Lanišće
| Lanišće | |
_zoom.jpg) | |
| Lanišće látképe dél felől. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Lanišće |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Marijan Poropat |
| Irányítószám | 52422 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 268 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 542 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 24′ 28″, k. h. 14° 06′ 56″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 28″, k. h. 14° 06′ 56″ | |
| Lanišće weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lanišće témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lanišće (olaszul: Lanischie) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Brest, Brgudac, Dane, Jelovice, Klenovšćak, Kropinjak, Podgaće, Prapoće, Račja Vas, Rašpor, Slum, Trstenik és Vodice települések tartoznak hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Az Isztriai-félsziget északi részén a Ćićarija-hegység területén, Buzettól 11 km-re keletre, a Lupoglav – Buzet főúttól északra egy termékeny mező szélén fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést 1064-ben említi először írásos forrás IV. Henrik német-római császár adománylevele. Történetének legnagyobb része Rašporhoz köti. Rašpor már a történelem előtti időben lakott település volt és ismert hely volt a római korban is. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Rašpor várát lerombolták, de a velencei uralom idején újra virágzásnak indult. Rašpor ekkor kapitányság székhelye volt. A falu a középkorban a rašpori uradalomhoz tartozott, 1358-ban Harlani néven említik, majd 1394-ben velencei uralom alá került.[2] A Velence és Ausztria közötti összecsapások során Rašpor és a környező falvak lakói is sokat szenvedtek. A Ćićarija vidéke később 1615 és 1618 között az uszkók háború során is súlyos károkat szenvedett, lakossága megcsappant és elszegényedett.
Lanišće régi temploma a mainál sokkal kisebb és egyszerűbb volt, 1609-ben épült. Építői helyi mesterek Gašpar Marković és Ivan nevű fia voltak.[2] Ez a tény a harangtorony falában elhelyezett feliraton látható, mely a régi templomból egyedüliként máig fennmaradt. A torony formája jellemző az Isztriának ezen a részén. A kisebbik harangot 1677-ben öntötték és a podgaćei templomból hozták át ide. A mai templomot 1927-ben építették. A település a nehéz közlekedési viszonyok miatt mindig jól védett volt, de ennek következtében fejlődése is elmaradt. A gazdaság alapját a mezőgazdaság, az állattartás, a szénégetés és a faárukészítés képezte ( a ládagyárat 2002-ben zárták be). 1857-ben 460, 1910-ben 650 lakosa volt. 2011-ben a falunak 87, a községnek összesen 327 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 460 | 499 | 571 | 576 | 640 | 650 | 0 | 1979 | 518 | 489 | 288 | 167 | 115 | 181 | 94 | 87 |
.jpg)
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Cantius, Cantianius és Cantianella vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemploma 1927-ben épült Berne trieszti építész tervei szerint neoromán stílusban a korábbi, 1609-ben épített templom helyén. A régi templomból csak a harangtorony maradt meg. A templomot 2001-ben megújították. A bejárat felett "REAEDIFICATA A. D. MCMXXVII arch. JOANE BERNE" felirat olvasható. A kapuzat felett hármas ablak áll, melynek két oszlopa a homlokzat legértékesebb kőfaragványa. A bejárat kőkerete feletti félköríves mezőben Milun Garčević 2002-ben készített Krisztus király mozaikképe látható.
A homlokzat felső részén kis rozetta, felette kis kereszt áll. A szimmetrikus homlokzat két oldalán hosszú, szűk ablakok téglából kirakott boltívekkel. A harangtorony a déli oldalon áll, a sekrestye az északi oldalon található. A hajó felső részén öt kisebb dísztelen ablak látható. Az oldalkapuk a főbejáratnál egyszerűbbek és szegényesebbek, két-két mozaik kép ékesíti őket. Boldog Alojzije Stepinac mozaikképe Milun Garčević alkotása 2004-ben került a déli oldalsó ajtó fölé. Az északi oldalon Boldog Miroslav Bulešić képét ugyanő készítette 2003-ban.
A régi templomból maradtak fenn a lampionok és a szentségtartó. A templom építésével egyidejűleg felújított trieszti San Giusto-székesegyházból vásároltak 1928-ban tízezer líráért három barokk márvány oltárt és a gótikus feszületet. A feszület a 14–15. században készült. A szentély két középre néző márványszobra Keresztelő Szent Jánost és Szűz Máriát ábrázolja. A főhajótól árkádokkal elválasztott két mellékhajó szűkebb és rövidebb a főhajónál. A templom több 17. és 18. századi szakrális tárgyat is őriz.[5]
Híres emberek[szerkesztés]
Itt a plébánia épületében gyilkolták meg 1947. augusztus 24-én a kommunisták Miroslav Bulešić (1920–1947) horvát papot, akit itt temettek el, de 1958-ban hamvait átvitték szülőfalujának plébániatemplomába Svetvinčenatba. Boldoggá avatása 2013. szeptember 28-án történt Pólában. Emlékére vértanúságának napján minden év augusztus 24-én zarándoklatot tartanak Lanišćére.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Lanišće község hivatalos oldala
- Lanišće az Istrapedián
- Lanišće története
- A plébániatemplom története
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Lanišće (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Crkva sv. Kancijana (horvát nyelven). www.gorska-vila.com. [2015. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
