Svetvinčenat

	Svetvinčenat
	Svetvinčenat látképe
	; Svetvinčenat zászlaja
	; Svetvinčenat zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Svetvinčenat
Jogállás	falu
Polgármester	Dalibor Macan
Irányítószám	52342
Körzethívószám	(+385) 052
	Népesség
Teljes népesség	2179 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	310 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 05′ 17″, k. h. 13° 52′ 54″45.088056°N 13.881667°EKoordináták: é. sz. 45° 05′ 17″, k. h. 13° 52′ 54″45.088056°N 13.881667°E
	Svetvinčenat weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Svetvinčenat témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Svetvinčenat (olaszul: Sanvincenti) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bibići, Bokordići, Boškari, Bričanci, Butkovići, Cukrići, Čabrunići, Foli, Juršići, Kranjčići, Pajkovići, Peresiji, Pusti, Raponji, Režanci, Salambati, Smoljanci és Štokovci települések tartozik hozzá.

Fekvése

Az Isztria délkeleti részén, Pólától 28 km-re északra, Labintól 20 km-re nyugatra, a Vodnjan–Žminj út mellett fekszik.

Története

A települést már 965-ben említi oklevél a porecsi püspökség birtokaként. Svetvinčenat történetének kezdeteit általában a ravennai bencésekkel hozzák kapcsolatba, akik a 6. században telepedtek le a Sv. Apolinar birtok e fákban gazdag területén. A szorgalmas szerzetesek kiirtották az erdőt, helyén szántóföldeket műveltek, felépítették templomukat, mely odavonzotta az első telepeseket.^[2] A település a kolostor védőszentjéről Szent Vince hispániai vértanúról kapta a nevét, aki 304-ben Diocletianus császár idejében szenvedett vértanúságot. Ez a terület ahogyan ma is híján volt vízfolyásoknak, ezért az apátság a közelben egy tavat (Suhaća) ásatott, mely néhány éve kiszáradt.^[2] A terület fontosságát az adta, hogy három püspökség, a porecsi, a pólai és pićani határán feküdt. Több évszázados bizánci, longobárd és frank uralom után Svetvinčenat az aquileiai pátriárka alárendeltségébe került porecsi püspökséghez tartozott, melyet birtokában 983-ban II. Ottó német-római császár is megerősített.^[3] A település Szent Vince tiszteletére szentelt templom a 12. században épült három félköríves apszissal és kezdetben a bencésekhez tartozott. Ezért a települést San Vincentio Abbazia, majd Savicente és Savicenti néven nevezték, később a környező falvak horvát lakossága Savičentának, illetve Sveti Vinčenatnak nevezte el és kis változtatással ma is ez a hivatalos neve. A templom egyébiránt a mai napig is fennmaradt, a falu temetőjében áll és bár a 16. századig ez volt a település plébániatemploma már a 13. században a tőle délre felépült vár lett annak központja. Itt építette fel a pólai Castropola család az új Szűz Mária templomot is.^[3]

Bár a püspökség birtoka volt, az igazgatási és bírói hatalmat azonban Svetvinčenaton hozzá nem értő világiak képviselték, akik a püspökséget bonyolult gazdasági műveletekbe vitték, mely kihatással volt az itt letelepedők életére és feszültté tette a viszonyt a porecsi püspökség, az aquileiai pátriárka, a pazini grófok, valamint a gazdaságilag ugyancsak érdekelt pólai Sergia (később Castropola grófja) és a velencei Morosini család között.^[2] A Castropólák 1211-ben kaptak Svetvinčenaton hűbérbirtokot. 1280-ban a családhoz tartozó Matteo Pola lett a porecsi püspök, de jure Svetvinčenat hűbérura. A Castropólák és a Morosinik közötti helyzet azonban tovább bonyolódott. 1388-ban hűbérbirtok egyik része Albert osztrák herceg alattvalója a Krotendorf család kezére került. 1420-ban megszűnt a pátriárka világi hatalma. 1460-ban a Krotendorfok leszármazottai lemondtak birtokukról a porecsi püspök javára. Ezzel ismét a Castropola család egyik leszármazottja szerezte meg a területet és 1460. október 8-án Svetvinčenat a családot képviselő Paolo Nascinguerra igazgatása alá került. 1464-ben azonban Francesco Morosini lett a porecsi püspök, aki személyesen gyakorolta a hűbérúri jogokat. Paolo Castropola utód nélküli halála után birtokait és grófi címét rokona Paolo Morosini szerezte meg. Halála után ismét kitört a viszály Paolo Morosini unokaöccse Pietro és Giorolamo Campegia porecsi püspök között. A több évszázados vitát 1524. január 23-án Rómában egyezséggel zárták le, melyben elismerték a porecsi püspök eredeti jogait és biztosították a Morosini család hűbérúri jogának gyakorlását. A birtokok jövedelmét meg kellett felezni és kárpótlásként a püspöknek ki kellett fizetni. A hűbérúr és a püspök is köteles volt a megfizetett tized negyedét a svetvinčenati egyháznak adni. Még abban az évben Pietro Morosini írásos statútumot adott ki, melyet utódaira is kiterjesztett és amelyben három évszázadra rendezte a svetivinčenatiak mindennapi életét.^[2] 1547-ben Pietro Morosini fia Andrea fiúutód nélkül halt meg, így a birtok leányágon öröklődött tovább. Özvegye Chiara vezette az uradalmat amíg lányait a két gazdag velencei fivérhez, Marino és Aloro Grimani di San Lucához adta feleségül, így Svetivinčenat hozományként 1585-ben Marino Grimani birtoka lett és a Grimani család birtoka maradt 1797-ig a Velencei Köztársaság megszűnéséig. A napóleoni uralom idején a települést küldött igazgatta, bírói hatalom nélkül.^[2] 1805-ben a franciáknak alárendelt Itáliai Királyság, majd az Illír provincia része lett. 1813-ban Habsburg uralom alá került, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 397, 1910-ben 699 lakosa volt. Az első világháború után Olaszországhoz került. Az Isztria az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A második világháború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 267, a községnek összesen 2183 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoznak, egy részük a közeli nagyobb településekre és Pólára jár dolgozni.

Lakosság

Lakosság változása^[4]^[5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
397	489	509	594	623	699	536	583	484	456	456	344	319	301	271	267

Nevezetességei

A Grimani-Morosini várkastély^[6] a település főtere a Placa északi részén áll. Az egész Isztria egyik legszebb és legépebben fennmaradt vára, amely már évszázadok óta Svetvinčenat meghatározó jelképe. A helyén álló első erődítményt még a 13. század elején építették, de a későbbi századok során többször lerombolták, majd újjáépítették. Többször változtak tulajdonosai is, a porecsi püspök, a Castropola, a Morosini és a Grimani családok. Első nagyobb átépítését 1485-ben neves velencei építészekkel a későbbi velencei dózse Pietro Morosini végeztette reneszánsz stílusban. Mai formáját 1589-ben nyerte el amikor Marino Grimani a velencei Scamozzia és Campagne építészek tervei szerint egy tűzvész után teljesen újjáépíttette. Azt hogy ilyen épségben fennmaradt az 1907. évi szanálásnak és az 1933. évi teljes felújításnak köszönhető.^[3] A vár négyszög alaprajzú, északi oldalán két kerek és délkeleti sarkán egy négyszögletes saroktoronnyal. A három emeletes kétszárnyú várpalota a várúr és a várkapitány lakrészeivel és a kiszolgáló helyiségekkel a délnyugati részen található. Innen lehetett ellenőrizni a vár négy bejáratát. A lőréses falakon belül teljes hosszúságban ácsolt védőfolyosó futott körbe az őrség számára. A kapukat a felvonóhídon kívül leereszthető rács is biztosította. A déli főkapu felett a Grimani di San Luca család címere látható, mely megegyezik a község mai címerével. A vár falain belül volt a községi elöljáró lakása, a fegyver és lőszerraktár is. A 19. században a Grimani család a várat a püspökségnek adta, majd a 20. század elején a község tulajdona lett. A második világháború idején az épület még egyszer leégett.
Svetvinčenat központi tere^[7] a Placa reneszánsz, arányosan összhangban levő épületeivel egyedülállóan kellemes látványt nyújt az ide látogatóknak. A teret északról a várkastély tornyaival és a palotával, keletről a plébániatemplom, délnyugatról a 18. századi árkádos városi loggia,^[8] a többi oldalon a 16. századi reneszánsz lakóépületek sora veszi körül középen az 1808-ban faragott kövekből épített városi ciszternával. A tér volt a közösségi élet színtere. Itt tartották a vásárokat, az egyházi ünnepeket, de sokszor tapodták ellenséges hadak is, velenceiek, franciák, osztrákok és olaszok, melyek nyomot hagytak a kövekben, könyvekben és az emberi sorsokban.
Az Angyali Üdvözlet tiszteletére szentelt egyhajós plébániatemplom a Placa keleti oldalán áll. A 16. század elején épült reneszánsz stílusban helyi faragott kövekből, hármas tagolású, rózsaablakos homlokzattal. Négyszög alaprajzú, félköríves szentéllyel, déli oldalán sekrestyével. Az északi oldalon álló, a szentélyhez kapcsolódó 24 méter magas harangtornyában három harang található. A templomnak öt márvány oltára van, a velencei iskolához tartozó mesterek által festett oltárképeivel. Különösen értékes a Szent Viktória oltár Szűz Máriát, mint a szeplőtelen fogantatást az angyalokkal, Szent Sebestyénnel és Szent Rókussal ábrázoló képével, ifjabb Palma mester alkotása, valamint a Grimani építtette főoltár az angyali üdvözlettel, Giuseppe Porta más néven „il Salviati” alkotásával. A templomban őrzik Szent Viktória 1669-ben Rómából hozott ereklyéjét. A sekrestyében 2000-ben nyitották meg a szakrális művészeti gyűjteményből összeállított kiállítást. Itt a fennmaradt anyakönyvek (a legrégibb az 1568 és 1588 között kereszteltek anyakönyve) mellett az 1520-ban kibocsátott svetvinčenati statutum is látható.
A falu északnyugati részén a temetőben áll Szent Vince tiszteletére szentelt temploma.^[9] Ez volt a falu középkori plébániatemploma, mely a 12. században épült, első említése 1178-ban történt. Eredeti formájában maradt fenn az egyhajós épület a három, félköríves apszissal. Belső falait három rétegben freskók díszítik, melyek között Ognobenus Trevisanus mester 13. századi bizánci hatást tükröző alkotása a legkiterjedtebb isztriai román stílusú falfestmény ciklus. A freskók legfelső rétege a 14. század végén és a 15. század elején készült. Ide tartozik két apostolképmás és az északi fal oltárkép töredékei a szentek és a donátor ábrázolásával. A többi freskók a Bibliából vett jeleneteket (Ábel áldozata, az angyali üdvözlet, Mária látogatása, keresztrefeszítés stb.) és a szentek életéből vett jeleneteket (főképpen Szent Vince életéből) ábrázolnak.^[3]
Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a 14. században épült gótikus stílusban. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület, belső kialakítású apszissal, dongaboltozattal. Kis harangtornya a 18. században épült. Az oltár felett álló Szent Antal szobor a templom építtetőjének ajándéka, helyi mester alkotása a 14. századból.
A falu északnyugati részén álló Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma 1622-ben épült késő reneszánsz stílusban. A középkori isztriai épületek jellegzetes formájában épült. 1921-ben renoválták.
A falu keleti bejáratánál áll Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma^[10] a 14. században épült gótikus stílusban. Kis harangtornyát 1704-ben építetté. Belsejét 15. századi freskók díszítik.
A falu napját minden év június 22-én tartják, melyen kiválasztják a legszebb kecskét (a megye címerállata). A településen ezen kívül több fesztivált tartanak, melyek közül a legismertebb a szeptember elején tartott isztriai szuvenírek szemléje ("Mrkat istrijanskega dela"), ahol az ősi mesterségek művelői mutatják be tudásukat.

Híres emberek

A település egyik legismertebb személyisége Isten szolgája Miroslav Bulešić (1920-1947) katolikus pap, aki a kommunisták üldözésének esett áldozatul. Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.