Marušići (Buje)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marušići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségBuje
Jogállás falu
Polgármester Edi Andreašić
Irányítószám 52462
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 158 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság249 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Marušići (Horvátország)
Marušići
Marušići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 25′ 00″, k. h. 13° 43′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 00″, k. h. 13° 43′ 45″

Marušići (olaszul: Marussici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 18 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re keletre, a Bujština területén, a Kaštelt Sternával összekötő út mentén, a szlovén határ közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu tágabb területének elnevezése eredetileg Sorbar volt és mai nevét az itt előforduló leggyakoribb vezetéknévről (Marušić) kapta. Eredetileg a mai helyétől északabbra feküdt, de a 16. és 17. században a háborúk és járványok következtében kipusztult lakosság pótlására a tengerpartról és Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 256, 1910-ben 379 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. Kulturális-művészeti és sportegyesületét 1947-ben alapították. Több énekkar és egy kis könyvtár is létesült. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet. 2011-ben 158 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és egyre inkább a falusi turizmussal (borospincék, borút) foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lúcia tiszteletére szentelt temetőkápolnáját 1781-ben építették egy román stílusú kis templom alapjain. Egyhajós épület, homlokzata felett nyitott kétnyílásos harangtoronnyal, benne két haranggal. Szent Lúciát, Szent Sebestyént és a Madonnát gyermekével ábrázoló oltárképét F. Quajati festette 1872-ben
  • Szent Flórián tiszteletére szentelt temploma a falutól délre áll. Egyhajós épület, a homlokzat feletti kis nyitott harangtoronyban egy harang látható. Ezt a templomot is temető övezte egykor és ma is kőkerítés veszi körbe.
  • 1980-ban itt alapították a "Kornarija" nemzetközi szobrásziskolát, mely az azonos nevű kőbányáról kapta a nevét. Az ötletgazda a pirani Obalne galerije igazgatója Toni Biloslav volt, aki létrehozta a helyi kulturális szervezetet. Az első tanulók már az év szeptemberében meg is érkeztek a londoni St. Martin's School of Artból. A következő években tapasztalatokat cserélhettek Olaszországból, Spanyolországból és a korábbi Jugoszlávia területéről érkezett tanulókkal is. Hét év alatt 13 ország 100 tanulója érkezett ide akik számos alkotásukat hagyták a marušići szoborparkban.
  • A faluban fennmaradt a helyi népi építészet néhány kőből épített példája.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
256 271 294 349 353 379 403 401 493 370 334 157 153 164 179 158

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]