Plomin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Plomin
Plomin
Plomin
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségKršan
Jogállás falu
Polgármester Valdi Runko
Irányítószám 52234
Körzethívószám 385 (0) 52
Népesség
Teljes népesség124 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság168 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Plomin (Horvátország)
Plomin
Plomin
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 08′ 15″, k. h. 14° 10′ 52″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 15″, k. h. 14° 10′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Plomin témájú médiaállományokat.

Plomin (olaszul: Fianona) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget kelei részén, Labintól 12 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Plomini-öböltől 500 m-re északra egy 168 méteres magaslaton fekszik. Itt halad el a Fiuméből Pólába menő 21-es számú főút.

Plomin látképe

Története[szerkesztés]

Az élet első nyomai az i. e. 2. évezredben jeletek meg ezen a területen, amikor a mai Plomin helyén erődített település jött létre. Később a település alatt kikötő és fontos kereskedelmi csomópont létesült. A római uralom előtt a kelta eredetű liburnok népe lakta ezt a vidéket. A rómaiak „Flanona” néven alapították meg városukat. Idősebb Plinius lakóit „Flanates” illetve „Flamonienses Vanienses” néven említi. Flanona jelentőségét az is alátámasztja, hogy akkoriban az egész Kvarner térsége a „Sinus Flanaticus” nevet viselte. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok, a longobárdok és a bizánciak uralma alá tartozott a település. Békésebb időszak következett a 788-ban kezdődött frank uralom alatt. Ebben az időben már horvátok is lakták az Isztria térségét. Bíborbanszületett Konstantin császár a 10. század közepén az Isztria keleti részét a horvát állam részeként említi. 1208-tól a település az aquileai pátriárka, majd 1420-tól a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. A velencei uralom idején Plomin a közeli Labin városának igazgatása alatt volt. Ebben az időszakban sokszor szenvedett károkat a támadások miatt, különösen 1599-ben, amikor uszkókok rombolták le, majd a 17. század elején az uszkók háborúk alatt. 1797-ben a Velencei Köztársaság bukása után előbb francia, majd osztrák uralom alá került. 1857-ben 1184, 1910-ben 408 lakosa volt. Lakói a II. világháború végéig mezőgazdasággal, kereskedelemmel, halászattal, hajózással foglalkoztak. Ezt követően megkezdődött a kivándorlás. 2011-ben 114 lakosa volt. Ma történeti emlékeinek és szép fekvésének köszönhetően a települést élénk turista forgalom jellemzi.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[1][2]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1184 1256 324 330 386 408 1474 1556 298 129 179 125 114 137 124 114

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György tiszteletére szentelt temploma a 11. században épült román stílusban. Egykor ez volt a település plébániatemploma, majd a helyi halászok és tengerészek temploma lett. Déli falában egy glagolita feliratos domborműves kőtöredék (az ún. plomini felirat) található beépítve. A dombormű egy pálmaágat tartó alakot ábrázol. A régi plominiak úgy tartották, hogy a templom védőszentjének Szent Györgynek az ábrázolása, valójában egy római istenségnek Silvanusnak az alakja. A templom hozzáépített részében található a Szent Miklós oltár, aki a halászok és tengerészek védőszentje és akinek a plominiak minden évben ajándékokkal adóztak. A templomnak 15 méter magas harangtornya van, egyike a három legrégibb az Isztrián fennmaradt harangtoronynak. A templomban egy 13. századi feszületet is őriznek.
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma a homlokzatán látható felirat szerint 1474-ben épült. Egyhajós, késő gótikus temploma öt oltárral. A barokk korban nyugat felé bővítették. Labini és plomini nemesek, valamint a templomot felszentelő pólai püspök van eltemetve benne. Legértékesebb berendezési tárgyai egy gótikus kereszt, a kőből készített szentségtartó az 1499-es évszámmal, valamint Remete Szent Antal, a Szűzanya és Szent Rókus szobrai. A kórus reneszánsz padjai és az ún. „aranyoltár” 1641 és 1648 között készültek. Az 1990-es felújítás során Konstanzi Albert mester a Szűzanyát a kis Jézussal, Keresztelő Szent Jánost, Szent János evangélistát, valamint Szent Kozma és Damján vértanúkat ábrázoló késő gótikus fafestménye került elő a vakolat alól.
  • A plébániatemplom közelében látható a Plomin egykori fontosságát jelző 1650-ben épített régi városi loggia (városháza), mely a velencei uralom idején a városi elöljáró, a podesta székhelye volt.
  • Egykor a félsziget védő várrendszerének egyik fontos erődítménye állt itt, melynek falai a 13. -14. században, illetve a 16. és 17. században épültek. Bástyamaradványairól gyönyörű kilátás nyílik az öbölre
  • A szomszédos Plomin Luka területén álló Plomin I. hőerőmű 1969-ben, a Plomin II. pedig 2000-ben létesült.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]