élete nagy részét Matthias Flacius élete kutatásának és művei tanulmányozásának szentelte. A második rész Flacius életének és személyiségének, a harmadik rész pedig műveinek van szentelve.
  • A városi színház épülete 1843-ban épült az 1539-ben épített városi gabonaraktár a fontik átépítésével.
  • A városfal belső oldalán áll az 1615-ben épített Kármelhegyi Boldogasszony kápolna. Ma az ismert labini festőművész Vinko Šaina galériája található benne.
  • A falakon kívül még három kisebb templom található: A Szent Mária Magdolna templom a 14. századból, a Szent Antal és a Gyógyító Boldogasszony templom pedig a 15. századból A. Moreschia értékes képeivel. Gyógyító Boldogasszony (Sv. Marije od Zdravlja) templomot 1420 körül építették, később bővítették, homlokzata a 17. században készült. A Mária Magdolna templomot a Scampicchio család építtette a 14. században és temetőkápolnaként is szolgált. Falfestményei a 14. és 15. századból származnak.
  • 1970-óta a városban tartják a Mediterrán szobrászati szimpóziumot.
  • Labin elővárosában Podlabinban áll az 1942-ben épített Fatimai Szűzanya plébániatemplom. Eredetileg Szent Ferenc tiszteletére volt szenteltve és csak az 1960-as években kapta mai titulusát. 1985-ben kívülről renoválták. Az oltár nagy keresztje mellett két érdekes kép látható Mária Gyermekével és Krisztus az Olajfák hegyén. A templom harangtornya 20 méter magas.
  • A város közelében találhatók Kunci bronzkori, feltehetően illírek által épített erődített településének falmaradványai.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labin, Rabac és környéke a levegőből  
Az óváros látképe dél felől  
Labin látképe az óvárosból  
Labin újabb városrésze  
Az óváros részlete  
A városi múzeum épülete  
Szűk utca az óvárosban  
Az óváros részlete  
Az óváros a harangtoronnyal  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budai Zoltán: Horvátország ISBN 963-9331-04-X

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  2. ^ a b Labin (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  3. Labin (horvát nyelven). www.rabac-labin.com. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  4. Povijest grada (horvát nyelven). www.labin.hr. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  5. ^ a b c Povijest grada (horvát nyelven). www.labin.hr. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  6. Povijest grada (horvát nyelven). www.labin.hr. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  7. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  8. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  9. ^ a b Crtice iz Labina - Labinske znamenitosti: Župna crkva Rođenja Blažene Djevice Marije (horvát nyelven). www.labin.com. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  10. Crtice iz Labina - Labinske znamenitosti: Palača Battiala Lazzarini (horvát nyelven). www.labin.com. (Hozzáférés: 2013. december 6.)