Savudrija

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Savudrija
Savudrija 01.jpg
Savudrija címere
Savudrija címere
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségUmag
Jogállás falu
Polgármester Vili Bassanese
Irányítószám 52475
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség 248 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Savudrija (Horvátország)
Savudrija
Savudrija
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 30′ 00″, k. h. 13° 30′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 00″, k. h. 13° 30′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Savudrija témájú médiaállományokat.

Savudrija (olaszul: Salvore) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati csücskében, Umagtól 6 km-re északnyugatra a Savudrija-félsziget északnyugati végén a Lako-fok közelében fekszik. Ez Horvátország legnyugatibb települése. Több szétszórt régi kis településrészből (Velika Stancija vagy Villa Cesare, Valparija, Frančeskija) és újabb üdülőfaluból (Borozija, Gamboci, Alberi) tevődik össze. Termékeny vörös színű talaja kiválóan alkalmas a mezőgazdasági művelésre, kis részben erdő borítja.

Története[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időben erődített település állt. A római korban villagazdaság, víztározó és gátakkal védett kikötő volt itt a Trieszti-öböl bejáratánál. Nevét már a római Tabula Peutingeriana útvonalleírás tartalmazza "Silvo" alakban. A ravennai évkönyvekben "Silbio" néven szerepel. A 9. század elején Savudrija előtt tengeri csata zajlott Domagoj horvát fejedelem és a velencei flotta között. A század végén a neretvánok fosztották ki a települést. 1176-ban egy másik tengeri csata is zajlott itt Barbarossa Frigyes és III. Sándor pápa között, melyben a genovai-pisai flotta és a velencei flotta csapott össze. A velencei győzelem után 1177-ben a pápa a Szent János templomnak pápai búcsút hirdetett, melyet 1408-ban II. Piusz pápa is megerősített. 1269-ben Umaggal együtt a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. A 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 183, 1910-ben 280 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 248 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak halászattal is és a közeli umagi cementgyárban dolgoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

János evangélista tiszteletére szentelt plébániatemploma a 11. században épült román stílusban, 1826-ban és 1984-ben megújították. Homlokzatán Szent János és Szent András apostolok szobrai állnak. 20 méter magas harangtornya 1869-ben épült.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
183 228 180 278 217 280 516 603 378 338 338 303 317 349 241 248

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]