Loborika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Loborika
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Marčana
Jogállás falu
Irányítószám 52208
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 854 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 116 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Loborika (Horvátország)
Loborika
Loborika
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 55′ 00″, k. h. 13° 54′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 55′ 00″, k. h. 13° 54′ 20″

Loborika (olaszul: Lavarigo) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Marčanához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria délkeleti részén, Pólától 8 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Pólából Labin felé vezető főút mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A Radeki nevű településrészén található őskori vármaradványok tanúsága szerint területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A római korból feliratos kő, a kora középkorból, a 8. és 11. század közötti időből kőfaragványok és litirgikus tárgyak maradtak fenn, jelezve a vidék folyamatos lakottságát. A település első írásos említése 1150-ből származik "Ravaricum" néven. Ebben az isőben a póla püspökség, majd a 14. századtól az aquileiai pátriárka fennhatósága tartozott. A 15. és 16. századi háborúk következtében nagyrészt elpusztult. A 16. és 17. században Dalmáciából érkezett horvát menekültekkel telepítették be újra. A középkori falu és kora román stílusú templomának romjai a temetőtől nyugatra fekvő erdőben találhatók. A falunak 1857-ben 97, 1910-ben 242 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból (szőlő- és olajbogyó tarmesztés), állattartásból éltek, illetve a közeli Pólában dolgoztak. Az I. világháború után a falu Olaszországhoz került. A II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 854 lakosa volt. lakossága néhány évtizede dinamikusan növekszik.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Flóra tiszteletére szentelt plébániatemploma őkori és középkori alapokon épült. Négyszög alaprajzú, egyhajós épület, homlokzatán rózsaablakkal, homlokzata felett alacsony nyitott harangtoronnyal. A falába beépített kövekből is látható, hogy többször átépítették. Sekrestyéje újabb hozzáépítésű. Fából faragott körmeneti oltárán A. Moreschi festménye a Mennyek királynője Szent Flórával és Assisi Szent Ferenccel és ezüst körmeneti kereszttel látható.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
97 119 139 187 204 242 324 359 357 359 356 310 322 395 524 854

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]