Pićan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pićan
Pićan zászlaja
Pićan zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Pićan
Jogállás falu
Polgármester Ivan Franković
Irányítószám 52332
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 283 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 335 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pićan (Horvátország)
Pićan
Pićan
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 12′ 00″, k. h. 14° 02′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 12′ 00″, k. h. 14° 02′ 30″

Pićan (olaszul: Pedena) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Grobnik, Jakomići, Krbune, Kukurini, Montovani, Orič, Sveta Katarina, Tupljak és Zajci települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 12 km-re délkeletre, a D48-as számú Pazin-Kršan út mellett, a Čepić mezőtől nyugatra emelkedő dombok között fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pićan városa Valvasor 17. századi metszetén

Területén már a történelem előtti időben erődített település állt, majd a rómaiak létesítettek itt katonai tábort és a mellette fekvő "Petena" települést. Pićan a késő római kortól a 18. századig püspökség székhelye volt. Marcianus nevű püspökét 579-ben említik először "episcopus sanctae ecclesiae Petenatis" alakban.[2] Püspökei a középkorban főként német és itáliai származásúak voltak. A Nyugatrómai Birodalom bukása után néhány évvel Justinianus császár visszaállította a római uralmat és a terület egészen 751-ig a Bizánci Birodalom része volt. A kora középkorban a longobárdok, majd az avarok hódították meg Isztria területét. Az avarokkal együtt érkezett szlávok Pannóniából érkezve főként a félsziget belső részein telepedtek le. A 8. század végén 788-ban a frankok hódították meg a területet, melyet 803-tól a karolingok Friuli őrgrófságához csatoltak, majd az Itáliai királyság része lett. Miután I. Ottó német-római császár 952-ben meghódította Itáliát Isztriát a Veronai őrgrófsággal együtt testvérének I. Henrik bajor hercegnek adta. Amikor fia és utódja II. Ottó német-római császár megalapította a Karintiai hercegséget a délnyugati bajor területekkel, Veronával, Karintiával és Stájerországgal együtt Isztriát is hozzá csatolta. III. Ottó német-római császár Pazinnal és birtokaival együtt az aquileiai pátriárkának engedte át. A 12. században Schwarzenburg Menhard görzi gróf lett a hűbérura. A Pazin körüli belső területekkel együtt a császárnak alárendelt Goricai (görzi) grófság (melyet 1379 után Pazini grófságnak neveztek) uralma alatt maradtak és lényegében egészen 1806-ig a Német-Római Császárság része volt. 1508-ban egy időre elfoglalták a velencei hadak. 1653-ban jobbágyfelkelés tört ki a püspök ellen, mely során a felkelők behatoltak a székesegyházba, megtámadták és lerombolták a püspöki palotát és a püspöknek menekülnie kellett.[3] A püspökség megszüntetése (1788) után esperesség központja lett és máig is az maradt. A településnek 1857-ben 2004, 1910-ben 615 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Ekkor a plébánossal együtt néhány olasz család is elmenekült. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ig Labin községhez tartozott, azóta önálló község központja.[3] Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. 2011-ben a falunak 283, a községnek összesen 1820 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2004 2072 767 508 615 615 2469 2660 457 403 385 311 296 316 315 283

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A települést a középkorban védőfalak övezték, melyek részben még mindig állnak. A legépebben a 14. századi városkapu maradt meg, melyet 1613-ban A. Zara püspök felújíttatott. Az előtte balra fekvő parkban áll Nepomuki Szent János 1714-ben emelt szobra.[3]
  • A városkapu alőtt áll a kis Szent Rókus templom, melynek alapkövét még Gašpar Bobek püspök (1631–34) helyezte el és építése Antonio Marenzi (1637–46) püspök idejében fejeződött be.[3]
  • A temető mellett a városfalakon kívül áll a 12. századi egyhajós román stílusú Szent Mihály templom félköríves apszissal. Falfestményeit a 15. század első felében festették (Krisztus szenvedését, a Háromkirályok imádását és az Utolsó ítéletet ábrzolják).[3]
  • A városkapu belső oldalától jobbra áll az egykori püspöki palota épülete.
  • A 48 méter magas harangtorony 1872-ben épült, a harmadik legmagasabb az Isztria területén. A mellette található az a kő, mely egykor a tized beszedésére szolgált.[3]
  • A mai Angyali Üdvözlet plébániatemplom egykor püspöki székesegyház a 14. századi székesegyház alapjain épült. Építését még A. Zara püspök idején kezdődött és 1753-ban Bonifacije Cecotti püspök idejében nyerte el mai formáját, bár Aldrago Piccardi püspök belsejét átépíttette. A templom padozata alatt van eltemetve több pićani püspök. Orgonája a 17. század első felében készült. Sekrestyéjéban 1741ből származó kora gótikus stílusú, diófából faragott aranyozott ornamentikával díszített szekrény áll, mely egy kereszttel és egy arannyal átszőtt palásttal együtt Mária Terézia ajándékaként került a templomba. Fennmaradt egy 16. századi szentségtartó talpazatán Giovanni Barboa püspök (1525–47) címerével, valamint egy német készítésű kereszt ereklyetartó és egy kétrészes szentolajtartó edényke. Az örökmécses a 17. század végén készült. A reneszánsz főoltáron Valentin Metzinger 1738-ban készített oltárképe áll.[3]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2013. november 25.)
  2. Pićanska biskupija (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. november 25.)
  3. ^ a b c d e f g Pićan (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. november 25.)
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf