Kršete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kršete
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségBuje
Jogállás falu
Polgármester Edi Andreašić
Irányítószám 52474
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 125 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kršete (Horvátország)
Kršete
Kršete
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 50″, k. h. 13° 36′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 50″, k. h. 13° 36′ 50″

Kršete (olaszul: Carsette) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 9 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, a Bujština területén, az A9-es autóút mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 246, 1910-ben 272 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet. 2011-ben 125 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ezen belül főként szőlő, olajbogyó, búza és kukorica termesztéssel, valamint állattartással foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu közepén álló Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. században épült, 1885-ben restaurálták. Egyhajós épület, északi oldalán sekrestyével. Bejárata a nyugati oldalon van. A nyugati homlokzat felett alacsony nyitott harangtorony emelkedik, de már nem használják és üresen áll, mert 1932-ben a szentély mögé keleti oldalra új, 15 méter magas pártázatos harangtornyot építettek. A templom északi falába régi sírkövet falaztak be.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
246 261 177 186 268 272 500 560 268 184 185 144 141 143 136 125

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]