Materada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Materada
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségUmag
Jogállás falu
Polgármester Vili Bassanese
Irányítószám 52470
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség133 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság70 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Materada (Horvátország)
Materada
Materada
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 15″, k. h. 13° 36′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 15″, k. h. 13° 36′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Materada témájú médiaállományokat.

Materada (olaszul: Matterada) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 7 km-re délkeletre elterülő termékeny mezőn, az Umag–Buje főút mellett, a tengerparttól 5 km-re fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már az ókor óta folyamatosan lakott. Első említése a 12. században Abu Abdalláh al-Idríszi arab utazó útleírásában történt. Mai plébániatemploma a középkori templom helyén áll, melynek építési ideje nem ismert, de egy 1531-ből származó glagolita felirat tanúsága szerint akkor már megvolt. A háborúkban és járványokban elpusztult lakosság helyére a 17. században a török elől menekülő dalmáciai és albániai földművesekkel telepítették be. Köztük volt az albániai eredetű Tomica (Tomizza) család is, melynek leszármazottja Fulvio Tomizza 1960-ban kiadott „Materada” című első regényében dolgozza fel e vidék 20. századi történetét. Templomát 1664-ben megújították és bővítették. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 518, 1910-ben 297 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 133 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma középkori eredetű, 1664-ben megújították és bővítették, 1941-ben meghosszabbították. Egyhajós épület négyszögletes szentéllyel, melyet a hajótól diadalív választ el. 25 méter magas különálló harangtornyát 1940-ben építették, három harang található benne.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
518 553 182 265 222 297 1173 1169 252 200 186 130 125 124 129 133

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]