Fažana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fažana
Fažana esti látképe
Fažana esti látképe
Fažana címere
Fažana címere
Fažana zászlaja
Fažana zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Fažana
Jogállás falu
Polgármester Ada Damjanac
Irányítószám 52212
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 2021 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 2 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Fažana (Horvátország)
Fažana
Fažana
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 56′ 00″, k. h. 13° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 56′ 00″, k. h. 13° 48′ 00″
Fažana weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fažana témájú médiaállományokat.

Fažana (olaszul: Fasana) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Valbandon tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget délnyugati részén, Pólától 8 km-re északnyugatra, a tengerparton fekszik. Megközelíthető közúton Póla és Vodnjan felől. A tenger felől jól védett, de nincs természetes kikötője. Mesterségesen épített kikötőjét védőgát zárja le. Az utóbbi időkben elsősorban a Brioni-szigetek ellátó központjaként fejlődött. A kiemelt fontosságú szigetekre innen vezették át vízvezetéket, az áramot és a telefont is. Itt van a Brioni Nemzeti Park igazgatóságának központja és a szigetre vezető hajójáratok kiindulópontja.

Története[szerkesztés]

Fažana neve a régi „Phasiana” illetve „Vasianum” elnevezésből származik. A név eredete nem tisztázott, gyakran a mezei madárral a fácánnal, illetve a fazekassággal hozzák kapcsolatba. Utóbbit erősíti, hogy az ókorban fontos amforakészítő üzem működött ezen a területen, mely 64-ben Caius Lecanius Bassus római konzul birtokaihoz tartozott. Fažana mellett vezetett a Pólából kiinduló fontos hadi és kereskedelmi út a Via Flavia, amelyen az Adria északi részére szállították az árukat és a postát.[2] A késő ókorban Fažana a Szent Apollinaris birtokhoz tartozott. Továbbra is említik az amforagyártást, de ekkor már jelentősebb volt az olívaolaj és a bortermelés. A kora középkorban a ravennai érsek birtoka volt. A település első említése 1150-ben a császár által a 11. században a pólai püspöknek adományozott régi plébániaként történt. 1197-ben „Wasana” néven szerepel a ravennai érsek és a III. Engerbert görzi gróf közötti birtokvitában.[2] A következő századokban a település különböző grófok, a Giroldi család, majd az aquileiai pátriárka, a Sergi család, végül egy Jonatasi nevű pólai nemes birtoka volt. A 13. század végén velencei fennhatóság alá került. A velencei uralom évszázadai is jelentős nyomokat hagytak a település arculatán. A fažanai vizeken ütközött meg 1379-ben a velencei és a genovai hadiflotta. A csatában mintegy 250 hadihajó vett részt és a velenceiek vereségével végződött, ennek ellenére a település velencei kézen maradt.[2] Az 1615 és 1618 között zajlott uszkók háborúban fontos stratégiai pont és hadikikötő volt, melyen keresztül a velenceiek a szárazföldi sereg ellátását biztosították. A közeli Vodnjan városa is Fažanán keresztül bonyolította tengeri kereskedelmét. A 17. század nagy járványait követően a település elveszítette korábbi jelentőségét és kis halászfaluvá zsugorodott. Ezt követően a török elől menekülő dalmáciai horvátokkal telepítették be a velencei hatóságok. A Velencei Köztársaság bukása után 1797-ben előbb osztrák, majd rövid francia uralom következett. 1813-tól újra osztrák uralom maradt és 1825 és 1860 között az Isztriai Tartomány része volt, amely az 1861. február 26-án kibocsátott császári pátenssel önálló őrgrófsági státuszt kapott saját országgyűléssel. Az osztrák uralom idején épült ki a pólai hajóépítő üzem és az arzenál. Póla lett a császári és királyi hadiflotta fő bázisa, innen indultak a hajók szerte a világba. A Fažanai csatornán át futott ki az osztrák hadiflotta 1866-ban Wilhelm von Tegetthoff parancsnoksága alatt Vis szigete felé, ahol július 20-án a Visi csatában döntő győzelmet aratott a jóval erősebb olasz hadiflotta felett.[2]

Fažanának 1857-ben 413, 1910-ben 1452 lakosa volt. Az I. világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. Fažana jelentősége a 20. század második felében nőtt meg újra, amikor a brioni Tito-rezidencia fő ellátó központja lett. Emiatt azonban biztonsági okokból a turizmus elől el volt zárva. Területén elsősorban katonai, rendőri, pártintézmények nyaralói és gyermeküdülők voltak.[2] Ebben az időszakban Fažana gyorsan terjeszkedett, főként a Bionin dolgozó emberek számának növekedése miatt nőtt a lakosság száma. Josip Broz Tito halála után az 1980-as évektől Brioni is megnyílt a turizmus számára, mely a fejlődésnek újabb lendületet adott. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. A településen óvoda, iskola, orvosi rendelők, bank, posta stb. működik. 2011-ben a falunak 2021, a községnek összesen 3569 lakosa volt. Lakói főként a közeli Pólára járnak dolgozni a turizmus és a vendéglátás területén, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal (szőlő- és olajbogyó termesztés) és halászattal is. Az ipari tevékenység az 1990-es években nagyrészt megszűnt. Fažanán ma már csak világítóüveggyártó, halfeldolgozó és egy italokat előállító üzem (Badel) működik. Fažana azon hat nyugat-isztriai település egyike, ahol az idősebbek közül néhányan még ma is beszélik az isztroromán nyelvet.[2]

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
413 508 525 637 994 1452 1410 1408 799 765 1271 1538 1879 2716 3050 2021

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt temploma az egész Isztria legalacsonyabban fekvő szakrális épülete. Tengerszint feletti magassága mindössze egy méter. Az egyhajós, kőből épített templom a település központjában a tengerparton áll. Különálló harangtornya 27 méter magas. Az egyhajós templom a 15. század végén épült gótikus stílusban. Az eredeti templomból megmaradt a lunettás kapuzat, a lunettában a két védőszent ábrázolásával. A templomnak öt oltára van, melyek a Rózsafüzér királynője, Szent Kozma és Damján vértanúk, Szent András és Szent Margit, Krisztus feltámadása, valamint a Szent Kereszt tiszteletére vannak szentelve. Az oltárképeket velencei mesterek festették a 16. és a 17. század fordulóján. A sekrestyében ismeretlen friuli mester 16. századi a feszületet, Fažana védőszentjeit és más szenteket ábrázoló freskói találhatók. A falon Z. Ventura 1598-ban vászonra festett „Utolsó vacsora” festménye látható. Orgonáját 1858-ban építették. A középkori oltárok már nem állnak, de az újrafestett hiányok arra engednek következtetni, hogy az eredtei padlószint a maitól egy méterrel lejjebb volt, vagyis éppen a mai tengerszinten.[2]
  • Fažana régi részének a szélén áll a 14. században épített egyhajós Kármelhegyi boldogasszony templom, homlokzata előtt 17. századi loggiás előcsarnokkal. Belül fennmaradt az eredeti gótikus falfestés jelentős része.
  • A temetőben áll a 16. században épített Szent János templom, a 20. században teljesen megújították.
  • A településtől északkeletre egy Szent Elizeus tiszteletére szentelt 6. századi félköríves aspszisú templomocska áll. A templomot egy késő ókori nyári villa maradványain építették. Érdekessége az áttört kőablak.
  • A mára már elpusztult Szent Lőrinc templom kora keresztény román és gótikus stílusú faragott köveit a pólai régészeti múzeumban őrzik.

Galéria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fažana témájú médiaállományokat.