Mohammed Omár
Mohammed Omár | |
Afganisztán Legfelsőbb Tanácsának vezetője | |
Hivatali idő 1996. szeptember 27. – 2001. november 13. | |
Előd | Burhánuddín Rabbáni (Afganisztán elnökeként) |
Utód | Burhánuddín Rabbáni (Afganisztán ideiglenes elnökeként) |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1950-es évek Kandahár tartomány, Afganisztán |
Elhunyt | 2013. április 23. Karacsi, Pakisztán |
Sírhely | Zabul |
Párt | tálibok |
Gyermekei | Mohammad Yaqoob |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Halál oka | gümőkór |
Vallás | szunnita iszlám (szalafizmus) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mohammed Omár témájú médiaállományokat. |
Mohammed Omár, a sajtóban gyakran csak Omár molla (pastuul ملا محمد عمر مجاهد; Kandahár tartomány, 1950-es évek – Karacsi, 2013. április 23.) pastu nemzetiségű afganisztáni terrorista, politikus, a Taliban nevű szélsőséges szunnita iszlám mozgalom szellemi vezéralakja, 1996 és 2001 között Afganisztán Legfelsőbb Tanácsának fejeként az ország de facto államfője.
A szovjetek kivonulása után mozgalma az 1990-es évek közepén erősödött meg Afganisztánban, majd Kabul 1996-os bevétele után a mozgalom már Afganisztán kétharmadát tartotta ellenőrzése alatt, ellenfeleik, az Északi Szövetség, mindössze az ország északi részén tudtak tartósan dacolni a tálibok növekvő katonai erejével. Omár molla szoros szövetségben állt az al-Káidával, épp ezért is irányult a tálibok ellen az Egyesült Államok katonai akciója a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után. Omár fejére 10 millió dolláros vérdíjat tűztek ki, azóta bujkált, hollétéről csak bizonytalan információk voltak. Visszahúzódó személyisége miatt rendkívül kevés fotó és életrajzi adat áll rendelkezésre Omár molláról.[1]
2015. július 29-én az afgán titkosszolgálat (NDS) jelentette, hogy tudomásuk szerint Omár már két éve elhunyt.[2] A titkosszolgálat szerint a tálibok vezetője 2013. április 23-án halt meg egy karacsi kórházban, Pakisztánban. A következő napon a tálibok megerősítették vezetőjük halálhírét, s közölték, a kvettai súra, a héttagú tálib tanács egyhangúlag Manszúr mollát választotta meg a tálib mozgalom új fejének.[3]
Ifjúkora
[szerkesztés]A legtöbb forrás valamikor 1950 és 1962 közé teszi Omár születési évét.[4] Egy Kandahár tartománybeli faluban látta meg a napvilágot,[5] az ellentmondó információk azonban a pontos lokalizálást lehetetlenné teszik. A tálib szervezet 2015 áprilisában tette közzé Omár életrajzát, amely szerint vezetőjük 1960-ban született a kandahári Chah-i-Himmat faluban.[6] Bizonyosnak tűnik, hogy apja halála után nagybátyja nevelte fel.[5]
Omár egy pastu nemzetiségű, szegény földnélküli családba született bele, a hotak törzs tagjaként, amely az Afganisztán legnagyobb részét képező ghilji törzsi szövetséghez tartozik.[7] Hámid Karzai elnök elmondása szerint Omár apja egy helyi vallási vezető volt, de maga a család teljes szegénységben élt, és az alsó-középosztály tagjaként semmiféle politikai befolyással nem rendelkezett.[8] Omár saját bevallása szerint hároméves volt, amikor apja elhalálozott, ezután nagybátyjai nevelték fel,[9] akik közül az egyik, egy vallástanító, feleségül vette Omár édesanyját, s a család ezután elköltözött Dehwanawark faluba.[5][10]
Miután a Szovjetunió lerohanta a közép-ázsiai országot, Omár az ellenálló Mudzsáhid tagjaként részt vett a szovjetek elleni harcokban Nek Mohammad parancsnoklása alatt. Az 1990-es évek elejére a szovjetek kivonulásával polgárháborús állapotok alakultak ki. Kezdetben Omár ebben még nem vállalt szerepet, a Muhammad Nadzsibullah-vezette kormány ellen nem harcolt fegyverrel.[7] Egyes jelentések szerint „kiváló lövészként rengeteg szovjet tankot semmisített meg a háborúban”.[11] Az afgán háborúban Omár négyszer sérült meg a legtöbb forrás szerint; Abdul Szalám Záíf későbbi pakisztáni afgán nagykövet közlése szerint jelen volt, amikor 1987-ben Omár egy repeszgránát becsapódásakor elveszítette jobb szeme világát a szangszári csatában.[12] Más források 1986-ra[13] illetve 1989-re teszik ezt az eseményt.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Cooper, Anderson. „Will the real Mullah Omar please stand up?”, CNN, 2006. szeptember 7. (Hozzáférés: 2013. január 23.)
- ↑ „Afghan intelligence says Taliban's Mullah Omar died two years ago”, The Globe and Mail, 2015. július 29. (Hozzáférés: 2015. július 31.)
- ↑ „Mullah Omar: Taliban choose deputy Mansour as successor”, BBC News, 2015. július 30.
- ↑ Shane, Scott. „Dogged Taliban Chief Rebounds, Vexing U.S.”, 2009. október 10. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
- ↑ a b c „Looking For Mullah Omar”, 2012. január 23.
- ↑ „Afghan Taliban publish Mullah Omar biography”, BBC News, 2015. április 5.
- ↑ a b Rashid, Taliban, (2001)
- ↑ (1997. március 28.) „Afghanistan: The Enigmatic Mullah Omar and Taliban Decision-Making”, Kiadó: WikiLeaks. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
- ↑ Mohammed Omar. Interjú. من وراء طالبان / Man warā’ Ṭālibān?. Audio link (in Pashto with Arabic voiceover)
- ↑ „Seeking Mullah Omar in a Land of Secrets”, The New York Times, 2002. május 22.
- ↑ Ismail Khan, "Mojaddedi Opposes Elevation of Taliban's Omar", Islamabad the News, 6 April 1996, quoted in Wright, Looming Tower, (2006), p. 226
- ↑ Abdul Salam Zaeef (2010) My Life with the Taliban
- ↑ Williams, Paul L., "Al Qaeda: Brotherhood of Terror", 2002
- ↑ Arnaud de Borchgrave, "Osama bin Laden – Null and Void", UPI, 14 June 2001, quoted in Wright, Looming Tower, (2006), p. 226
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Mohammed Omar című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Coll, Steve. Ghost Wars: The Secret History of the CIA, Afghanistan, and Bin Laden, from the Soviet Invasion to September 10, 2001. Penguin Press (2004). ISBN 1-59420-007-6
- Mullah Mohammed Omar, a Newsweek cikkei, publikácói Omár molláról
- "Mullah Omar – in his own words", a The Guardian interjúja Omár mollával 2001. szeptember 26-án