Matthias Flacius
| Matthias Flacius | |
 | |
| Született | 1520. március 3.[1][2][3] Labin[1][3] |
| Elhunyt | 1575. március 11. (55 évesen)[1][2][3] Frankfurt am Main[4][3] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Matthias Flacius der Jüngere |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Matthias Flacius témájú médiaállományokat. | |
Matthias Flacius, születési helyéről gyakran Matthias Flacius Illyricus (Labin, 1520. március 3. – Frankfurt am Main, 1575. március 11.) horvát származású kora újkori német evangélikus hittudós és egyháztörténész.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az akkor velencei fennhatóságú Isztrián született. Családja eredeti neve Vlachich-Frankovich. Apja Vlachich-Frankovich András tehetős városi polgár, anyja az olasz származású Jacobea Luciani volt.[forrás?]
Már fiatal korában szerzetes akart lenni, de egyik rokona, Lupetinus ösztönzésére 1539-ben a Német-római Birodalom területére, és ott hamarosan Luther Márton lelkes tanítványává, később pedig a lutheri tanoknak tüzes és kérlelhetetlen védelmezője lett. 1545-ben a Wittenbergi Egyetemen az ószövetségi írásmagyarázat tanárává nevezték ki, és ebben az időben nősült is meg. Az 1547-ben kitörő smalkaldeni háborúval megkezdődtek életének soha meg nem szűnő nehézségei. A háború alatt Braunschweigba menekült, majd néhány hónap múlva tanártársaival együtt visszatért, de a lipcsei interim kiadatásakor otthagyta tanári székét, és Magdeburgba ment. Innen buzdította Luther híveit a Móric szász választófejedelem elleni küzdelemre, illetve támadta Philipp Melanchthon, Oslander, Major, illetve általában a Filippisták nézeteit.
1557-ben jénai tanárrá nevezték ki, ahol egyik tiszttársával, a részben Melanchton tanai iránt nyitott Victor Striegellel keveredett polémiába, és a szász fejedelmet is sikerült rávennie, hogy Striegelt börtönbe vettesse. Azonban túlságosan hajlíthatatlan ortodoxiájának pár év múlva az áldozata lettː Striegel igazhitűségét a szász herceg az úgynevezett weimári vita alkalmával elismerte, tanári székébe visszahelyezte, Flaciust és lutheránus tanártársait viszont száműzte a fejedelemségből.
Flacius soha többé nem tért vissza Szászországba, ráadásul korábbi elvtársai is elfordultak tőle a weimári vitán nyilvánított egyik állítása miatt, amely szerint az eredendő bűn az embernek lényegéhez tartozik. Ezért azután Flacius, aki egész életét a tiszta lutheri tanok védelmezésére szentelte, manicheus eretneknek tartva mindenkitől elhagyatottan, nagy nyomorban fejezte életét 1575-ben. Mindössze 55 éves volt.
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Flacius kora jelentős egyháztörténésze is volt, tulajdonképpen ő írta meg az első nagyobb szabású protestáns egyháztörténelmet Magdeburgi centuriák címmel. A mű 1560-ban jelent meg 13 kötetben. Nevezetes dogmatikai és exegetikai műve az 1567-es Clavis sacrae scripturae.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 13.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 3 4 5 6 Dalibor Brozović – Tomislav Ladan (1999). "Hrvatska enciklopedija". Horvát Enciklopédia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Flacius. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2017. augusztus 2.
- Rokay Zoltán: Studia Flaciana; Lux Color Printing–Szulik Alapítvány, Óbecse, 2013
