Lanišće

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lanišće
Lanišće, Istria, Croatia - view from south (3.2.2007.) zoom.jpg
Lanišće látképe dél felől.
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Lanišće
Jogállás falu
Polgármester Marijan Poropat
Irányítószám 52422
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 87 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 542 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lanišće (Horvátország)
Lanišće
Lanišće
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 14° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 14° 07′ 00″

Lanišće (olaszul: Lanischie) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Brest, Brgudac, Dane, Jelovice, Klenovšćak, Kropinjak, Podgaće, Prapoće, Račja Vas, Rašpor, Slum, Trstenik és Vodice települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Isztriai-félsziget északi részén a Ćićarija-hegység területén, Buzettól 11 km-re keletre, a Lupoglav – Buzet főúttól északra egy termékeny mező szélén fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1064-ben említi először írásos forrás IV. Henrik német-római császár adománylevele. Történetének legnagyobb része Rašporhoz köti. Rašpor már a történelem előtti időben lakott település volt és ismert hely volt a római korban is. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Rašpor várát lerombolták, de a velencei uralom idején újra virágzásnak indult. Rašpor ekkor kapitányság székhelye volt. A falu a középkorban a rašpori uradalomhoz tartozott, 1358-ban Harlani néven említik, majd 1394-ben velencei uralom alá került.[2] A Velence és Ausztria közötti összecsapások során Rašpor és a környező falvak lakói is sokat szenvedtek. A Ćićarija vidéke később 1615 és 1618 között az uszkók háború során is súlyos károkat szenvedett, lakossága megcsappant és elszegényedett.

Lanišće régi temploma a mainál sokkal kisebb és egyszerűbb volt, 1609-ben épült. Építői helyi mesterek Gašpar Marković és Ivan nevű fia voltak.[2] Ez a tény a harangtorony falában elhelyezett feliraton látható, mely a régi templomból egyedüliként máig fennmaradt. A torony formája jellemző az Isztriának ezen a részén. A kisebbik harangot 1677-ben öntötték és a podgaćei templomból hozták át ide. A mai templomot 1927-ben építették. A település a nehéz közlekedési viszonyok miatt mindig jól védett volt, de ennek következtében fejlődése is elmaradt. A gazdaság alapját a mezőgazdaság, az állattartás, a szénégetés és a faárukészítés képezte ( a ládagyárat 2002-ben zárták be). 1857-ben 460, 1910-ben 650 lakosa volt. 2011-ben a falunak 87, a községnek összesen 327 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
460 499 571 576 640 650 0 1979 518 489 288 167 115 181 94 87
A plébániatemplom

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Cantius, Cantianius és Cantianella vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemploma 1927-ben épült Berne trieszti építész tervei szerint neoromán stílusban a korábbi, 1609-ben épített templom helyén. A régi templomból csak a harangtorony maradt meg. A templomot 2001-ben megújították. A bejárat felett "REAEDIFICATA A. D. MCMXXVII arch. JOANE BERNE" felirat olvasható. A kapuzat felett hármas ablak áll, melynek két oszlopa a homlokzat legértékesebb kőfaragványa. A bejárat kőkerete feletti félköríves mezőben Milun Garčević 2002-ben készített Krisztus király mozaikképe látható. A homlokzat felső részén kis rozetta, feletti kis kereszt áll. A szimmetrikus homlokzat két oldalán hosszú, szűk ablakok téglából kirakott boltívekkel. A harangtorony a déli oldalon áll, a sekrestye az északi oldalon található. A hajó felső részén öt kisebb dísztelen ablak látható. Az oldalkapuk a főbejáratnál egyszerűbbek és szegényesebbek, két-két mozaik kép ékesíti őket. Boldog Alojzije Stepinac mozaikképe Milun Garčević alkotása 2004-ben került a déli oldalsó ajtó fölé. Az északi oldalon Boldog Miroslav Bulešić képét ugyanő készítette 2003-ban. A régi templomból maradtak fenn a lampionok és a szentségtartó. A templom építésével egyidejűleg felújított trieszti San Giusto székesegyházból vásároltak 1928-ban tízezer líráért három barokk márvány oltárt és a gótikus feszületet. A feszület a 14. – 15. században készült. A szentély két középre néző márványszobra Keresztelő Szent Jánost és Szűz Máriát ábrázolja. A főhajótól árkádokkal elválasztott két mellékhajó szűkebb és rövidebb a főhajónál. A templom több 17. és 18. századi szakrális tárgyat is őriz.[5]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt a plébánia épületében gyilkolták meg 1947. augusztus 24-én a kommunisták Miroslav Bulešić (1920 - 1947) horvát papot, akit itt temettek el, de 1958-ban hamvait átvitték szülőfalujának plébániatemplomába Svetvinčenatra. Boldoggá avatása 2013. szeptember 28-án történt Pólában. Emlékére vértanúságának napján minden év augusztus 24-én zarándoklatot tartanak Lanišćére.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
  2. ^ a b Lanišće (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. Crkva sv. Kancijana (horvát nyelven). www.gorska-vila.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanišće témájú médiaállományokat.