Petrovija

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petrovija
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Isztria
Község Umag
Jogállás falu
Polgármester Vili Bassanese
Irányítószám 52470
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 471 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 41 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Petrovija (Horvátország)
Petrovija
Petrovija
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 25′ 20″, k. h. 13° 33′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 20″, k. h. 13° 33′ 45″

Petrovija (olaszul: Petrovia) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 3 km-re keletre, az Umag – Buje út mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már a római korban lakott volt. A közeli Ježi településen Petrovijától 500 méterre északra találtak egy 194-ből származó római bronz katonai diplomát. Petrovija falut 1210-ben "Betantia" néven említik először. 1269-ben Umaggal együtt a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. A századok során a járványoktól és háborúktól kipusztult lakosság pótlására a 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. A 19. században a montenegrói Barából származó gróf Marcovich család birtoka volt, akiknek a település közepén palotájuk is volt. 1857-ben 319, 1910-ben 564 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Plébániáját 1992-ben alapították. 2011-ben 471 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, állattartással is, valamint a közeli Umagon dolgoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent István első vértanú tiszteletére szentelt egyhajós plébániatemploma temploma 1647-ben épült az újonnan bevándoroltak számára. 15 méter magas harangtornyában két harang található.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
319 341 368 393 469 564 632 655 542 458 454 414 542 623 401 471

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]