Kršan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kršan
Kršan vára
Kršan vára
Kršan zászlaja
Kršan zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségKršan
Jogállásfalu
PolgármesterValdi Runko
Irányítószám52232
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség2829 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság172 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 10′, k. h. 14° 08′Koordináták: é. sz. 45° 10′, k. h. 14° 08′
Kršan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kršan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kršan (olaszul: Chersano) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Blaškovići, Boljevići, Čambarelići, Jesenovik, Kostrčani, Kožljak, Lanišće, Lazarići, Letaj, Nova Vas, Plomin, Plomin Luka, Polje Čepić, Potpićan, Purgarija Čepić, Stepčići, Šušnjevica, Veljaki, Vozilići, Zagorje, Zankovci és Zatka Čepić települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Labintól 15 km-re északra, a Pazin – Labin út mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a középkori vár mellett alakult ki, melyet 1274-ben „Castrum Carsach” alakban említenek először. Ebben az évben került az aquileai pátriárka fennhatósága alól a pazini grófok igazgatása alá. A 14. század elején Henrik pazini gróf volt a földesura aki a pazini Kerstlein családból származott és amelyről a vár és a falu is a nevét kapta. Henrik nyílcsúcsot ábrázoló címeréből lett Kršan község mai címere. A vár következő birtokosa a plomini Tonetti család volt. A várban élt több neves személyiség is akik jelentős szerepet játszottak a pazini grófság történetében. A legnevezetesebb közülük Kršani András (Andrija Kršanski) volt, aki 1488 és 1500 között volt pazini kapitány és akinek címeres sírköve a belaji Szent Henrik templomban található ahová a Čepić-tó melletti egykori pálos kolostorból került. A 19. század közepén itt a várban találták meg az aquileai pátriárka, a pazini grófok és a Velencei Köztársaság birtokai közötti határt leíró Isztriai határleírás (1325) egyik másolatát. Ez az értékes korabeli dokumentumot 1852-ben a neves horvát történész és politikus Ivan Kukuljević Sakcinski jelentette meg és a későbbi kiváló horvát politikus Ante Starčević rendezte sajtó alá. A falu lakói a 19. század végéig főként földműveléssel foglalkoztak, később egyre többen dolgoztak a közeli bányákban és a tengerhajózás területén. 1857-ben 1155, 1910-ben 303 lakosa volt. 2011-ben a falunak 236, a községnek összesen 2958 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1155 964 240 229 248 303 1292 1357 239 223 229 187 145 221 227 236

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kršan várának romjai.[4] A középkori várból fennmaradt a négyszögletes torony és a védőfalak, valamint a várban állt lakóépületek falai, melyeket beépítettek az új házakba. A vár belső udvarán fennmaradt a 15. századi gótikus kapu négyszögletes kerete, valamint az 1666-ból származó kút faragott kávája. Kršan vára először 1274-ben szerepel a történelmi dokumentumokban, mint az aquileiai pátriárkák tulajdona, és a 13. század elejétől a 17. századig a Karscheyner család hűbérbirtokainak székhelye volt. A 17. századtól kezdve egészen a 20. század elejéig, amikor tűzben súlyosan megrongálódott, a vár többször is gazdát cserélt. A vár a település délkeleti sarkában található.
  • A temetőben áll az egyhajós Szent Jakab kápolna, mely a 15. századból származik. A kápolna 1991-es felújításakor a vakolat alól a latin feliratok mellett két glagolita betűs felirat is előkerült.
  • A 19. század közepén itt a várban találták meg az aquileai pátriárka, a pazini grófok és a Velencei Köztársaság birtokai közötti határt leíró Isztriai határleírás (1325) egyik másolatát.
  • A Kršanhoz tartozó Brestovo kikötőjétől 800 méterre délre találhatók az elsüllyedt TA-36 (Stella Polare) hadihajó roncsai. A hajót 1943-ban építették Fiumében az Olasz Haditengerészet számára. Később a németek vették át. Osztály szerint a hajó 82x8x3 méretű kísérő romboló volt, 160 fős személyzettel. 1944 márciusában süllyedt el, miután egy akna eltalálta. Az fedélzeti részt a robbanás szétvágta, de a parancsnoki híd a farrésszel tökéletesen megmaradt.[5]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]