Ugrás a tartalomhoz

Tálibok

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tálibok
طالبان
A tálibok zászlaja
A tálibok zászlaja
Alapítva1994
Alapító
Típusiszlám fundamentalista,
nacionalista katonai-,
a Nyugat szerint terrorszervezet
Székhely
Tagság70 000 (2021)[1]
Vezető
A Tálibok
طالبان weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tálibok
طالبان témájú médiaállományokat.

A tálibok vagy talibán (pastu nyelven: طالبان ṭālibān) egy szunnita, iszlamista, deobandi vallási-politikai mozgalom és pastu nacionalista katonai szervezet Afganisztánban, amelyet számos kormány és szervezet terroristának tekint. 2021-ben a saját becslésük szerint 200 ezer harcosuk volt.[2]

A tálib kifejezés az arab طالب (ṭālib, ~diák, tanítvány) szóból származik, korábban a pastu társadalom vezető rétegének iszlám iskolákban kiképzett fiatal tagjait takarta.[3] A mozgalom a pakisztáni afgán menekültek vallási iskoláiból ered.[4]

A tálibok először 1996 és 2001 között voltak hatalmon Afganisztánban és nagyjából az ország háromnegyedét uralták, ahol a saría vagy az iszlám törvény szigorú betartatását alkalmazták.[5] Az afgán polgárháború egyik vezető frakciójaként, 1994-ben alakultak meg,[6] és nagyrészt a kelet- és dél-afganisztáni pastu területekről származó, hagyományos iszlám iskolákban (medresze) tanult diákokból (tálib) álltak, akik a szovjet-afgán háborúban is harcoltak.[7][8][9] [10] Mohammed Omar vezetésével a mozgalom Afganisztán nagy részén elterjedt, és fokozatosan átvette a hatalmat a mudzsahedin haduraktól. A tálib mozgalom az 1990-es évek közepére a CIA katonai, taktikai és pénzügyi segítségével erősödött meg Afganisztánban, majd uralma alá hajtotta az ország döntő részét. A vallási előírásokat szigorúan betartató tálibok időközben együttműködésbe kezdtek az Al-Káida terrormozgalommal is, melynek fontos tagja lett Oszáma bin Láden, aki a Szovjetunió afganisztáni háborúja idején már aktív szerepet vállalt a talibán oldalon.

A totális hatalmat gyakorló[11][12] Afganisztáni Iszlám Emirátus 1996-ban jött létre, ekkor az afgán fővárost Kandahárba helyezték át. Az ország nagy része az Emirátus irányítása alatt állt, amíg az amerikaiak által vezetett, a 2001. szeptember 11-i merényletekre válaszul bekövetkező afganisztáni inváziót követően, 2001 decemberében meg nem buktatták. Az ország megszállását a Bush kormányzat a terrorizmus elleni harc első lépcsőjeként igyekezett feltüntetni. A tálibok uralma alatt az északkeleti országrészek az úgynevezett Északi Szövetség kezében voltak, amely még rendelkezett a nemzetközi elismeréssel, mint az ideiglenes Afgán Iszlám Állam utóda.[13] A tálib kormányzatot hivatalosan három nemzet ismerte el: Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. A csoport később forradalmi felkelő mozgalomként definiálta magát, hogy felvegye a harcot az amerikaiak által támogatott Karzai-kormány és a NATO vezette haderő (ISAF) ellen.

A háború legitimálása okán az USA szövetséget kötött az úgynevezett Északi Szövetséggel. A tőlük elszenvedett katonai vereség után a talibán visszaszorult az afgán-pakisztáni határvidékre, ahol új erőre kapott és 2009-re már Pakisztán területén is katonai sikereket ért el. 2021-ben visszafoglalták Afganisztánt, miután az amerikai csapatok kivonultak az országból.

A mozgalom története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kialakulásuk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tálibok Heratban, 2001-ben
Tálib határőr 2001-ben

A tálib katonai és politikai mozgalom kialakulása 1994-re datálható, amikor a korábban az Afganisztánt megszálló szovjetek ellen harcoló, majd azok kivonulása után egymás ellen forduló mudzsahedin csoportok egy része kiegyezett egymással. A csoportok kiegyezését fegyverrel és pénzzel támogatta a szomszédos Pakisztán is, amely érdekelt volt az ország stabilizálásában.[14] A tálibok megerősödésében kezdetben érdekelt volt az Amerikai Egyesült Államok is, amelynek cégei gázvezetéket szerettek volna létesíteni Türkmenisztán és Pakisztán között, ennek jegyében tálib tisztségviselők 1997-ben tárgyalásokat folytattak Texasban az UNOCAL nevű olajipari vállalattal.[15]

1995 után már a tálibok számítottak Afganisztán legerősebb hatalmi csoportosulásának. Tagságuk legnagyobb része a pakisztáni határvidéken lévő korániskolák diákjai közül származott. Kabul 1996-os bevétele után a mozgalom már Afganisztán kétharmadát tartotta ellenőrzése alatt, ellenfeleik mindössze az ország északi részén tudtak tartósan dacolni a tálibok növekvő katonai erejével.

Afganisztáni Iszlám Emirátus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1997. októberében a tálibok kikiáltották az Afganisztáni Iszlám Emirátust, amelynek kormányával Szaúd-Arábia, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek is felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A szomszédos Iránnal viszont csak igen hűvös viszonyt tudtak kialakítani, amely kilenc diplomatájának tálibok általi meggyilkolása után katonai erő alkalmazásával fenyegette meg a tálib kormányt.[16]

1999-től kezdődött a mozgalom és az Al-Káida terrorhálózat együttműködése; országukban a tagjaik búvóhelyeket és kiképzőbázisokat hozhattak létre.

2001

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001. szeptember 11-i merényletek után a tálib mozgalom a világ legjelentősebb katonai hatalmával, az Egyesült Államokkal került szembe. Az Omár molla által vezetett Afganisztán hiába kérte a muszlim[17] országok segítségét, a tálib mozgalom az iszlám világon belül is elszigetelődött. 2001. október 7-én az Egyesült Államok megkezdte a terroristák és az őket támogató tálibok elleni hadjáratát. Az évek óta az ország északkeleti részén védekező ún. Északi Szövetség csapatai kitörtek a tálib gyűrűből és megkezdték az ország elfoglalását. A radikális mozgalom hatalma megingott, Kabul november 13-i, majd a radikálisok legfőbb bázisául szolgáló Kandahár december 9-i eleste már a tálib kormány bukását jelentette.

Tálib reneszánsz, Vazirisztán

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-re a tálib mozgalom Afganisztánban igen meggyengült. Az országot megszálló hatalmak létrehozták az ország új kormányát, választásokat tartottak és megkísérelték az ország visszaillesztését a nemzetközi jogrendbe. A tálibok vezetői Afganisztán déli részére húzódtak vissza.

A mozgalomban szerepet vállaló afgánokat az Egyesült Államok terrorizmussal gyanúsította meg, egy részüket guantánamói fogolytáborba szállította.[18] A tálib katonai mozgalom majd fél évtized elteltével tudta csak újraszervezni magát. Erősödésükre 2006-tól kezdve egyre több merénylet, összecsapás hívta fel a figyelmet.

A radikálisok nemsokára már nem csak Afganisztánra, hanem a szomszédos Pakisztán északnyugati határvidékére is kiterjesztették tevékenységüket és Vazirisztán (wd) hegyvidéki régiója lett az egyik fellegváruk. Itt visszaszorították a hagyományos törzsi vezetők uralmát és 2004-től tényleges hatalmat ragadtak magukhoz a térségben. 2006. február 14-én bejelentették a Vazirisztán Iszlám Állam létrehozását,[19] amelyet viszont a világ egyetlen országa sem ismert el; a pakisztáni hadsereg pedig megpróbálta helyreállítani a központi hatalmat.

2008-ban a mozgalom már olyan erővel bírt, hogy nyílt harcban is képesek voltak a pakisztáni hadsereg egyik erődjének elfoglalására.[20]

2009-ben pedig a pakisztáni Szvat-völgyre is kiterjesztették fennhatóságukat. A sarokba szorított pakisztáni kormány a lázadókkal lezajlott tárgyalás után 2009 tavaszán a saría bevezetésére kényszerült a mozgalom által megszállt országrészekben. A megállapodás ellenére a tálib terjeszkedés folytatódott, 2009 áprilisában a fővárostól pár órányi autóútra lévő falvakban is megjelenő képviselőik már az ország teljes talibanizációját hirdették.[21] A tálibok terjeszkedésétől megriadt pakisztáni kormány 2009 májusában hadjáratot szervezett a radikálisok visszaszorítására.[22]

2009-re a NATO-nak egyre nagyobb kihívást jelentett a dél-afganisztáni iszlamisták megfékezése és távol tartása az északi országrésztől.[23]

2021

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tálib harcosok Kabulban, 2021. augusztus 17-én

2021-ben az USA vezetése bejelentette, hogy kivonul az országból. Ezután az amerikaiak és a NATO szövetségesei is rövid időn belül kivonták csapataikat Afganisztánból. A tálibok 2021 nyarára szinte egész Afganisztánt az irányításuk alá vonták, anélkül, hogy nagyobb ellenállással találkoztak volna. Miután augusztusban elfoglalták Kabult, Asraf Gáni afgán elnök elmenekült az országból, és elismerte a katonai vereséget,[24] a tálibok pedig bejelentették, hogy újra ki fogják kiáltani az Afganisztáni Iszlám Emirátust.[25]

Tálib hatalmi gyakorlat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tálibok vallási fanatizmusra alapozott ideológiájára nagy hatással volt a szaúd-arábiai eredetű vahhabita mozgalom, amely intoleráns minden nem vahhabita szokással szemben (a nem vahhabita muszlimokkal szemben is). A tálibok szellemi hátországát az Afganisztánban és Pakisztánban igen elterjedt, iszlám radikális felfogást hirdető korániskolák termelik. A tálibok az általuk uralt területen az iszlám jogrendszert, a saríát vezették be, amelynek előírásait rigorózus módon tartatták be. A saríára hivatkozva a tálibok alapvető emberi jogokat korlátoztak, civilizációs vívmányokat tiltottak be, a jogrend megsértését pedig következetesen büntették. A tálibok fanatizmusa a kívülálló számára szélsőségesen maradi rendelkezésekben öltött testet:

Tálib vallási rendőr egy nőt ver, mert az nyilvános helyen eltávolította magáról a burkát
  • A filmkészítés, a filmszínházak, a televízió és az internet betiltása.
  • Ünnepségek és világi zene betiltása.
  • A nők számára a kerékpározás és motorozás, sportegyesületbe és múzeumokba történő belépés, rádióműsorban való megszólalás, hangos nevetés, kopogós cipő, ékszer és élénk színek viselésének, illetve saját házuk erkélyére való kilépésének megtiltása.
  • A férfiaknak kötelezővé tették a hagyományos muszlim[17] öltözet (pl. turbán), valamint a szakáll viselését.
  • Tiltva van férfiszabók számára a női ruhák készítése.
  • A nem muszlimoknak a ruházatukon egy jól látható sárga csík viselését tették kötelezővé.
  • Istenképek elpusztítása (bámiján-völgyi Buddha-szobrok felrobbantása).
  • A máktermesztés központosítása (az kizárólag a tálib hatalmi szervek feladata).

A törvények megszegését szigorúan büntették:

  • A visszaeső bűnözők megcsonkítása.
  • Nyilvános kivégzések (akasztások és agyonlövések).
  • Testi fenyítés azon férfiaknak, akiknek nem elég hosszú a szakálluk.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Афганский синдром. Бегство армии США или передача власти «Талибану»*?". 2021. július 7. dátummal az eredeti címről archiválva.
  2. ↑ "Afghanistan's Security Forces Versus the Taliban: A Net Assessment". Combating Terrorism Center at West Point. 2021. január 14. 2021. augusztus 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 14.
  3. ↑ Jalali, Ali A.; Grau, Lester W. (6 March). "Taliban - a Model for "Isilalaicising" Central Asia?". The Cyber-Caravan. {{cite journal}}: Check date values in: |date= és |year= / |date= mismatch (súgó)
  4. ↑ Kamal Matinuddin: The Taliban Phenomenon, Afghanistan 1994–1997. Oxford University Press, (1999), S. 25–6
  5. ↑ Matinuddin, Kamal (1999), The Taliban Phenomenon: Afghanistan 1994–1997, Karachi: Oxford University Press, ISBN 0-19-579274-2
  6. ↑ "The Taliban". Mapping Militant Organizations. Stanford University. Hozzáférés: 2016. június 5.
  7. ↑ "Afghanistan: The massacre in Mazar-i Sharif. (Chapter II: Background)". Human Rights Watch. 1998. november. 2008. november 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. december 16.
  8. ↑ Ogata, Sadako N. (2005). The Turbulent Decade: Confronting the Refugee Crises of the 1990s. W. W. Norton & Company. 286. o. ISBN 978-0-393-05773-7.
  9. ↑ McNamara, Melissa (2006. augusztus 31.). "The Taliban In Afghanistan". CBS. Hozzáférés: 2016. június 5.
  10. ↑ Masood Ashraf Raja (2016. május 6.). The Religious Right and the Talibanization of America. Springer. 16–. o. ISBN 978-1-137-58490-8.
  11. ↑ Whine, Michael (2001. szeptember 1.). "Islamism and Totalitarianism: Similarities and Differences". Totalitarian Movements and Political Religions. 2 (2): 54–72. doi:10.1080/714005450. S2CID 146940668.
  12. ↑ "Problems of perception and vision: Turkey and the U.S" (PDF). Hozzáférés: 2020. január 22.
  13. ↑ "Map of areas controlled in Afghanistan '96". CNN. 2019. április 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. szeptember 19.
  14. ↑ "Wer sind eigentlich die radikal-islamischen Taliban?" (német nyelven). Hamburger Abendblatt. 2007. május 22. Hozzáférés: 2009. június 7.
  15. ↑ "Taleban in Texas for talks on gas pipeline" (angol nyelven). BBC. 1997. december 4. Hozzáférés: 2009. június 7.
  16. ↑ Gunnar Heesch (1989. szeptember). "Ein neuer Glaubenskrieg" (német nyelven). Focus. 2017. szeptember 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. június 7. {{cite web}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  17. 1 2 "Mi a különbség a muszlim és a muzulmán között? Melyik a helyes?". iszlam.com. Hozzáférés: 2024. május 14.
  18. ↑ Eric Schmitt (2009. január 26.). "Afghan Prison Poses Problem in Overhaul of Detainee Policy" (angol nyelven). The New York Times. Hozzáférés: 2009. június 7.
  19. ↑ day.az
  20. ↑ "Militants overrun Pakistan fort" (angol nyelven). BBC. 2008. január 17. Hozzáférés: 2009. augusztus 13.
  21. ↑ "Kalapáccsal vertek agyon tálibokat" (magyar nyelven). Index. 2009. július 16. Hozzáférés: 2009. szeptember 16. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |1= (súgó)
  22. ↑ "Százezrek térnek vissza lerombolt otthonaikba Pakisztánban" (magyar nyelven). Index. 2009. július 13. Hozzáférés: 2009. szeptember 13. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |1= (súgó)
  23. ↑ "Utódlási harcba merülnek a tálibok" (magyar nyelven). Népszabadság. 2009. augusztus 13. Hozzáférés: 2009. augusztus 13.
  24. ↑ "Afghanistan - Ghani gesteht Niederlage gegen Taliban ein" (német nyelven). 2021. augusztus 15. 2021. augusztus 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 16. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó) (németül)
  25. ↑ "Taliban-Sprecher erklärt den Krieg für beendet – News-Update". Der Spiegel (német nyelven). 2021. augusztus 15. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |autor= (súgó) (németül)

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tálibok témájú kategóriát.
  • "Einige der Einschränkungen, die von den Taliban über Frauen in Afghanistan verhängt worden sind" (német nyelven). Afgenisztáni Nők Forradalmi Szervezete (RAWA). Hozzáférés: 2009. június 7.
  • Michael Pohly (2001. október 12.). "Die Freunde der Taliban" (német nyelven). Hozzáférés: 2009. június 7.
  • Conrad Schetter. "Die letzte Grenze" (német nyelven). Weltpolitik. 2008. december 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. június 7.
  • Női terroristák a radikális iszlámban, új biztonsági kihívások a 21. században
  • Katona Magda: A tálibok útja a Washingtoni Nyilatkozattól az Al-Káidáig; SVKH, Bp., 2002 (Védelmi tanulmányok)
  • Peter Marsden: A tálibok titkai. Háborúk Afganisztánban; ford. Duray Zsuzsa, Majoros Etelka, Patat Bence; Carving Könyvek, Bp., 2002
  • Eberhard Mühlan és a Shelter-Team: A tálibok fogságában. A "Shelter Now" munkatársainak drámai élményei Afganisztánban; ford. Petró Melinda; Frontvonal Alapítvány, Bp., 2003
  • Malala Juszufzai: Én vagyok Malala. A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres; közrem. Christina Lamb, ford. Sziklai István; Libri, Bp., 2013
  • Craig Whitlock: Afganisztán-iratok. A háború titkos története; ford. Sóskuthy György; Park, Bp., 2022
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tálibok&oldid=29166082”