Seget (Umag)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Seget
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Umag
Jogállás falu
Polgármester Vili Bassanese
Irányítószám 52470
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 204 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 29 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Seget (Horvátország)
Seget
Seget
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 40″, k. h. 13° 32′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 40″, k. h. 13° 32′ 30″
Seget weboldala

Seget (olaszul: Seghetto) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 3 km-re délkeletre, a tengerparttól 1 km-re távol a főbb utaktól egy termékeny mezőn fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már az ókorban és valószínűleg a középkorban is lakott volt. A Segethez tartozó Vela Lugán találták az 1960-as években azt az érdekes domborművet, amely a gorgókat ábrázolja és szintén a pólai Isztria múzeumban található. A háborúkban és járványokban elpusztult lakosság helyére a 17. században a török elől menekülő dalmáciai horvát földművesekkel telepítették be. 1623-ban a Venier család birtoka volt. A 18. század első felében a De Franceschi család vásárolta meg, akik barokk-klasszicista villagazdaságot építettek ide. A fallal körülvett épületegyüttes főépülete a kastély, melynek díszes klasszicista homlokzata valaha impozáns látványt nyújtott. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír Provinciák részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg Birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1880-ban 100, 1910-ben 139 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 204 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal is.

Nevezetességei[szerkesztés]

A De Franceschi család barokk-klasszicista kastélya. Ennek hátsó udvari részén áll a 19. századi olajprésüzem. Az épületegyüttest istállók és gazdasági épületek szegélyezik. A fallal körülvett birtok északnyugati sarkában romantikus, mellvédes torony áll. A De Franceschi család híres volt a korszerű mezőgazdasági technikák alkalmazásáról és nagy könyvtáráról. A kastély Szent Cecília tiszteletére szentelt kápolnájának értékes 17–19. századi berendezése van. Említésre méltó a Szent Lúciát ábrázoló festmény és a Mária mennybevételét ábrázoló oltárkép, valamint a liturgikus tárgyakat őrző szekrény. A kápolnában évente csak egyszer, húsvéthétfőn miséznek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 100 114 146 139 0 0 121 127 122 111 149 216 190 204

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]