Mihail Kogălniceanu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Kogălniceanu
Mihail Kogalniceanu utexas.jpg
Egyesült Román Fejedelemség miniszterelnöke
Hivatali idő
1863. oktober 11.1865. január 26.
Előd Nicolae Creţulescu
Utód Constantin Bosianu
Egyesült Román Fejedelemség külügyminiszter
Hivatali idő
1876
1877
1878

Született 1817. szeptember 6.
Jászvásár
Elhunyt 1891. július 1. (73 évesen)
Párizs
Párt Nemzeti Liberális Párt

Foglalkozás
  • ügyvéd
  • történész
  • publicista
  • diplomata
  • irodalomkritikus

Mihail Kogălniceanu aláírása
Mihail Kogălniceanu aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Kogălniceanu témájú médiaállományokat.

Mihail Kogălniceanu (Jászvásár, 1817. szeptember 6.Párizs, 1891. június 20.) román történész, író, újságíró, politikus. Fontos szerepet játszott az 1848-as forradalomban és a Román Fejedelemségek egyesítésében. Egy ideig miniszterelnök volt, aztán külügyminiszter lett. Nevét sok romániai település viseli.

Élete[szerkesztés]

Ilie Kogălniceanu moldáv bojár fia, Jászvásáron (Iași) született. Itt kezdte meg tanulmányait és itt ismerkedett meg Vasile Alecsandrival és Alexandru Ioan Cuzával. Azután külföldön tanult tovább: a franciaországi Lunéville-ben, majd Németországban a berlini Humboldt Egyetemen.

Az ő nevéhez fűződik a „Dacia literară” irodalmi folyóirat létrehozása, ahol együtt dolgozott többek közt Alecsandrival, Ion Ghicával, Costache Negruzzival – ez utóbbival nyomtatta ki Dimitrie Cantemir, Grigore Ureche és Miron Costin román krónikások munkáit.

1840-ben a Jászvásári Nemzeti Színház társigazgatója lett (Alecsandrival és Negruzzival együtt). Részt vett az 1848-as forradalomban, majd a Román Fejedelemségek egyesítését igyekezett véghezvinni. Cuza uralkodása alatt 1863 és 1865 között miniszterelnök volt, s fontos reformokat vezetett be, például az agrárreformot, az egyházi birtokok államosítását és az iskoláztatási törvényt. 1868-ban a Román Akadémia tagja lett. I. Károly alatt külügyminiszter volt (1876, 18771878), ő kiáltotta ki a Román Királyság függetlenségét az orosz–török háború lezártával, melyet 1878-ban a berlini szerződésben ismertek el.

1891-ben Párizsban halt meg, miközben megoperálták. Holttestét szülővárosában, Jászvásáron helyezték nyugalomba. Nevét ma számos település és építmény őrzi, többek közt a Constanța megyei Mihail Kogălniceanu település 1962-ben felépült repülőtere.

Művei[szerkesztés]

  • Esquisse sur l'histoire, les moeurs et la langue des Cigains, 1837
  • Histoire de la Valachie, 1837
  • Romänische oder Walachische Sprache und Literatur, 1837
  • Adunări dănțuitoare, 1839
  • Iluzii pierdute, 1841 (Elveszett illúziók, elbeszélés)
  • Calendar pentru poporul românesc, 1842, 1843, 1844, 1845, 1846 (Kalendárium a román nép számára)
  • Almanah de învățătură și petrecere (Irodalmi és szórakoztató almanach)
  • Fiziologia provincialului în Iași, 1844
  • Tainele inimii, 1850 (A szív titkai, regénytöredék)

Forrás[szerkesztés]

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 217-218. o (1979) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Mihail Kogălniceanu témában.