Lascăr Catargiu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lascăr Catargiu
Lascarcatargiu.jpg
Egyesült Román Fejedelemség miniszterelnöke
Hivatali idő
1866. május 11.1866. július 13.
Előd Ion Ghica
Utód Ion Ghica
Hivatali idő
1871. március 11.1876. március 30.
Előd Ion Ghica
Utód Ion Emanuel Florescu
Román Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1889. március 29.1889 november 3.
Előd Theodor Rosetti
Utód Gheorghe Manu
Hivatali idő
1891. december 29.1895. október 15.
Előd Ion Emanuel Florescu
Utód Dimitrie Sturdza

Született 1823. november 1.
Jászvásár
Elhunyt 1899. április 11. (75 évesen)
Bukarest
Párt Conservative Party

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lascăr Catargiu témájú médiaállományokat.

Lascăr Catargiu (Iași, 1821. november 1.Bukarest, 1899. április 11.) román politikus, miniszterelnök (1866; 1871 -1876; 1889;1891- 1895).

Életpályája[szerkesztés]

Moldvában, kiváló bojár családban született. Mihail Sturza fejedelem alatt prefektus volt, majd 1859-ben fejedelemjelölt. 1866-ban tevékeny része volt Alexandru Ioan Cuza fejedelem bukásában. 1866. február 23-án Golescu tábornokkal és Haralambu ezredessel együtt az ideiglenes kormányzást, a „fejedelmi helytartóságot” vette át. Miután a Hohenzollern-Sigmaringen házi Károly herceg kormányra került, Catargiut bízták meg az új kormány megalakításával, amelyben ő az elnöki és belügyminiszteri tárcát vette át. Kabinetje azonban még ugyanazon évben feloszlott. 1871. március 23-án Ion Ghica kormánya lemondani kényszerült azon zavarok után, amelyek a németek ellen irányultak. Ezután ismét Catargiut bízták meg az új kabinet megalakításával. A németek ellen indított tüntetések Károly fejedelmet majdnem lemondásra bírták, ámde többeknek, különösen Catargiunak a közbenjárására, e szándékától elállt. A radikális kamara azonban bizalmatlanságot szavazott Catargiu konzervatív kormányának; miután azt feloszlatta, az új választások a legjobb eredménnyel végződtek kormányára nézve. 1872-ben ismét bizalmatlanságot szavazott neki a kamara azon magaviseletéért, melyet a vasútvonalak elfogadása iránt tanúsított és miután az 1876. évi választások a liberálisok mellett nyilatkoztak, beadta lemondását. Az 1888. évi zavarokban, amelyek Ion Brătianu nemzeti-liberális kormányát megdöntötték, tevékeny része volt s miután 1889. április havában a junimista Teodor Rosetti kormánya lemondani kényszerült, megalakította kormányát, amely azonban még azon év november havában beadta lemondását. 1891 és 1895 között ismét ő volt Románia miniszterelnöke. Bukarestben halt meg.

Forrás[szerkesztés]

Bokor József (szerk.). Catargiu, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.)