Krasica (Buje)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krasica
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Buje
Jogállás falu
Polgármester Edi Andreašić
Irányítószám 52460
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 165 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 210 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Krasica (Horvátország)
Krasica
Krasica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 13° 41′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 13° 41′ 30″
Krasica weboldala

Krasica (olaszul: Crasizza) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 17 km-re, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Bujština területén, a 21-es számú főút mentén fekszik. Településrészei Mužulini (Gornji és Donji), Baredine (Gornje és Donje), Vrh Činić, Glavoći (Gardoši) Punta, Brajki, Bucaj, Bekari, Jugovci, Lozari, valamint Stancija Loj és Stancija Zubin.

Története[szerkesztés]

A Punta nevű településrészétől 3 kilométerre a Mirna feletti lejtőn található Valeron barlangban a vaskorból származó tárgyakat találtak. Tehát a területe már ebben az időben lakott volt. Határában a római korból származó feliratos kövek és pénzérmék is kerültek elő. A Szent István templomtól mintegy száz méterre nyugatra emelkedő dombon ókori eredetű, később újjáépített erődítmény maradványa található. A várat a történeti források "Istarski Kastrum" illetve "Castrum Castiloni" néven említik. Először abban az 1102-es oklevélben szerepel, melyben II. Ulrik isztriai gróf és felesége Adelaide ezt a birtokot is az aquileiai pátriárkának ajándékozza. 1320-ban III. Biaquino pátriárka ezen a helyen új várat építtet. A vár területén több lakóházat és kápolnát is építenek. 1343-ban Biaquino Velence ellen szövetségre lépett a görzi gróffal, de miután a tengeri köztársaság hatalma egyre növekedett átállt Velencéhez, a görzi gróf pedig vereséget szenvedett. Ezt követően azonban gróf serege ellentámadásba ment át és Pietrapelosából kiindulva szövetségeseivel támadást intézett Castiloni vára ellen. Az ostrom során a vár teljesen megsemmisült és már nem építették újjá. A település 1351-től Francesco Oslacco, majd halála után 1358-ban Simone di Valvasona hűbérbirtoka. 1402-ben II. Antonio Pancera pátriárka Buje városának adta át. Az oklevélben a birtok "Castion" néven szerepel, mely nevet a magaslat lábánál eredő és az Umagi-öbölbe ömlő patakról kapta. A várdomb tetején magányosan állt román stílusú Sv. Marija od Gradine (Gradinai Szűz Mária) kápolna egészen a 18. század végéig fennmaradt. Titulusát a domb neve alapján kapta, ugyanis az egykori vár dombját a lakosság „Bujska gradinának” nevezte és a mai öregek még ma is így hívják. A települést 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. Ekkor épült régi plébániatemploma is.

1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 622, 1910-ben 658 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1923-ban nevét Villa Gardossira olaszosították, mely név nem maradt fenn. Az 1943-as olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet. 2011-ben 165 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ezen belül főként olajbogyó termesztéssel és újabban egyre inkább turisták vendéglátásával foglalkoznak. A kultúrházban működik a település választmánya és olasz kulturális egyesülete.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent István első vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. században épült a régebbi 17. századi templom helyén. Egyhajós épület, négyszögletes szentéllyel. A szentélyt a főhajótól diadalív választja el, kazettás mennyezete van. Különálló harangtornya 18 méter magas.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
622 659 546 586 617 658 1010 1102 634 429 395 236 210 172 152 165

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]