Muntić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Muntić
A Szent Jeromos templom homlokzata
A Szent Jeromos templom homlokzata
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségLižnjan
Jogállás falu
Polgármester Maja Cvek
Irányítószám 52100
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 403 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság162 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Muntić (Horvátország)
Muntić
Muntić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 55′ 30″, k. h. 13° 56′ 45″Koordináták: é. sz. 44° 55′ 30″, k. h. 13° 56′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Muntić témájú médiaállományokat.

Muntić (olaszul: Monticchio (Polesano)) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Ližnjanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria délkeleti részén, Pólától 9 km-re északkeletre, községközpontjától 12 km-re északra a Puljština délnyugati részén egy magaslaton, Valtura és Loborika között fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Erről tanúskodnak a közeli Nesactium és Loborika ősi várai, valamint a radaki római villa. Valószínűleg itt állomásoztak azok a római légiók, melyek i. e. 177-ben a hisztrik fővárosát, az innen másfél kilométerre délkeletre fekvő Nesactiumot ostrommal vették be. Innen kaphatta a "Sors Rumeianum (Rumejarum), Rumianum" vagy "Rumiarum" elnevezést, mely a középkorig fennmaradt. A korabeli források szerint a 10. században Rumianum a pólai püspökség hűbérbirtoka volt. A név máig megmaradt a legnagyobb muntići mocsár a "Runjan" nevében. Birtoknévként a püspökség birtokaként még 1028-ban is szerepel egy jelentős forrásban, bár később az aquileiai pátriárkához tartozott. A 16. században a háborúk és járványok következtében a környék többi településéhez hasonlóan elnéptelenedett, de még e század folyamán Dalmáciából több hullámban (1530., 1579., 1583., 1588) érkező horvát menekültekkel telepítették be. Ebben az időben a velencei Barbarigo család birtoka volt. Az új települést az olasz Montecchio név alapján horvátul Muntićnak nevezték el. A név a latin "mòns", illetőleg "monticulus" főnévből származik és dombot, dombocskát jelent. 1797-ben megszűnt a Velencei Köztársaság. A település 1813-ig francia, majd 1918-ig osztrák uralom alatt állt. A falunak 1857-ben 129, 1910-ben 220 lakosa volt. Az I. háború után a falu Olaszországhoz került. Az olasz fennhatóság alatt Trieszt szabad városának igazgatása alá tartozott. A háború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 403 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de az újabb időkben sokan dolgoznak a közeli Pólában és bevételeikben egyre nagyobb szerepet játszik a turizmus.

Középkori ciszterna Muntićon

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemplomát a 16. században említik először, de valószínűleg ennél sokkal korábbi építmény. (Már a 12. századból van adat egy itteni kisebb templomról). Egyik harangját 1396-ban öntötték. A templom egyhajós, homlokzata felett nyitott harangépítménnyel. Értékes a gótikus íves mennyezet és a kőből épített oltár, rajta a barokk tabermákulummal. A tabernákulumon a "Hic est corpus X i" felirat és A. Samasse 1827-ben festett „Szűz Mária szentekkel” című alkotása látható. A templom egykori értékes gótikus berendezésének, az oltártól a faragott padokig, a keresztúttól a különböző kora gótikus glagolita feliratos kőlapokig mára nem maradt nyoma. Ugyanerre a sorsra jutottak a gótikus freskók (az égbolt jellegzetes gótikus ábrázolásától a kék éggel és a sárga csillagokkal, az oltár mögötti falrészen a szentek ábrázolásáig), melyek a legutóbbi szakszerűtlen (restaurátor nem volt jelen) rekonstrukciónak estek áldozatul.
  • A muntići plébániához tartozott egykor, ma a valturai plébániához tartozik a Muntić és Valtura között található a középkori Kostanjica falu 1197-ben épített Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma. Egykor Szent Germanus pólai vértanú tiszteletére volt szentelve, akit a hagyomány szerint itt végeztek ki 284-ben. A középkori Kostanjicát a 16. században pusztította el egy pestisjárvány, lakó főként a szomszédos Muntićra költöztek át. A Szűz Mária templomot a 16. században említik először. Egyhajós épület félköríves apszissal, homlokzata felett nyitott harangtoronnyal, amely azonban üresen áll. Homlokzatán egy 1300-ból származó befalazott feliratos követ találtak, mely egy ókori feliratos sírkőlap töredéke. Berendezésének értékes darabjai egy fából faragott retabló Szűz Mária a gyermek Jézussal és egy apostolt ábrázoló szoborával a 15. századból, Szűz Mária és apostolok szobrai a 17. századból és a falain látható freskótöredékek. A templom két harangját 1454-ben és 1521-ben öntötték.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
129 159 134 168 179 220 281 348 322 296 297 299 301 312 376 403

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]