Peroj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peroj
A Szent Szpiridon plébániatemplom
A Szent Szpiridon plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségVodnjan
Jogállásfalu
PolgármesterKlaudio Vitasović
Irányítószám52216
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség900 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság51 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 57′, k. h. 13° 48′Koordináták: é. sz. 44° 57′, k. h. 13° 48′
A Wikimédia Commons tartalmaz Peroj témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Peroj (olaszul: Peroi) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Vodnjanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Pólától 10 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Fažana–Barbariga út mellett, tengerparttól 1 km-re fekszik.

Története[szerkesztés]

Peroj területe már a történelem előtti időben is lakott volt. A Grgur-fok közelében bronzkori település és erődítmény állt. A római korban több villagazdaság volt a területén. Szent István első vértanú tiszteletére szentelt templomát a 7–8. században építették. Írásos forrásban 804-ben szerepel először „Casale Petriolo” néven a Karoling birodalmi gyűlés oklevelében. 1028-ban II. Konrád német-római császár a pólai püspöknek adta. Egy 1197-ből származó feljegyzés szerint „Petroro” a ravennai érsek birtoka volt, 1198-ban viszont már a Morosini családé, a 14. században pedig a Castropoláké volt. Az 1561-es pestisjárvány következtében lakossága kipusztult, birtokosai helyükre bolognai, majd később görög családokat telepítettek. 1644-ben egy újabb járványban ezek nagy része is elpusztult, mindössze három élő ember maradt a faluban. A betelepítés harmadik hullámában 1657-ben a montenegrói Crmicáról származó családokat telepítettek ide. Az új telepesek magukkal hozták pravoszláv vallásukat és etnikai identitásukat a mai napig is megtartották. A településen montenegrói pravoszláv egyesület működik, az itteniek a montenegrói što nyelvjárást beszélik.

1857-ben 178, 1910-ben 419 lakosa volt. Az első világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 832 lakosa volt. Lakói főként a közeli Pólára járnak dolgozni a turizmus és a vendéglátás területén, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal (szőlő- és olajbogyó termesztés) és halászattal is.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
178 219 222 341 361 419 328 392 475 484 498 409 403 477 752 832

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Szpiridon tiszteletére szentelt plébániatemploma 1834-ben épült. Ezt a bejárat felett elhelyezett tábla örökíti meg. Tornyát 1860-ban építették. Az egyetlen ortodox templom az Isztrián. A templomot egy Szent Jeromos tiszteletére szentelt katolikus kápolna helyén építették , melyet a helyiek 1788-ban vásároltak meg és saját vallásuknak megfelelően rendeztek be. A templomban krétai és velencei eredetű ikonok láthatók, melyek a 16. és 18. század között készültek és eredetileg a pólai Szent Miklós templomban voltak.
  • A temetőben áll Matijašević osztrák-magyar admirális neogótikus magánkápolnája. Értékes az épület berendezése, a 16–19. századi ikonosztáz, a templomi ruhák, terítők, liturgikus tárgyak és könyvek, valamint a 14. és 15. századi ikonok.
  • Szent István első vértanú tiszteletére szentelt temploma[4] egyhajós, négyszögletes belső apszisú épület. Belseje súlyosan károsodott 1945-ben amikor istállónak használták. Környékén és benne szentek alakjait ábrázoló kora keresztény és korai román stílusú freskó töredékeket találtak, melyek azonban nem maradtak fenn.
  • Szent Foska-templom egy három belső apszissal rendelkező korai román stílusú háromhajós bazilika. A szentély falait a 12. század első feléből származó falfestmények díszítették. A diadalív fölött a falon a mennybemenetel ábrázolása, fő apszisban pedig Szűz Mária Krisztussal a trónon, angyalokkal körülvéve. A falfestményeket tempera vagy féltempera technikával festették. Ezek a horvátországi román stílusú falfestés a legmonumentálisabb példái. A homlokzat elé a 16-17. században előcsarnok épült.[5]
  • A Szent Mártonnak szentelt koraromán stílusú templom egy egyhajós kis épület, kiemelkedő félköríves apszissal. A templom egy korábbi lebontott templom helyén, vagy közelében épült, amelynek díszített, román kor előtti kőbútorzat töredékeit a külső homlokzatba építették be. Az oltár válaszfalának egy töredékét az új válaszfalba építették. Az épület falai tető magasságáig megmaradtak.[6]
  • A „Betica” régészeti lelőhely területe magában foglal egy nagyobb római épületegyüttest (villa rustica), egy késő ókori és középkori települést, egy késő ókori nekropoliszt, az egykori Szent Ágnes-templomot és a Szent András-bazilikát a kolostor maradványaival. A Szent András kolostoregyüttese az 5. századból származó háromkaréjos kápolna köré épült, amelyhez 5. század első felében háromhajós bazilika épült. Melléje a 7. században keresztelőkápolnát építettek, majd a 8. században épület a négyszögletes temetőkápolna. A bazilikától nyugatra fekvő kolostor az 5. és a 13. század között létezett. Az egykori Szent Ágnes-templom eredetileg mauzóleumként épült.[7]
  • A Lakun-öböl (Marić) felett található „Komunal” régészeti lelőhelye három nagy halom maradványaival. A halmok kb. 6 m magasak, 25 m átmérőjűek és mészkőből állnak. Az északi halom régészeti feltárása és a külső kőborítás eltávolítása során megállapították, hogy létezik egy kör alakú, száraz kőből álló teraszszerkezet, amelynek alsó terasza a földön és az alapkőzeten alapszik. A teraszok magassága 0,7 és 1,2 m között van, és összesen 5 maradt fenn belőlük. A legalacsonyabb terasz átmérője 20 m. A keleti oldalon a teraszszerkezet teteje felé egy nagyobb kőtömbökből álló lépcső található 13 lépcsőfokkal. A kevés régészeti anyag alapján a teraszos halom az 1-4. századból származik, mely valószínűleg egy őskori halmon építettek. A másik kettőt nem vizsgálták, de jellemzőik (méretük és anyaguk) szerint valószínűleg hasonló teraszos szerkezeten alapulnak a külső kőborítás alatt.[8] Ugyancsak itt található egy római villa és olajmalom maradványa. Két, az olajbogyó őrléséhez használt monolit kő egyértelműen jelzi az épület eredeti célját. A 15x6 m nagyságú nagy tározó falai 2,5 m magasan fennmaradtak. A lelőhely északi oldalán nyugatra egy 20 m széles és körülbelül 300 m hosszú halom található.[9]
  • Részben Peroj területén található a Póla védelmére épített Paravia - Barbariga erődrendszer, melyet a 19. század végén és a 20. század elején építettek. Parti és szárazföldi erődítményeket, valamint a hozzájuk tartozó létesítményeket foglalja magában. Minden állandó jellegű katonai építmány finom megmunkálású, helyi kőből faragott kőtömbökből, valamint betonból és vasbetonból készült.[10]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peroj&oldid=25493786”