Petrovija
| Petrovija | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Isztria |
| Község | Umag |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Vili Bassanese |
| Irányítószám | 52470 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 497 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 41 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Petrovija (olaszul: Petrovia) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 3 km-re keletre, az Umag – Buje út mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe már a római korban lakott volt. A közeli Ježi településen Petrovijától 500 méterre északra találtak egy 194-ből származó római bronz katonai diplomát. Petrovija falut 1210-ben "Betantia" néven említik először. 1269-ben Umaggal együtt a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. A századok során a járványoktól és háborúktól kipusztult lakosság pótlására a 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. A 19. században a montenegrói Barából származó gróf Marcovich család birtoka volt, akiknek a település közepén palotájuk is volt. 1857-ben 319, 1910-ben 564 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Plébániáját 1992-ben alapították. 2011-ben 471 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, állattartással is, valamint a közeli Umagon dolgoznak.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent István első vértanú tiszteletére szentelt egyhajós plébániatemploma temploma 1647-ben épült az újonnan bevándoroltak számára. 15 méter magas harangtornyában két harang található.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 319 | 341 | 368 | 393 | 469 | 564 | 632 | 655 | 542 | 458 | 454 | 414 | 542 | 623 | 401 | 471 |
További információk
[szerkesztés]- Umag város hivatalos oldala (horvátul)
- Umag turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Petrovija az Istrapédián (horvátul)
- Petrovija az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 17.)

