Vabriga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vabriga
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségTar-Vabriga
Jogállás falu
Polgármester Nivio Stojnić
Irányítószám 52465
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség434 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vabriga (Horvátország)
Vabriga
Vabriga
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 17′ 30″, k. h. 13° 36′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 17′ 30″, k. h. 13° 36′ 50″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vabriga témájú médiaállományokat.

Vabriga (olaszul: Abrega) község Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Tar-Vabriga községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget nyugati részén Porečtől 8 km-re északra, a Mirna torkolatából 3 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területe már a római korban lakott volt, amikor számos villa állt ezen a vidéken. Valbriga (Albriga, Abriga, Gabriga) első írásos említése a 14. században történt, területe azelőtt még Tarhoz tartozott. 1508-ig a település a pazini grófok uralma alá tartozott, majd a novigradi közösség részeként a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. A háborúk és járványok következtében lakossága nagyrészt kipusztult és a velencei hatóságok a 16. század második felétől a török terjeszkedés elől menekülő dalmáciai földművesekkel telepítették be. Az első betelepülők Vabrigára 1557-ben érkeztek. Az újonnan érkezetteknek a környék addig meg nem művelt területekből is osztottak földet, így alakultak ki a környező kisebb falvak. Az új lakosság betelepülése a mezőgazdaság szerkezetének a megváltozását is eredményezte, az állattartás jelentősége egyenrangú lett az addig domináns földműveléssel. 1584-ben Zára környékéről érkeztek új telepesek. 1622 után a telepesek újabb hulláma érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területéről. A 18–19. században az itt megtermelt javak, főként a bor és az olívaolaj kivitelének növekedése a vidék gazdasági fellendülését eredményezte. A 19. század végére azonban a társadalmi osztályok és a nemzetek közötti feszültségek erősödése a vidék gazdaságának visszaesésével járt. A 20. század elején a Poreštinán az elsők között Vabrigán horvát iskolát nyitottak. 1857-ben 229, 1910-ben 553 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 434 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal (szőlő, olajbogyó, gabona), állattartással, halászattal és újabban egyre inkább turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt templomát a 13. században román stílusban építették, később többször átépítették és megújították. A Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázoló oltárképét Zorzi Ventura festette. A művésznek még egy alkotása is látható a templomban, mely a Sírbatételt (1607) ábrázolja.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
229 252 297 400 487 553 529 665 561 462 357 363 364 391 392 434

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]