Bale (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bale
Bale központja a plébániatemplommal
Bale központja a plébániatemplommal
Bale címere
Bale címere
Bale zászlaja
Bale zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Bale
Jogállás falu
Polgármester Edi Pastrovicchio
Irányítószám 52211
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 941 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 142 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bale (Horvátország)
Bale
Bale
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 02′ 00″, k. h. 13° 47′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 00″, k. h. 13° 47′ 00″
Bale weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bale témájú médiaállományokat.

Bale (olaszul: Valle) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Golaš és Krmed települések tartoznak hozzá. A festői középkori kisváros mára alig ezerlelkes faluvá zsugorodott, azonban megőrizte történelmi városmagját. Fő nevezetessége a Soardo-Bembo várkastély, melynek homlokzata 2000–2003 között újult meg. Látványosságai még a plébániatemplom és a lapidárium, de számos történelmi emlékkel rendelkezik a településen kívül is.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Rovinjtól 13 km-re délkeletre a Puljština sziklás fennsíkján, a Pólából Buje felé menő, az Isztria nyugati részét átszelő 21-es számú főút fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti kutatások szerint a mai Bale központja helyén már a rómaiak előtt kőből épített vár állt, melyet Mon Perinnek neveztek. Ezt a rómaiak castrummá építették át. A castrum a Póla és az Isztria belső területei között vezető kereskedelmi utat a Via Flaviát védte. A római castrumot a középkorban falakkal védett kisvárossá építették ki, melyet 965-ben említenek először Castrum Vallis, vagy Valle alakban. Ez egyúttal a mai település történelmi magja. Az olasz „bala – valle” főnév völgyet jelent és arra a völgyre vonatkozott, amely a Monleme, Škvačota, Pižanovac és a Veli Majan, Mali Majan; Paštrovičev vrh, Sv. Nedelja, Brigonera, Mongrižeja valamint a Sokol nevű magaslatok között fekszik. Ezeken a magaslatokon már a történelem előtti időkben erődítmények voltak. A rómaiak után a keleti gótok, a hunok és a bizánciak uralma következett. A bizánciaktól előbb a longobárdok foglalták el, majd miután Nagy Károly frank király meghódította királyságukat a Frank Birodalom része lett. Nagy Károly az aquileiai pátriárka igazgatása alá rendelte. 929-ben Ugo Itália királya hűbérbirtokként a poreči püspökségnek, majd 996-ban az aquileiai pátriárka akit III. Ottó császár megerősített az Isztria néhány területének igazgatásában Rambaldo trevisoi grófnak adta. A poreči püspök ezt vitatta és 1010-ben megszerezte IV. Szergiusz pápa megerősítését Bale birtoklásában, mely egészen a 13. századig tartott.[2] Ekkor Bale ura a püspök rokona a de Valle család volt, akik a püspök nevében igazgatták a várost, sőt egy időre Dvigrad és Vrsar is irányításuk alá került. 1209-ben Bale újra az aquileiai pátriárka uralma alá került. 1265-ben a pólai Sergi, vagy más néven Castropola család vásárolta meg. Még abban az évben Bale Motovunnal, Rovinjjal és Poreč-csel együtt fellázadt a pátriárka ellen és Velence segítségét kérte. Monfiorito Sergi Castropola halála 1285 után örököse testvére Nascinguerra lett, majd 1305-ben az ő fia örökölte a birtokot. Közben 1295-ben átmenetileg II. Albert pazini gróf foglalta el, de hamarosan visszatért pátriárka fennhatósága alá. 1309-ben Bale hajózási egyezményt kötött Velencével. 1318-ban és 1328-ban is sikertelenek maradtak próbálkozásai, hogy a köztársaság védelmébe helyezze magát. 1330-ban a Castropola családdal egyetértésben Bale is részt vett a Barban elleni támadásban. Barban abban az időben a pazini gróf védnöksége alá tartozott. A támadást bűnösnek ítélték. Egy évvel később a Castropola családnak el kellett hagynia Pólát és az Isztriát. 1331-ben Beatrix pazini grófnő kísérletet tett Bale megvásárlására, de 1332-ben a város a Velencei Köztársasághoz csatlakozott. Francesco Dandolo dózse elfogadta a baleiek akaratát és még abba is beleegyezett, hogy a hűbérúri jogokért fizessen az aquileiai pátriárkának.[2] A város első podesztája Zanino Contarini volt. A következő években a velenceiek újjáépítették a város körüli kétszeres falgyűrűt és hét tornyot is építettek hozzá. 1334-ben a pátriárka utasítására Corrado Bojani őrgróf visszafoglalta a várost. Erre háború tört ki a pátriárka és Velence között, melyben Velence oldalán a pazini, a trevisoi, a duinoi éa a vegliai grófok, míg a másik oldalon az osztrák hercegek harcoltak. Végül 1338-ban Bela visszatért Velencéhez. 1378 és 1381 között háború dúlt a Velencei és a Genovai Köztársaság között és a pátriárka más másodszor foglalta vissza a várost, de a Torinóban megkötött béke értelmében Bale újra visszatért Velencéhez. Bale vészt vett a Velence és a Magyar Királyság közötti háborúban, melynek során 1413-ban a magyar sereg az Isztria más részeivel együtt átmenetileg azzal, hogy visszaadja a pátriárkának el is foglalta, de később visszatért Velencéhez.[2] 1420-ban a pátriárka minden isztriai birtokát elveszítette és Bale most már végleg (egészen 1797-ig) Velencéé maradt. 1616-ban az uszkók háború idején Balét hat hónapig ostromolták az uszkókok. A következő időben többször alakult ki fegyveres összecsapás a szomszédos Rovinjjal és Vodnjannal a határok kérdésében, melynek az Isztria francia megszállása vetett véget. 1797-ben Bale előbb osztrák, majd 1805-től 1813-ig francia uralom alá került. 1813-tól osztrák uralom maradt és 1825 és 1860 között az Isztriai Tartomány része volt, amely az 1861. február 26-án kibocsátott császári pátenssel önálló őrgrófsági státuszt kapott saját országgyűléssel.

1857-ben 1700, 1910-ben 2215 lakosa volt. Az első világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig Isztriával együtt a rapallói szerződés értelmében olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság jó része Olaszországba menekült. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a falunak 941, a községnek összesen 1129 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1700 1729 1547 1704 1784 2215 2088 2120 1496 1012 797 792 787 885 886 941

2011-ben a község 76,57%-a horvát, 19,43%-a olasz, 1,95%-a pedig bosnyák anyanyelvűnek vallotta magát.

A Soardo-Bembo-várkastély

Nevezetességei[szerkesztés]

A település máig megőrizte középkori városszerkezetét. A központi plató és a külső gyűrű között koncentrikusan futó utcák tartották a kapcsolatot, egyúttal két részre osztották a várost. A felső településrész három utcája jelöli ki annak a magaslatnak a tetejét, amelyet a középkori források Monperinnek neveztek ( a „mon” dombot, a „pera” körtét jelent). Innen ágaztak le északra, délre, és nyugatra a felső keresztutcák. A központtól keletre van a főtér a plébániatemplommal, amelynek hátsó fala kelet felé elérte a vár alsó részét a védőfalakkal. Ahogy az a legtöbb isztriai középkori város esetében is történt a várfalak védelmi funkciójuk elveszítésével szükségtelenné váltak és legnagyobbrészt lebontották őket, vagy a barokk lakóházak új, alacsonyabb falaival helyettesítették, néhány esetben beillesztették a meglevő reneszánsz lakóházak közé.

  • A település legfontosabb és legnagyobb épületegyüttese a Soardo-Bembo-várkastély, tulajdonképpen egy megerősített palota, amely a középkorban a Nadal család idejében még két erős toronyból állt kölcsönös kapcsolatban a védőfalakkal. A 15. században a Soardo család közéjük egy egyszárnyú, többemeletes gótikus-reneszánsz palotát épített kvadriforámával a homlokzatán. Miután a Soardo család férfiágon kihalt 1618-ban Veronica Soardo férjhez ment Alvise Bembóhoz. A 17. században várkastély középső részét már a Bembo család építette át barokk stílusban. Ezt követően több társasági esemény helyszíne volt.[5] Ma a helyi olasz egyesület működik benne.
  • A Sarlós Boldogasszony (Pohođenja Blažene Djevice Marije Sv. Elizabeti) tiszteletére szentelt plébániatemplomot fehér kövekből építették egy 9. századi kora keresztény bazilika maradványaira Deák Antal András pazini mérnök tervei szerint.[5] Építése előtt 1879-ben a régi templomot teljesen lebontották, csak a kripta maradt meg belőle. A templomot 1845 és 1891 között építették. 1882-ben szentelték fel. A településközpont szélén álló nagyméretű háromhajós épület, sokszögletű apszissal.
A plébániatemplom homlokzata
  • A Sarlós Boldogasszony plébániatemplom építésekor a régi templomból megmaradt a kripta. Ennek hasznosítására itt rendezték be a település kőtárát, ahol a régészeti feltárások során előkerült szobrokat, díszesen faragott domborműveket és sírkőlapokat az ókor és a késő középkor közötti időszakból. A lapidáriumban őriznek egy a régi templomból származó 15. századi reneszánsz szárnyasoltárt és egy 7. századi kőszarkofágot is, mely Bale védőszentjének Szent Juliannának a maradványait tartalmazza. Itt található a Mon Perini Boldogasszony 15. századi képe is, melyet sokan csodatevő képnek tartanak. A legenda szerint az egyik különösen száraz évben a hívek a kép előtt imádkoztak és erre a város felett felhők keletkeztek, majd el kezdett esni az eső és a szárazság megszűnt. Az eső azonban csak a városban esett, a környező települések eső nélkül maradtak.[6]
  • A városfalon kívül levő kövezett téren a 14. században a városháza elé szép loggiát építettek, mely a 19. században több változtatáson ment át. A városházán működik ma a községi önkormányzat. Itt őrzik a város statutumát (Statuto del Comun de Valle), melyet 1477-ben a Velencei Köztársaság hagyott jóvá.
  • A San Polo öbölben az azonos nevű autóskemping melletti régészeti lelőhelyen ókori villa rustica és a középkori Szent Pál templom maradványai láthatók. A templom melletti kisebb magaslaton szintén régi épületek maradványait feltételezik. A templomot is egy ókori gazdasági épület maradványain emelték. Építését az 5. század végére, vagy a 6. század elejére teszik. Belsejében kőborítása részben fennmaradt.
  • Egy 150 hektáros tengerparti területen 1898 és 1914 között épített erőd és kazamatarendszer maradványai találhatók. A jó állapotban fennmaradt Monformo, San Benedetto, Caluzzi, Paravia-istok, Paravia-zapad és Paravia erődökben egykor katonai egységek állomásoztak. Az erődöket úthálózat köti össze.
  • A régi városmag területén a plébániatemplom közelében található a 15. században épített kis gótikus Szentlélek templom. A kőtömbökből épített kőpalával fedett templom szentélyének falán Konstanzi Albert mester freskói láthatók. A hagyományos Krisztustörténeten kívül a mester megfestette a szentek társaságában trónoló Krisztust is.
  • A Póla felé menő út melletti temetőben álló Szent Antal templom szintén a 15. században épült, de a múlt századi felújítás során elveszítette késő gótikus jegyeit. Alaprajza latin keresztet formáz. Fából faragott oltára a 16. században készült, az északi falon fennmaradt néhány 15. és 16. századi glagolita felirat. A kőből és fából készített főoltáron Remete Szent Antal szobra áll.
  • Bale nyugati szélén egy dombon áll a Szent Illés illetve a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelt kora román templom, melyet a helyiek della Concettának neveznek. A homlokzat előtt áll a 12 méter magas 11. századi harangtorony. A kőtömbökből épített templom négyszög alaprajzú belső apszissal, melyet a 14. században átépítettek. A templomot a 19. században megújították.
  • A Colone kemping mellett az azonos nevű öbölben található a Szent Jakab templom, melyet a 14. században építettek. Kőből épített, palával fedett egyhajós épület. A helyiek San Giacomónak nevezik.
  • Balétól északkeletre egy dombon állnak a 14. századi Szent Katalin templom romjai. Az azóta elvitt, Szent Katalint ábrázoló oltárkép alapján a helyiek Santa Caterinának nevezik.
  • Balétól északkeletre ugyancsak egy kis dombon áll a 14. századi Szent András templom beomlott tetőzetű apszissal. Nincs meg már a halászok védőszentjét ábrázoló oltárkép sem.
A városháza épülete
  • A Ćubani nevű településen 1790-ben újították meg a az egykori kolostor Nagyboldogasszony templomát, amely valószínűleg akárcsak a kolostor 6. századi eredetű. A hagyomány szerint 1177-ben Dalmáciából Velencébe tartva itt éjszakázott III. Sándor pápa. A templomnak kőből és téglából falazott oltára van, homlokzata felett kis harangtorony áll. 1997-ben új tetőt kapott. A történetét bemutató kiállítás látható benne. A templomot a helyi köznyelv Sveta Marija iz Bala te Madonna alta vagy Santa Maria di Valle néven ismeri.
  • A Rovinjra menő úttól északra áll Kisboldogasszony templom, melyet 1996-ban megújítottak. A templom a 9. századból származik. Az eredeti templomból mára csak az oltár mögötti falmélyedés és egy ablakrés maradt. A helyiek körében Madonna Piccolának nevezett templomon két félköríves ablak található.
  • A falu melletti magaslaton egy ősi kolostor maradványai mellett áll a helyiek által San Michélének nevezett Szent Mihály templom. A ma látható templomot 1855-ben építették. A kolostor valószínűleg a 7. és a 8. század között épült, de a feltárók egyike szerint a 10. század végén építette Romuald bencés szerzetes. Először III. Sándor pápa említette amikor 1177-ben itt utazott át. Egy másik jelentős bizonyíték a létezéséről IV. Ince pápa 1248-ban írt levele, melyben ő is megemlíti a kolostort. A bencések 1315-ben hagyták el, miután ferences harmadrendbeli szerzetesek érkeztek ide. A legenda szerint ebben a kolostorban halt meg 1328 és 1367 között Szent Julianna a település védőszentje. Egy 1418-as dokumentum még megerősíti működését, de a ferencesek azután végleg elhagyták.
  • A falutól északra közeli Maslinica dombon találhatók a Szent Vid templom romjai. A templomot a 10. és a 13. század között építették, csak a főfalak egy része maradt fenn belőle.
  • A Hegyi Szent Péter templomot (Sv. Petra na vrhu) egy olyan nagy sziklára építették, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik. A 14. században építtette a poreči püspök, az ősi építményt 1904-ben megújították.
  • A gótikus-reneszánsz Szent Elizeus templomot 1540-ben említik először. Szent Elizeus és Szent Teréz gipsz szobrai találhatók benne. 1967-ben újították meg. Az eredeti templomból fennmaradt a mozgatható oltár, a szenteltvíztartó és a sekrestye.
  • A falutól északra áll a Szent János templom, melyet a 16. században építettek, majd a 18. században bővítették. Új ajtót, küszöböket és ablakokat kapott.
  • Balétól délnyugatra az út jobb oldalán áll a Szent Mór templom, melyet eredetileg a 7. században építettek. Bale lakói ezt Poreč védőszentjének Szent Mórnak szentelték. A templomon két építési periódus nyomai láthatók. Oltára kőből és fából épült.
  • A Bembo-tanya melletti ösvényen lehet megközelíteni a 7. század után épített Szent Gervasius és Protasius tiszteletére szentelt templom romjait. A két vértanú teste a milánói dómban nyugszik. A templomot a nép csak Sveti Červarnak, vagy San Selvaggiónak nevezi. Helyi rétegezett kőből épült.
  • Bale északi határszélén találhatók a Szent Miklós templom maradványai. A romokból még jól kivehető az egyhajós román stílusú épület kiterjedése.
A Szentlélek templom freskói
  • A Kanfanar felé vezető úton a falutól északkeletre található a Szent György templom, melyet nemrég[mikor?] renováltak. A román stílusú templom berendezéséből fennmaradt Szent Györgyöt ábrázoló oltárképe és a kőből és fából készített oltár.
  • Bale házai között az egyik városkapunál áll a román kori Szent Ilona kápolna, melyet a 19. században építettek újjá. Egyhajós épület, bejárata felett nagy kör alakú ablakkal. Berendezése egyszerű, kőből falazott oltára van.
  • Még három román kori templom romja található a határában. A Szent Anna, a Sveta Nedjelja (az azonos nevű dombon) és a Szent Kereszt templom (Golaš település közelében) maradványai.[6]
  • A településen több fesztivált is rendeznek. A Balei éjszaka (Baljanski noć) augusztus első szombatján, a Nagyboldogasszony (Velika Gospa) ünnepe augusztus 15-én rendezik. Júliusban és augusztusban rendezik a Castrum Vallis képkiállítást.
  • 1985-ben a monfalconei Dario Boscarolli a Baléhez tartozó Colona-öbölben szokatlan alakú köveket hozott a felszínre. A feltárások megerősítették, hogy a szokatlan alakú kövek az egyik legnagyobb méretű dinoszaurusz faj, nevezetesen a brachiosaurus maradványai. A felfedezés híre gyorsan elterjedt és Bale felkerült a világ védett dinoszaurusz lelőhelyeinek térképére. A 130 millió éves csontok ma az Ulika galériában láthatók.
  • Emellett Balén még egy nagyszerű gyűjtemény található a Paluda madárrezervátum madaraiból. Az 1980-as években Piero Sessaro velencei ornitológusnak sikerült elejteni és preparálni mintegy 176-féle madárfajt, amelyek a Paluda mocsár területén élnek. A gyűjteményt a helyi vadásztársaságnak adományozta és ma az iskola területén tekinthető meg. Bale területe nagyon gazdag a lepkefajokban is, mintegy 300 lepkefaj él itt ezért a község Val del musán egy lepkemúzeum építését is tervezi a bemutatásukra.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  2. ^ a b c Povijest Bala (horvát nyelven). www.smrikve.com. (Hozzáférés: 2013. május 30.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> elem, „Povijest” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. ^ a b Utvrđeni gradovi uz zapadnu obalu Istre (horvát nyelven). www.casopis-gradjevinar.hr. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  6. ^ a b Bale - Znamenitosti (horvát nyelven). www.bale-valle.hr. (Hozzáférés: 2013. május 30.)