Nova Vas (Brtonigla)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nova Vas
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségBrtonigla
Jogállás falu
Polgármester Doriano Labinjan
Irányítószám 52474
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség349 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nova Vas (Horvátország)
Nova Vas
Nova Vas
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 45″, k. h. 13° 38′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 45″, k. h. 13° 38′ 30″

Nova Vas (olaszul: Villanova del Quieto) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Brtoniglához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 14 km-re, községközpontjától 2 km-re délkeletre a Mirna völgyének közelében levő termékeny dombvidéken fekszik. Településrészei: Nova Vas, Špinutija, Donji Srbani, Gornji Srbani, Medelini, Pavići, Čendaki, Dubac és Brekija.

Története[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. Ezt bizonyítják az ősi várnyomok és erődített településmaradványok. A Mirna völgyében levő barlangokból újkőkori, valamint az i. e. 2100 – i. e. 1000 közötti, a bronzkorból származó eszközök kerültek elő. Ma is felismerhetők a korabeli várak, erődített települések vastag falai, melyek helyenként a 3 métert is meghaladják. Közülük a legismertebb a falu melletti Valaronnak, vagy Gradinának nevezett helyen található. A rómaiak előtt a félszigetnek is nevet adó hisztri törzs uralta e vidéket. A rómaiak i. e. 177-ben véres csaták során foglalták el az Isztriai-félszigetet. A középkorban a falu területén több település is volt, melyek gyakran szenvedtek a bujei és novigradi hűbéruraik közötti viszályok miatt. A 11. században az aquileiai pátriárka hűbérbirtoka lett. A 13. században a momjani uradalomhoz tartozott. A 14. századtól a 18. század végéig a Velencei Köztársaság birtoka volt. Régi plébániatemploma Srbani település mellett állt, de onnan a malária által megtizedelt lakosság a Mirnától távolabbi dombos vidékre települt át. Itt építették fel 1552-ben a mai plébániatemplomot. A járványok miatt kipusztult lakosság helyett a 17. században dalmáciai menekültekkel népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 353, 1910-ben 667 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 349 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal (ezen belül főként szőlőtermesztéssel és borászattal), kisvállalkozásokkal és turizmussal foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1552-ben épült, eredetileg az Irgalmas Szűzanya titulusát viselte. Később a régi plébániatemplom titulusát kapta.1639-ben és 1822-ben megújították. 18 méter magas harangtornya 1639-ben épült, pártázatos oromzatát 1930-ban készítették. Három harang található benne.
  • A mai falutól távolabb a Mirna völgye felett áll a falu másik Szent Mihály temploma, mely a 14. században épült és 1540-ig a falu plébániatemploma volt. Ekkor a malária miatt a lakosság a folyóvölgyből a távolabbi dombok közé menekült. Ma a régi templomot temetőkápolnaként használják.
  • A történelem előtti vármaradványok közül a legjelentősebb a Nova Vas mellett délkeletre található Valaron (Castelliere di Villanova). A várnak a Lavra és a Valaron-patakok völgye felé nem épült védőfala, mert a természetes akadályok itt kellő biztonságot nyújtottak az ellenséges támadásokkal szemben. A nyugati oldalon még mindig látszik a bejárati kapu maradványa. 1890 novemberében és 1892 szeptemberében folytatott itt ásatásokat dr. Moriz Hörnes, melyek eredményéről Bécsben számolt be a régészeti társaság gyűlésén. Eszerint a vár a feltételezettnél valószínűleg sokkal nagyobb volt, mivel a maradványok egy ötszáz méter hosszú és kétszáz méter széles területre terjednek ki, amellyel ennek a vidéknek a legnagyobb erőssége lehetett.
  • Egy másik vár állt a nova vasi temető melletti Sveta Dionizija dűlőben, ebből azonban csak nagyon csekély maradványokat találtak. A föld itt is számos ókori cseréptöredéket őrzött. Alberto Puschi szerint az itteni védőfalak maradványai még a 20. század elején is jól látszottak.
  • Lejjebb a tenger felé találjuk Sveti Juraj (Castel S. Giorgio, Santi Quaranta) várának romjait, mely vár a múltban különös jelentőséggel bírt a Mirna folyó völgye feletti stratégiai elhelyezkedése miatt. Ez a vár is a történelem előtti időkben épült, de a római korban is megőrizte jelentőségét, sőt még a középkorban is használták. A 13. század második felében akkori birtokosa az aquileiai pátriárka újjáépíttette falait, de későbbi sorsa ismeretlen. A vár trapézoid alaprajzú maradványai különösen a téli hónapokban láthatók jól az alatta haladó útról.
  • A következő vár a Mirna völgye felett Gromače (Soline) volt. A várat kétsoros fal védte, melyek közül az egyik ovális alakban a település északi végét zárta le, míg a másik a felső résztől a völgy felé húzódott a természet adta védelem miatt nem teljesen zárt gyűrű alakban. A falakat nagyméretű kőtömbökből építették, melyek szélessége két méter körüli volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
353 380 446 494 540 667 717 786 751 466 432 315 292 288 355 349

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]