Završje (Grožnjan)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Završje
Završje látképe
Završje látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségGrožnjan
Jogállás falu
Polgármester Rino Duniš
Irányítószám 52429
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség47 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság250 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Završje (Horvátország)
Završje
Završje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 13° 46′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 13° 46′ 20″
Završje weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Završje témájú médiaállományokat.

Završje (olaszul: Piemonte) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Grožnjanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria középnyugati részén, Bujétől 12 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re keletre a Mirna völgyétől északra egy 240 méter magas dombon fekszik.

Története[szerkesztés]

A település helyén a régészeti leletek tanúsága szerint már a történelem előtti időben erődített település állt. Az ókorból egy feliratos sírkőtöredék került elő területéről 1885-ben. Első írásos említése 1102-ből származik amikor II. Ulrik isztriai őrgróf az aquileiai pátriárkának adta. Valószínűleg már ekkor álltak középkori erődfalai. Az 1341-ben és 1508-ban kibocsátott dokumentumokban "Pyamont" vagy "Poymont" néven szerepel. Egy 1427-ből származó német nyelvű okiratban „Pemund” a neve. 1300-ban a pazini grófok birtoka volt. Később a vegliai grófok ellen vívott harcokban a Velencei Köztársaság szerezte meg. 1360-ban a Lodovico de' Della Torre pátriárka és Negri püspök parancsnoksága alatt álló trieszti csapatok a pazini grófok elleni háborúban sikertelenül támadták. 1374-ben hűbérbirtokként Habsburg uralom alá került. Saját igazgatással, kapitánnyal, urbáriummal és prefektussal rendelkezett. Az osztrák hatóságok adóengedményei hatására 14. század végén horvát családok kezdtek letelepedni a területén. 1412 után az osztrákok ellen vívott háborúk során többször támadták velencei hadak, végül 1511-ben el is foglalták. 1530-ban Velence Giustignano Contarininek adta el és a család egészen a 19. századig megtartotta. Ezután előbb francia, majd ismét osztrák uralom alá került. Az osztrák uralom alatt a település jelentős fejlődésnek indult, melyet a keskeny nyomtávú vasútvonal a „Parenzana” megépítése is elősegített. A kereskedelem fejlődéséhez jelentősen hozzájárult a mezőgazdasági termelés, különösen az intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés. Felvirágzott a kézművesség is. A településnek postája, iskolája, három üzlete és számos kézművese volt. 1857-ben 901, 1910-ben 566 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Olasz lakossága nagyrészt kivándorolt Olaszországba, csak néhány család maradt itt. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része. 2011-ben 47 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A települést egykor kettős védőfal övezte, melynek részei még ma is láthatók. Rajtuk keresztül két kapu nyílt, melyek közül mára csak egy, a déli városkapu maradt meg. A kapu felett a települést háromszáz évig uraló Contarini család címere látható.
  • A Kisboldogasszony (Mária születése) tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1792-ben építették a korábbi templom helyén. A templom egyhajós épület két oldalkápolnával, kupolás mennyezettel, félköríves apszissal. Öt márványból épített oltára van. Oltárképei közül a Rózsafüzér királynője és az Immaculata képeket G. Diziani, a Szűz Mária születése képet M. Bassi festette a 18. század végén. Orgonáját G. B. Piaggi építette 1740-ben, az Isztria legrégibb működő orgonája. Kétnyílásos harangtornya a tetőzettel azonos magasságú, így alig észrevehető.
  • A Rózsafüzér Királynője tiszteletére szentelt templomát a 16. században építették, 1634-ben megújították és egy újabb hajóval bővítették. A templom kéthajós, félköríves apszissal, csúcsíves kapuzattal, melyet a templom utolsó átépítésekor 1879-ben készítettek. A régi négy oltárból mára csak kettő maradt. Legrégebbi szobrai a fából faragott Madonna és a kőből faragott ülő Istenanya szobor a 15. században készültek. Liturgikus tárgyai a 15. – 18. századból valók. Ezek közül kiemelkedik a 18. századi ezüst csillár és gyertyatartó és egy medalionokkal díszített 1476-ból származó pompázatos serleg, melyet a templom a 18. század végén a Rotschild gyűjteménynek adott át és ma a párizsi Louvre-ban őrzik. A gótikus szentségtartó 1849-ben készült, Szűz Máriát, Szent János evangélistát és a sírból kijövő Krisztust ábrázolja. 22 méter magas harangtornya messze a település fölé magasodik.
  • Közvetlenül a templom mellett áll a Contarini-palota, melyet a 11. században építettek. Belsejében egy 1579-ben építette kis házacska található, melyen a "Hosteria di Valentino Valle" felirat látható.
  • A városkapu előtt a völgy felé egy 1556-ban épített kápolna található, mely Szent Rókus tiszteletére van szentelve. Hármas szárnyasoltárán Szűz Mária, Szent Rókus és Szent Sebestyén ábrázolása látható. Régi harangját a pazini múzeumban őrzik.
  • A plébániatemplomtól 1 km-re északra található a Szent András temetőkápolna. Az oltárát díszítő szobrokat ellopták.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
901 954 530 523 514 566 1074 1108 251 148 100 80 73 61 59 47

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]