Dagesztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dagesztán (Dagesztáni Köztársaság, Респу́блика Дагеста́н)
Dagesztán címere
Dagesztán címere
Dagesztán zászlaja
Dagesztán zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Szövetségi körzetÉszak-kaukázusi
Székhely Mahacskala
Köztársaság vezetője Szergej Alimovics Melikov (mb.)
Hivatalos nyelv orosz, agul, avar, dargin, kumik, lak, lezg, tabaszaran
Körzethívószám közt.
Népesség
Teljes népesség3 133 303 fő (2021. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület
Összterület50,3 ezer km²
Időzóna UTC+3
Elhelyezkedése
RussiaDagestan2007-07.png
Dagesztán (Oroszország)
Dagesztán
Dagesztán
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 06′, k. h. 46° 53′Koordináták: é. sz. 43° 06′, k. h. 46° 53′
A Wikimédia Commons tartalmaz Dagesztán témájú médiaállományokat.

A Dagesztáni Köztársaság (oroszul Респу́блика Дагеста́н [Reszpúbliká Dágesztán]) vagy röviden Dagesztán az Oroszországi Föderáció tagköztársasága, hivatalos közigazgatási megnevezéssel köztársasági alanya. Területre és népességre az Észak-Kaukázus legnagyobb köztársasága.

Etnikailag nagyon vegyes terület, amelyet több tucat etnikai csoport és alcsoport népesít be. Legtöbbjük valamely kaukázusi, török vagy iráni nyelvet beszél. A legnagyobb csoportokat az avarok, darginok, lezgek és kumikok alkotják. Az oroszok a lakosság kis hányadát képviselik (4,7%-ot), de a fő hivatalos nyelv az orosz.[2]

Az 1990-es évek eleje óta Dagesztán olyan politikai feszültségforrásokkal küzd, mint az iszlám felkelés és a szeparatizmus fellángolásai, az etnikai feszültség és a terrorizmus. A Nemzetközi Krízis Csoport (angolul International Crisis Group, ICG) szerint az erőszak jórészéért a Shariat Jamaat nevű militáns iszlám szervezet felelős.[3]

Mindezek miatt az ország látogatása külföldiek számára veszélyes.

Neve[szerkesztés]

Neve a „hegy” jelentésű török dağ szóból ered, amelyhez a „föld” jelentésű perzsa utótag kapcsolódott. Neve perzsául és arabul داغستان.

Földrajza[szerkesztés]

Dagesztán domborzati térképe
Kaukázus

Az Észak-Kaukázusban elterülő Dagesztán az Oroszországi Föderáció legdélebbi része.

Szomszédai: északon a Kalmük Köztársaság, nyugaton a Csecsen Köztársaság, északnyugaton Sztavropoli határterület, délen Azerbajdzsán, délnyugaton Grúzia, illetve kelet felől a Kaszpi-tenger (partvonala mintegy 400 kilométer).

Területe 50 300 négyzetkilométer (kicsit nagyobb, mint Magyarország fele).

Legnagyobb észak-déli kiterjedése 400 kilométer, kelet-nyugati irányban 200 kilométer. A moszkvai időzónához tartozik.

Legmagasabb pontja a 4466 méter magas Bazardüzü.

Vizei[szerkesztés]

A köztársaságban, amelynek jórésze hegyvidék, több mint 1800 folyó van. Ezek közül a legnagyobbak: Szulak folyó, Szamur folyó, Tyerek folyó.

Mintegy 400 kilométer hosszú partvonala van a Kaszpi-tengeren.

Ásványkincsei[szerkesztés]

Dagesztán gazdag kőolajban, földgázban, kőszénben és más ásványokban.

Éghajlata[szerkesztés]

Nyáron a klímája forró és száraz. A telek a hegyvidéken igen hidegek.

  • Átlag januári hőmérséklete: +2 °C
  • Átlag júliusi hőmérséklete: +26 °C
  • Átlag éves csapadék: 250 millimétertől (az északi síkságokon) 800 milliméterig (a hegyekben).

Története[szerkesztés]

Derbent ősi városa a világörökség része
Pár népviseletben. Szergej Prokugyin-Gorszkij dagesztáni portréja, 1907 és 1915 között
Dagesztáni férfi. Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij 1905-1915 közt készült fotója

A régióról szóló legkorábbi feljegyzések az itt elhelyezkedő kaukázusi Albania államról szólnak a Kr. e. 4. századból. (Nincs köze Albániához, a latin eredetű név „hegyvidéket” jelent. Az állam fővárosa Derbent volt, nagyobb városai Chola, Toprak Kala és Urceki. A mai Dagesztán északi részét pogány törzsek szövetsége ellenőrizte. Kaukázusi Albánia az 1. században még a mai Azerbajdzsán, illetve a lezgek által lakott területek felett is uralkodott. Később a Római Birodalom, majd a perzsa Szászánidák alávetették. A területen korán meggyökerezett a kereszténység.

Az 5. században a győztes Szászánidák alapították Derbent erős várát, amelyet a különböző népek által adott nevek a Kaukázus, illetve a Kaszpi-tenger régiója kapujaként jelöltek meg. Dagesztán északi részét a hunok foglalták el, majd utánuk az (eurázsiai) avarok. (Nem tisztázott, hogy a jelenleg a régióban élő kaukázusi avarok milyen viszonyban állnak a később a Kárpát-medencét benépesítő eurázsiai avarokkal.) Közép-Dagesztán hegyvidékein jött létre az avarok uralta keresztény Sarir állam, amely az 5. századtól egészen a 12. századig fennállt, bár a hatalmas Kazár Birodalom, illetve a Kalifátus szomszédsága a 9. századig folyamatos fenyegetést jelentett a számára. Figyelemre méltó adat, hogy az avarok és az európai hunok mellett számos korabeli krónika említi a szavárdi, szavárd, szabír népet, mely a magyarok korabeli, saját maguk által használt neve. Ezt később nyugati krónikák is megerősítik, például VII. Kónsztantinosz is említi, amikor Bulcsú követségben jár nála. Több helységnév is őrzi a magyarság emlékét, Madzsar Garaolan falu neve, vagy Madzsarli település, mely még a 19. században is létezett.[4]

A Derbent feletti uralmat 664-ben az arabok szerezték meg a perzsáktól, és a kazárokkal is összecsaptak Dagesztán birtoklásáért. A bennszülöttek 904-ben és 913-ban is felkeltek az arabok ellen, de az iszlám erősen gyökeret vert először a városokban (mint Szemender vagy Kubacsi), majd vidéken is. A 15. századra a kaukázusi albániai kereszténység eltűnt. Egyedüli emléke a 10. századi datunai templom.

Az iszlám nyomás és a belvillongások hatására Sarir a 12. század elején felbomlott és helyette létrejött az avarisztáni kánság, egy iszlám állam, amely ezután hat évszázadot élt meg. Túlélte az 1222-es és 1239-es pusztító tatárjárásokat, az Aranyhorda szövetségese lett, és átvészelte Timur Lenk 1389-es támadását is.

Ahogy a mongol fennhatóság fokozatosan gyengült, Kaitagiban és Tarkiban új hatalmi központok alakultak ki. A 16. és 17. században írásba foglalták a jogi hagyományokat, a hegyi közösségek (djamaatok) jelentős autonómiára tettek szert, a kumik fejedelmek (samkalok) pedig a cár védelmét kérték.

Az orosz hódítástól[szerkesztés]

Az oroszok a 18. században erősítették meg jelenlétüket a régióban. Nagy Péter cár az első orosz-perzsa háború során elfoglalta Dagesztánt. Bár 1735-ben a területeket visszaadták Perzsiának, a második orosz-perzsa háborúban 1796-ban az oroszok elfoglalták Derbentet.

A 18. században erősödött meg újra az avarisztáni kánság: visszaverte Nádir perzsa sah támadását és adót vetett ki Sirvánra és Grúziára. 183-ra a kánság elfogadta az oroszok fennhatóságát, de Perzsia csak egy évtizeddel később ismerte el a dagesztáni orosz hódítást, a gulisztáni békében.

Az orosz közigazgatás hamar kiábrándította és elkeserítette a hegylakókat. A kivetett magas adók, a földek kisajátítása és az erődépítkezések (mint a mahacskalai) miatti felháborodás vezetett el a kaukázusi imámság égisze alatt kirobbant felkeléshez, amelyeket Gázi Mohamed vezetett (1828-1832), majd Hamza bég imám (1832-1834), még később Samil imám (1834-1859). Ez a kaukázusi háború 1864-ig tartott, amikor Samilt elfogták és megszűnt az avarisztáni kánság.

Népesség[szerkesztés]

Mivel a sok magas és járhatatlan hegy megnehezíti az ország részei közti kapcsolattartást, Dagesztán etnikailag nagyon vegyes és vidéki lakói még mindig őrzik a törzsi életformát. Oroszország más részeitől eltérően a népesség gyors ütemben növekszik.

Etnikai csoportok[szerkesztés]

Dagesztánban nagyon sok etnikum él együtt. A 2002-es oroszországi népszámlálás szerint a népesség háromnegyedét északkaukázusi népek teszik ki (köztük avarok, darginok és lezgek). Az oroszok részaránya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. A dagesztániak kilenctizede iszlám vallású.

Dagesztán etnikai térképe
1.  vegyes lakosságú
Kaukázusi népek:
2.  Avarok
3.  Darginok / dargok
4.  Lezgek
5.  Lakok
6.  Tabaszaranok
7.  Agulok
8.  Rutulok
9.  Cahurok
Török népek:
10.  Kumikok
11.  Nogajok
12.  Azeriek
Szláv népek:
13.  Oroszok
Népszámlálás 1926 Népszámlálás 1939 Népszámlálás 1959 Népszámlálás 1970 Népszámlálás 1979 Népszámlálás 1989 Népszámlálás 2002 Népszámlálás 2010
Avarok 177 189 (22,5%) 230 488 (24,8%) 239 373 (22,5%) 349 304 (24,5%) 418 634 (25,7%) 496 077 (27,5%) 758 438 (29,4%) 850 011 (29,2%)
Darginok 125 707 (16,0%) 150 421 (16,2%) 148 194 (13,9%) 207 776 (14,5%) 246 854 (15,2%) 280 431 (15,6%) 425 526 (16,5%) 490 384 (16,9%)
Kumikok 87 960 (11,2%) 100 053 (10,8%) 120 859 (11,4%) 169 019 (11,8%) 202 297 (12,4%) 231 805 (12,9%) 365 804 (14,2%) 431 736 (14,8%)
Lezgek 90 509 (11,5%) 96 723 (10,4%) 108 615 (10,2%) 162 721 (11,4%) 188 804 (11,6%) 204 370 (11,3%) 336 698 (13,1%) 385 240 (13,2%)
Lakok 39 878 (5,1%) 51 671 (5,6%) 53 451 (5,0%) 72 240 (5,1%) 83 457 (5,1%) 91 682 (5,1%) 139 732 (5,4%) 161 276 (5,5%)
Tabaszaranok 31 915 (4,0%) 33 432 (3,6%) 33 548 (3,2%) 53 253 (3,7%) 71 722 (4,4%) 78 196 (4,6%) 111 152 (4,3%) 118 848 (4,1%)
Nogajok 26 086 (3,3%) 4 677 (0,5%) 14 939 (1,4%) 21 750 (1,5%) 24 977 (1,5%) 28 294 (1,6%) 38 168 (1,5%) 40 407 (1,4%)
Rutulok 10 333 (1,3%) 20 408 (2,2%) 6 566 (0,6%) 11 799 (0,8%) 14 288 (0,9%) 14 955 (0,8%) 24 298 (0,9%) 27 849 (1,0%)
Agulok 7 653 (1,0%) 6 378 (0,6%) 8 644 (0,6%) 11 459 (0,7%) 13 791 (0,8%) 23 314 (0,9%) 28 054 (1,0%)
Cahurok 3 531 (0,4%) 4 278 (0,4%) 4 309 (0,3%) 4 560 (0,3%) 5 194 (0,3%) 8 168 (0,3%) 9 771 (0,3%)
Oroszok 98 197 (12,5%) 132 952 (14,3%) 213 754 (20,1%) 209 570 (14,7%) 189 474 (11,6%) 165 940 (9,2%) 120 875 (4,7%) 104 020 (3,6%)
Azeriek 23 428 (3,0%) 31 141 (3,3%) 38 224 (3,6%) 54 403 (3,8%) 64 514 (4,0%) 75 463 (4,2%) 111 656 (4,3%) 130 919 (4,5%)
Csecsenek 21 851 (2,8%) 26 419 (2,8%) 12 798 (1,2%) 39 965 (2,8%) 49 227 (3,0%) 57 877 (3,2%) 87 867 (3,4%) 93 658 (3,2%)
Mások 43 861 (5,6%) 52 031 (5,6%) 61 495 (5,8%) 63 787 (4,5%) 57 892 (3,6%) 58 113 (3,2%) 25 835 (1,0%) 38 076 (1,3%)

Az őshonos népek vastag betűkkel szedve szerepelnek a táblázatban. Mindezeken kívül még körülbelül negyven kisebb etnikum él Dagesztánban, például az akvakok, akik kevesebb mint tízezren vannak, de szinte teljesen asszimilálódtak az avar népességbe, vagy a hinukok, akik mintegy 200 főt számlálnak. A köztársaság belsejében négy várost laknak a hunzibok és a kunzalok. A lingua franca (közvetítő nyelv) az orosz, de Dagesztánban az oroszon kívül még több mint 30 nyelvet beszélnek.

Vallások[szerkesztés]

A népesség mintegy kilencven százaléka muszlim. Mint a Kaukázusban általában, az iszlám szunni ágához, azon belül a szúfi hagyományhoz tartoznak. Ezen belül is több irányzat létezik.[5]

A dagesztániak fennmaradó része jórészt keresztény.

Évezredek óta élnek Dagesztánban zsidók is: a „hegyi zsidók”. Elődeik a Kr. e. 7. század és a Kr. u. 6. század közt vándoroltak be Babilóniából és Perzsiából.[6]

Települések[szerkesztés]

Dagesztán városai

Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés]

A köztársaság vezetője (oroszul: glava):

  • Ramazan Gadzsimuradovics Abdulatyipov: 2013. szeptembertől 2017. október 3-áig. Hivatali idejének lejárta előtt lemondott.
  • Vlagyimir Abdualijevics Vasziljev:
    • 2017. október 3-ától – Putyin elnök megbízottjaként a köztársaság vezetőjének feladatait ideiglenesen látta el.[7]
    • 2018. szeptember 9-ei megválasztásával a köztársaság vezetője 2020. október 5-ig.[8] Hivatali idejének lejárta (2023) előtt nyugdíjazását kérte.
  • Szergej Alimovics Melikov (lezg nemzetiségű):
    • 2020. október 5. – Putyin elnök a köztársaság vezetőjének feladatait ideiglenesen ellátó megbízottá nevezte ki.[9]

Gazdasága[szerkesztés]

Fő iparágai közé tartozik az olajkitermelés, a vegyipar, a gépgyártás, a textilgyártás, az élelmiszer-feldolgozás és a faipar. A kőolajlelőhelyek a keskeny tengerparti régióban találhatók. A dagesztáni kőolaj kiváló minőségű, és más régiókba is szállítják. Földgázkitermelése elsősorban a helyi igények kielégítésére szolgál.[10][11]

A mezőgazdaság változatos, és magában foglalja a gabonatermesztést, a szőlészetet és a borászatot, a juhtenyésztést és a tejtermelést.

Ásványkincsekben gazdag. Jelentős még a Kaszpi-tengeri halászat.

Közlekedés[szerkesztés]

Dagesztán jól fejlett közlekedési rendszerrel rendelkezik. Vasút köti össze a fővárost, Mahacskalát Moszkvával, Asztrahánnal és az azerbajdzsáni fővárossal, Bakuval. A Moszkva-Baku autópálya szintén áthalad Dagesztánon.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/wJkrbrPg/Popul2021_Site.xls
  2. Az orosz alkotmány 68.1-es cikkelye szerint az Oroszországi Föderáció teljes területén az orosz a hivatalos nyelv. A 68.2-es cikkely szerint a Föderáción belül csak a tagköztársaságoknak lehet az oroszon kívül más hivatalos nyelve. <
  3. Russia’s Dagestan: Conflict Causes[halott link]. International Crisis Group Europe Report N°192. 3 June 2008
  4. Marácz László-Obrusánszky Borbála: A hunok öröksége
  5. Iszlám politika a szubregionális szinten Dagesztánban: Tarik Testvériség, etnikumok, lokalizmus és az Egyházi Tanács (2005-ös tanulmány)
  6. "World Culture Encyclopedia," http://www.everyculture.com/Russia-Eurasia-China/Mountain-Jews-History-and-Cultural-Relations.html
  7. Kremlin.ru (2017-10-03. Hozzáférés: 2018-09-11)
  8. Kommersant.ru (2018-09-09. Hozzáférés: 2018-09-11)
  9. На Дагестанции сойду (kommersant.ru, 2020-10-06)
  10. Dagestan Microsoft Encarta Online Encyclopedia 2008. Archived 2009-10-31.
  11. Dagestan Republic Archiválva 2009. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Kommersant 2004-03-10

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dagestan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Dagestan
A Wikimédia Commons tartalmaz Dagesztán témájú médiaállományokat.