Ugrás a tartalomhoz

Altaj köztársaság

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Altaj köztársaság (Республика Алтай)
Altaj köztársaság címere
Altaj köztársaság címere		 Altaj köztársaság zászlaja
Altaj köztársaság zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Szövetségi körzetSzibériai szövetségi körzet
SzékhelyGorno-Altajszk
Járás10
Városi körzet1
Alapítás1922. július 1.
Köztársaság vezetőjeAndrej Anatoljevics Turcsak (mb.)
Népesség
Teljes népesség210 095 fő (2025. jan. 1.)[1]
Népsűrűség2,23 fő/km²
Etnikai csoportokoroszok, altajok, kazakok, kumundiak
Földrajzi adatok
Terület
Összterület92 600 km²
Elhelyezkedése
Altaj köztársaság (Oroszország)
Altaj köztársaság
Altaj köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 50° 51′, k. h. 86° 54′50.850000°N 86.900000°EKoordináták: é. sz. 50° 51′, k. h. 86° 54′50.850000°N 86.900000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Altaj köztársaság témájú médiaállományokat.

Altaj Köztársaság vagy Altaj-hegyvidék[2] (oroszul Республика Алтай [Reszpublika Altaj], altaji nyelven: Алтай Республика) az Orosz Föderáció egyik szubjektuma Szibéria déli részén. A Szibériai szövetségi körzethez tartozik, és Mongóliával, Kínával, Kazahsztánnal, valamint Oroszországon belül az Altaji határterülettel, Tuva és Hakasz Köztársasággal határos. Területe 92 600 km², lakossága mintegy 210 ezer fő, ezzel az ország egyik legkisebb népsűrűségű régiója. A köztársaságot 1922-ben hozták létre Oirat (vagy Gorno-Altaji) autonóm terület néven, majd többszöri névváltoztatás után 1992-től viseli jelenlegi nevét és köztársasági státuszát. A térség lakói között altaji őslakosok, oroszok és más szibériai népcsoportok élnek. Székhelye és legnagyobb városa Gorno-Altajszk, amely közigazgatási, gazdasági és kulturális központként is működik.

Oroszország déli részén, Közép-Ázsia északi peremén, a Szaján- és Altaj-hegység találkozásánál helyezkedik el. Területe túlnyomórészt hegyvidéki, mély folyóvölgyekkel és magas hegycsúcsokkal tagolt. A legjelentősebb folyók közé tartozik a Katuny és a Bija, amelyek az Ob forrásvidékét alkotják. Az éghajlat kontinentális: hideg telek és meleg, de viszonylag rövid nyarak jellemzik. A térség gazdag természeti kincsekben: kiterjedt erdőségek, kristálytiszta tavak és változatos élővilág található itt. A régió mezőgazdasága elsősorban állattenyésztésre és takarmánynövények termesztésére épül, de a méhészet és gyógynövénygyűjtés is jelentős szerepet játszik.

Történelme szorosan kapcsolódik a türk és mongol eredetű népekhez, akik évszázadokon át e hegyvidéki területen éltek. A középkorban a térség különböző nomád birodalmak – többek között a Rúrik-féle Kaganátus, a Mongol Birodalom és később a Dzsingisz kán által alapított Arany Horda – fennhatósága alá tartozott. A 17–18. században az Orosz Birodalom fokozatosan kiterjesztette befolyását a régióra. A 19. század végére a terület teljes egészében orosz uralom alá került, és megkezdődött az orosz telepesek betelepítése. A szovjet időszakban, 1922-ben megalakult a Gorno-Altaji Autonóm Terület, amelyet később többször is átszerveztek. A Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben az Altaj Köztársaság autonóm státuszt kapott az Orosz Föderáción belül. Ma a régió igyekszik megőrizni gazdag kulturális és nyelvi örökségét, különösen az altaji őslakos népcsoportok hagyományait, miközben a turizmus és a helyi gazdaság fejlesztésére törekszik.

Történelem

[szerkesztés]

Az altájok saját közigazgatási egysége 1922. június 1-jén Ojrat autonóm terület néven jött létre az Altaji kormányzóság egy részéből, székhelye az akkor Ulala nevű Gorno-Altajszk volt. A terület nevét 1932-ben Ojrot autonóm területre változtatták, székhelye új neve pedig Ojrot-Tura lett. 1948-ban ismét megváltoztatták mind a terület, mind a székhely nevét: az előbbié Altaj-hegyvidéki autonóm terület lett, az utóbbié Gorno-Altajszk, amit tulajdonképpen a terület új nevéből képeztek.

Az egykori Ojrat, Ojrot majd Altaj-hegyvidéki autonóm terület 1925-től az akkor létrehozott Szibériai határterülethez tartozott, ennek felosztása után 1930-tól a Nyugat-szibériai, 1937-től pedig az ennek egy részéből létrejött Altaji határterülethez. 1991-ben a terület neve ismét változott és köztársasági rangot is kapott, attól kezdve neve Altaj köztársaság és az Oroszországi Föderáció önálló alanya.

Népesség

[szerkesztés]

Etnikumok

[szerkesztés]
Nemzetiségek 1926[3] 1939[4] 1959[5] 1970[6] 1979[7] 1989[8] 2002[9] 2010[10]
altajok 42 213 (42,4%) 39 285 (24,2%) 38 019 (24,2%) 46 750 (27,8%) 50 203 (29,2%) 59 130 (31%) 68 027 (33,6%) 69 963 (34,5%)
oroszok 51 813 (52%) 114 209 (70,4%) 109 661 (69,8%) 110 442 (65,6%) 108 795 (63,2%) 115 188 (60,4%) 116 510 (57,5%) 114 802 (56,6%)
kazakok 2 326 (2,3%) 4 280 (2,6%) 4 745 (3%) 7 170 (4,3%) 8 677 (5%) 10 692 (5,6%) 12 108 (6%) 12 524 (6,2%)

Az altajok száma a különböző kisebb altaj népcsoportokkal együtt (telengitek, tubalárok, cselkánok, kumundiak, sórok) kerül kimutatásra.

Népességváltozás

[szerkesztés]
A népesség alakulása 2016 és 2025 között:
Lakosok száma
215 263
218 063
220 934
210 765
210 095
20162018202120242025
Adatok: Wikidata

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

Egy 2012-es felmérés szerint a lakosság 27,6%-a az orosz ortodox egyház híve. A második legnépszerűbb valláscsoport az etnikai és természetvallások (13%), nevezetesen a szláv újpogányság (wd), a tengrizmus és a burhanizmus. Kisebbségi, de még jelentős vallások: az iszlám (6%) és hinduizmus (2%) (beleértve a szláv-védikus, krisnás és tantrikus mozgalmakat).[11][12]

Települések

[szerkesztés]

Altaj-hegyvidék területén (a 2010. évi népszámláláskor) egyetlen város található, a főváros, Gorno-Altajszk, a falusi települések száma pedig 245 melyek közül 8 lakatlan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint 28% a városi (vagyis a Gorno-Altajszkban élő) népesség aránya, ez az érték rendkívül alacsony Oroszország más régióival összehasonlítva. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 16 ezer főt, és összesen 10-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 29%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

Altaj-hegyvidék városa és legnépesebb falvai a következők (2010. évi népességükkel):

Közigazgatás és önkormányzatok

[szerkesztés]

Altaj-hegyvidék (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 10, a székhelyükről elnevezett járásra oszlik, ezen kívül Gorno-Altajszk városa köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem.

Az önkormányzatok területi beosztása nagyjából megegyezik a közigazgatási felosztással. A 10 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, Gorno-Altajszk a járásoktól független városi körzetet alkot, ami egyszintű önkormányzat, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket, a járások területén pedig összesen 92 falusi község található.

A járások és székhelyeik:

Politikai vezetés

[szerkesztés]

A köztársaság vezetője (oroszul: (glava):

  • Alekszandr Vasziljevics Berdnyikov: 2006. január 20. – 2019. március 20. Hivatali idejének lejárta előtt önként lemondott.
  • Oleg Leonyidovics Horohorgyin: 2019. március 20-ától Putyin elnök rendeletével a köztársaság vezetőjének feladatait ellátó megbízott. Megbízatása a következő választásig szólt (2019. szeptember).[13]
A 2019. szeptember 8-i választáson a köztársaság vezetőjévé választották.[14] Beiktatták hivatalába: 2019. október 1-én. 2024. június 4-én hivatali idejének lejárta előtt lemondott.
  • Andrej Anatoljevics Turcsak: 2024. június 4-től Putyin elnök rendeletével a köztársaság vezetőjének feladatait ellátó megbízott.[15]

Turizmus

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Оценка численности постоянного населения на 1 января 2025 г. и в среднем за 2024 г. и компоненты её изменения (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2025. március 14.
  2. ↑ A Földrajzinév-bizottság által megállapított egyes külföldi országrésznevek listája. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
  3. ↑ Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  4. ↑ Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  5. ↑ Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  6. ↑ Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  7. ↑ Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  8. ↑ Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  9. ↑ Всероссийская перепись населения 2002 года. perepis2002.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  10. ↑ Информационные материалы об окончательных итогах Всероссийской переписи населения 2010 года. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  11. ↑ Main page project «Arena» : Non-profit research based consulting "Sreda" (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 31.)
  12. ↑ 2012 Arena Atlas Religion Maps. "Ogonek", No. 34 (5243), 27/08/2012. Retrieved 21/04/2017. Archived.
  13. ↑ Александр Бердников дошел до «серьезного предела» Archiválva 2020. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (Kommersant.ru, 2019-03-20)
  14. ↑ Кто выиграл выборы 8 сентября (Kommersant.ru, 2019-09-09. Hozzáférés: 2019-10-13)
  15. ↑ Из «Единой России» — в тайгу. Кто такой Андрей Турчак и что известно о странном вираже его карьеры (bbc.com/russian, 2024-06-05. Hozzáférés: 2024-06-09)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Altaj_köztársaság&oldid=28154856”