Ugrás a tartalomhoz

Žbandaj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Žbandaj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségPoreč
Jogállásfalu
PolgármesterEdi Štifanić
Irányítószám52440
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség538 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság296 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 13° 41′ 13″45.210092°N 13.686823°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 13° 41′ 13″45.210092°N 13.686823°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Žbandaj témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Žbandaj (olaszul: Sbandati) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 8 km-re délkeletre, a 302-es számú Poreč–Baderna főút mentén fekszik. A vonzáskörzetébe tartozó települések: Buići, Filipini, Jehnići, Kadumi, Kirmenjak, Ladrovići, Mičetići, Mihelići, Montižana, Radmani, Radoši, Ružići és Veleniki, valamint Kaligari és Nadlun telepek.

Története

[szerkesztés]

Žbandaj tágabb vidéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítják az itt fellelhető bronzkori illír várhelyek. A római korban Parentium városának területéhez tartozott. A 16. században járványok és a háborúk következtében kipusztult lakosság helyére 1570-ben Juraj Filipin poreči várkapitány a Zárai-öbölben fekvő Zemunikról érkezett negyven családdal telepítette be, akiket a velencei hatóságok a török által veszélyeztetett, akkor még velencei fennhatóság alatt állt területről telepítettek ide. Az újonnan érkezettek megművelték a környező földeket, mely a település terjeszkedéséhez vezetett. Megváltozott a mezőgazdaság szerkezete is, mivel ezt követően az állattartás egyenrangúvá vált a földműveléssel. A helyi közösség vezetését a zsupán látta el. Első ismert zsupánja az 1607-ben említett Šime Filipin volt. A lakosság további gyarapodása a következő évtizedekben is folytatódott. 1622 után újabb jelentős betelepülési hullám érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területeiről.

A falunak 1857-ben 618, 1910-ben 227 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 415 lakosa volt. Lakói a közeli Porečen dolgoznak, valamint mezőgazdasággal, turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent János és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1595-ben épült a korábbi templom helyén. Háromhajós épület, melynek homlokzata felett emelkedik a 25 méter magas, alul négyszögű, felső részén nyolcszögű harangtorony. Három oltára közül a főoltáron a Szűzanya és a két védőszent ábrázolása látható. A mellékoltárok Szűz Mária és Páduai Szent Antal tiszteletére vannak szentelve. Keresztelőmedencéje a bevésett felirat szerint 1688-ból való.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
618 680 157 154 157 227 1521 1349 208 182 181 148 148 188 296 415

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]