Katoro
| Katoro | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Umag |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Vili Bassanese |
| Irányítószám | 52470 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 26 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Katoro
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 45° 27′ 30″, k. h. 13° 31′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 30″, k. h. 13° 31′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Katoro témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Katoro (olaszul: Catoro) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 3 km-re északnyugatra az azonos nevű kis öbölben és az azonos nevű foknál az Umagról Savudrijára vezető út mellett fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe már az ókorban is lakott volt, ezt igazolja, hogy a Tiola-foktól partjának teljes hosszában a tenger szintje alatt ókori luxusvillák maradványai láthatók. Eszerint az ókorban ez a teljes partszakasz beépített és forgalmas volt. A Katoro-fok lábánál a 19. század végén végzett amatőr kutatások már díszes mozaikpadlók, színes falfestmények töredékeit és egyéb leleteket eredményeztek, melyek gazdag tulajdonosok luxus villáiról árulkodtak. Az 1970-es években a Tiola-fok északi oldalánál Š. Mlakar végzett nem publikált feltárásokat. A római település a késő ókorra elszegényedett és a 4. századra a terület már elhagyatott volt.
1269-ben területe Umaggal együtt a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 14 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 14 | 14 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A település területén, a Tiola-foknál ókori római épületek maradványait fedezték fel, részben pedig feltárták. A félsziget déli oldalán, a tenger alatt megtalálták a római móló, északi oldalán viváriumok maradványait jegyezték fel. A nyugati foknál mozaikpadlós római épületek maradványai, északnyugati végén pedig római nekropolisz található. A Tiola lelőhelyen egy római villa rustica maradványai találhatók, amelyet az 1. századtól a kora középkorig használtak.[4]
További információk[szerkesztés]
- Umag város hivatalos oldala (horvátul)
- Umag turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Katoro az Istrapédián (horvátul)
- Katoro az Istarska enciklopédián (horvátul)
