Tar (Tar-Vabriga)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tar
Tar, Tar-Vabriga.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségTar-Vabriga
Jogállás falu
Polgármester Nivio Stojnić
Irányítószám 52465
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 1091 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tar (Horvátország)
Tar
Tar
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 18′ 00″, k. h. 13° 38′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 00″, k. h. 13° 38′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tar témájú médiaállományokat.

Tar (olaszul: Torre) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Tar-Vabriga községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget nyugati részén Porečtől 8 km-re északra, a Mirna torkolatából délre fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már a római korban lakott volt, amikor számos villa állt ezen a vidéken. Tar első írásos említése 983-ban történt "Turris" néven Ottó császárnak a poreči püspök részéré kiállított adománylevelében, amely egy a hűbérbirtok központjában emelt toronyról is szól. Ez a torony a Stari Tar (magyarul régi Tar, olaszul Torre Vecchia) nevű faluban állt, míg a mai Tart a 12. századtól Novi Tar (magyarul új Tar, olaszul Torre Nuova vagy Villa) néven említik. A régi Tar valószínűleg a 14. században kitört malária vagy pestisjárvány következtében pusztult el és ettől kezdve mivel nem volt szükség további megkülönböztetésre Novi Tart már egyszerűen csak Tarként hívták. 1508-ig a pazini grófok uralma alá tartozott, majd a novigradi közösség részeként a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. A háborúk és járványok következtében lakossága nagyrészt kipusztult és a velencei hatóságok a 16. század második felétől a török terjeszkedés elől menekülő dalmáciai földművesekkel telepítették be. Az első betelepülők 1576-ban Biograd környékéről érkeztek. Az újonnan érkezetteknek a környék addig meg nem művelt területekből is osztottak földet, így alakultak ki a környező kisebb falvak. Az új lakosság betelepülése a mezőgazdaság szerkezetének a megváltozását is eredményezte, az állattartás jelentősége egyenrangú lett az addig domináns földműveléssel. 1622 után a telepesek újabb hulláma érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területéről. 1633-ban Tar déli részére Hercegovinából jöttek betelepülők. A 18–19. században az itt megtermelt javak, főként a bor és az olívaolaj kivitelének növekedése a vidék gazdasági fellendülését eredményezte. A 19. század végére azonban a társadalmi osztályok és a nemzetek közötti feszültségek erősödése a vidék gazdaságának visszaesésével járt. 1857-ben 604, 1910-ben 1328 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháborúután Jugoszláviához került. 1991-ben, Jugoszlávia felbomlása után a független Horvátország része lett. 2011-ben 1091 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal (szőlő, olajbogyó, gabona), állattartással, halászattal és újabban egyre inkább turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemploma 1800-ban épült a 14. századi templom helyén. Erre egy a templom kapuja felett elhelyezett, VII. Pius pápa látogatására készített felirat emlékeztet. Öt oltára van, főoltárán a gyermekét karján tartó Madonna szobra áll. Harangtornya 35 méter magas.
  • A Szent Péter tiszteletére szentelt temetőkápolna a falán látható felirat szerint 1451-ben épült. 2012-ben renoválták.
  • A Mirna torkolata felé félúton az erdőben egy tarti polgár által 1898-ban hálából építtetett Szent Márton kápolna áll. A kápolnát alacsony kőfal keríti. Berendezése egy kőből épített oltár és egy feszület.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
604 666 756 887 1119 1328 1278 1681 1159 999 850 748 769 830 886 1091

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]