Tambovi terület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tambovi terület (Тамбовская область)
Tambovi terület címere
Tambovi terület címere
Tambovi terület zászlaja
Tambovi terület zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Székhely Tambov
Járás 23
Városi körzet 7
Alapítás 1937. szeptember 27.
Kormányzó Oleg Ivanovics Betyin
Rendszám 68
Népesség
Teljes népesség 1 144 800 fő (2005) +/-
Népsűrűség 33,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 34 300 km²
Elhelyezkedése
RussiaTambov2007-01.png
Tambovi terület  (Oroszország)
Tambovi terület
Tambovi terület
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 43′, k. h. 41° 34′Koordináták: é. sz. 52° 43′, k. h. 41° 34′

A Tambovi terület (oroszul: Тамбовская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az európai országrész középső vidékén terül el.

Délen és délnyugaton a Voronyezsi-, nyugaton a Lipecki-, északon a Rjazanyi-, északkeleten és keleten a Penzai-, keleten és délkeleten a Szaratovi terület határolja. Közigazgatási központja Tambov.

Területe 34 300 km². Lakossága 1 144 800 fő (2005), népsűrűsége 33,4 fő/km².

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat, vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület a Kelet-európai-síkság déli részén fekszik és az Oka–Don-alföld középső, alapvetően sík vidékét foglalja magában. A Közép-orosz-hátság (nyugaton) és a Volgamenti-hátság (keleten) között elterülő alföld folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt részein nem találhatók jelentős szintkülönbségek. A medence közepes magassága kb. 150 m, a tengerszint feletti legmagasabb pontja 219 m. Keleten a Volgamenti-hátság nyúlványai húzódnak, de magasságuk nem haladja meg a 200 m-t.

Az északi és a középső vidék a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Legnagyobb folyója az észak felé tartó és a területet két részre osztó, lassú folyású Cna. A kiépített erőmű- és zsiliprendszer eredményeként a folyó nagy része hajózható. Mellékfolyói balról a Cselnovaja, jobbról a Kersa és a Kamsa. A Don folyórendszeréhez tartozik a keleti vidéket északkelet-délnyugati irányban átszelő Vorona (a Hopjor mellékfolyója); a Don két bal oldali mellékfolyója: a Bitjug és az északnyugati tájak vizeit összegyűjtő Voronyezs; a kisebbek közül a Matira és a Szavala.

Jelentősebb állóvizek a Vorona-folyó árterében találhatók, köztük legnagyobb a Ramza-tó (250 ha). A víztározók és kisebb mesterséges tavak száma megközelíti a kilencszázat. Kiterjedt víztározó épült például a Cselnovaján és a Kersán. Folyamatban van az itteni legjelentősebb vízierőmű-csomópont kiépítése a Lesznoj Tambov-folyón, víztározójának befogadóképességét 92 millió m³-re tervezik.

Ásványkincsek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen jelenleg 13 féle ásványkincs összesen 347 lelőhelye ismeretes. Közülük legigéretesebb az ilmenit-rutil-cirkóniumot tartalmazó homok előfordulása, 4%-os fémtartalommal és esetleg iparilag hasznosítható arannyal. A Rasszkazovo járásban található lelőhely készleteit 884 millió m3-re becsülik. Fontosak a festék alapanyagok, a kvarchomok, a foszforitok, a tőzeg, továbbá az építőipari alapanyagok: agyag, homok előfordulásai is. Legismertebbek Tambovszkoje és Polkovszkoje homokbányái.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éghajlat mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet délnyugaton –10,5 °C, keleten –11,5 °C; a júliusi északon 19,5 °C, délen 20,5 °C. Ennek megfelelően a vegetációs időszak északon átlag 178 napig, délen valamivel tovább, 185 napig tart. A napsütéses órák száma nagyobb, a csapadék mennyisége valamivel kisebb, mint a nyugatra és a keletre fekvő hátságok vidékein. A csapadék évi mennyisége vidékenként változó: nyugaton 590 mm, keleten 490 mm.

Az Oka–Don-alföld medencéje észak felől teljesen „nyitott”, akadálytalanul jutnak el idáig a hideg sarki légáramlatok, ezért például május közepén is előfordulnak talajmenti fagyok. Ugyanilyen akadálytalanul érkeznek nyáron délkeletről, az Alsó-Volga felől a forró, száraz szelek. Az ilyen időszakok akár egy-két hétig is eltarthatnak és időnként komoly szárazságot okoznak.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület az erdős sztepp övezetben fekszik. Talajainak nagy része típusos csernozjom; délen kilúgozott csernozjomok, északon szürke erdőtalajok, a folyóvölgyekben alluviális láp- vagy réti talajok találhatók.

Évszázadokkal ezelőtt az alföld 30-40%-a erdővel fedett térség volt. A védelmi rendszerek, az építkezések és a mezőgazdaság igényeinek leginkább a tölgyesek estek áldozatul. Jelenleg a régió 10,4%-át (egy 2005. januári adat szerint: 11,5%-át) borítja erdő. A legnagyobb egybefüggő erdőségek a Cna-folyó mentén, annak jobb partján (kb. 230 000 ha), nyugaton a Voronyezs és mellékfolyója, az Ilovaj mentén (50 000 ha), valamint délkeleten a Vorona-folyó festői völgyében (40 000 ha) húzódnak. Legelterjedtebb fafajok (az állami erdőgazdaságok kezelésében lévő erdőkben): a fenyők közül szinte kizárólag az erdeifenyő (46,5%), a lombhullatók közül a tölgy (17,5%), a nyír (15%), a nyárfa (12%) és a fekete égerfa (5%).

Az állatvilág elterjedt képviselői a nagyobb emlősök közül a jávorszarvas, az őz, a vaddisznó, a hiúz, a vörös róka, a farkas (az egész Tambovi területen 45-55 példánya él); a kisebbek közül a borz, a nyest, a görény. A védett területeken különösen sok madárfaj, köztük siketfajd, nyírfajd, császármadár, szürke macskabagoly, fülesbagoly vagy például kilenc harkályféle található.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Voronai természetvédelmi területet a Vorona-folyó völgyének Kirszanovi és Inzsavinói járásokhoz tartozó részén alakították ki. Korábban tájvédelmi körzet (zakaznyik) volt, 1994-ben nyilvánították természetvédelmi területté, ami egyebek mellett fokozottabb védelmet biztosít az erdős sztyepp fennmaradt növény- és állatvilágának. A Volgamenti-hátság nyúlványain fekvő terület nagysága 10 320 ha, mely körül ugyanekkora vődőövezetet hoztak létre. A 454 km hosszú Vorona-folyó 90 km-es szakasza és kisebb-nagyobb tavak egész sora tartozik a védett területhez.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tambov vidékét eredetileg a finnugor moksák (a mordvinok egyik ága) lakták. Az első orosz telepesek már a mongol hódítás előtti időkben megjelentek, ám végleges és tömeges letelepedésük csak a 17. században következett be. A század elején ezen a vidéken húzódott az orosz állam délkeleti határa, melynek mentén Belgorodtól kezdődően hosszan elnyúló védelmi vonalat építettek ki. Ennek a védelmi rendszernek lett része az 1635-ben alapított Kozlov (mai nevén: Micsurinszk) és a Cna-folyó partján egy évvel később alapított Tambov erődje is. A folyó túlsó oldalán a moksák földjei terültek el.

1708-tól a két város és környéke az Azovi kormányzósághoz, 1719-től: Voronyezsi kormányzósághoz tartozott. 1779-ben Tambov székhellyel önálló közigazgatási egység alakult, mely 1796-ban kormányzóság lett. Az ipar kialakulása a helyi mezőgazdaság termékeinek feldolgozásával kezdődött, Morsanszk és Rasszkazovo posztóüzemei a cári hadsereg legfontosabb szállítói közé tartoztak. Tambov városa a 19. századra a gabonakereskedelem egyik híres központja lett, Kozlovban 1866-ban már vasúti fenntartó üzem működött.

A Tambovi kormányzóság – a mainál lényegesen nagyobb területen – lényegében 1928-ig állt fenn. A szovjet időszakban létrehozták a nagy kiterjedésű Központi-Csernozjom területet. Ebből választották le és alakították önálló közigazgatási egységgé a Tambovi területet 1937. szeptember 27-én. Két évvel később kivált belőle a Penzai terület, így alakult ki mostani határa.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági szempontból a Tambovi terület az Orosz Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a terület hagyományosan mezőgazdasági régiónak számít, jelentős iparral is rendelkezik. Tambov a második világháború utáni időkben vált mezővárosból ipari központtá. Jelenleg a foglalkoztatottak 20%-a az iparban dolgozik, és a terület adóbevételeinek fele ipari tevékenységből származik.

A legfontosabb ágazatok: gépgyártás – ezen belül vegyipari gépgyártás (Tambov, Morsanszk, Pervomajszkij), textilipari gépek, elektromos készülékek, gáz- és olajipari berendezések gyártása; vegyipar – lakkok és festékek, műtrágya gyártása; műszeripar; textilipar – főleg bőr- és gyapjúipar; élelmiszeripar – konzervgyárak, gyümölcs ivólevek, cukorgyártás, hús- és tejfeldolgozás. Az iparvállalatok többsége Tambovban működik. („Elektropribor”: repülőgép- és űhajózási műszerek; „Tambovmas”: gépgyártás; „Tamak”: német építőipari vállalat; távközlési és elektronikai berendezések gyára stb.) További fontos ipari központok:

  • Micsurinszk: a korábbi autóbuszjavító üzemből az 1990-es években az ország egyik legnagyobb autóbuszgyára lett; „Milorem”: az 1866-ban alapított üzem ma az országban közlekedő csehszlovák gyártmányú dizelmozdonyok javítását végzi.
  • Rasszkazovo: alacsonyfeszültségű elektromos készülékek gyára; biokémiai gyár (műtrágya); „Raszkom”: az ország egyik jelentős bőrgyára, a központi régiók cipőgyárainak szállítója.
  • Kotovszk: festékgyár
  • Morsanszk: vegyipai gépek gyára; pamutipari kombinát („Morsanszki manufaktúra”)

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agráriumban jelenleg mintegy 451 mezőgazdasági vállalat, zömmel mezőgazdasági szövetkezet gazdálkodik, és 3000 körül van a paraszti- (farmer-) gazdaságok száma. A mezőgazdasági hasznosítású földek (2,65 millió ha) 77%-a szántóföld (2,04 millió ha). A szántóföldi növénytermesztésben egyaránt nagy súlya van a gabonának és az ipari növényeknek. 2005-ben összesen 1,7 millió tonna gabonát, 1,6 millió tonna cukorrépát és 247 ezer tonna napraforgómagot takarítottak be. Ezeket a kultúrákat csaknem teljes egészében mezőgazdasági vállalatok és farmergazdaságok állították/állítják elő, a burgonya és a zöldségfélék termelése a lakossági gazdaságokban koncentrálódik (több mint 90%-ban). A hús 83,5%-a, a tej 70%-a szintén háztáji gazdaságokból került ki (2005).

A kertészetnek különösen nagy hagyománya van. Ezen a vidéken, Kozlov városában élt és dolgozott a neves növénynemesítő, Ivan Micsurin. Nevéhez kb. 300 új növényfaj, elsősorban bogyósnövények és gyömölcsfélék létrehozása fűződik. Később a várost is róla nevezték el (Micsurinszk), mely azóta a biológiai és a genetikai tudományok egyik országos központja lett.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület lakossága 1 144 800 fő (2005), ebből a városban lakók aránya összesen 57,5%. A népsűrűség 33,4 fő/km².

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1136,9); ukránok (10,8); örmények (4,3); cigányok (30); tatárok (2,7); beloruszok (2,4); azeriek (2,3); németek (1,1); jezidek (1,0) tatárok (1,4). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005 decemberében megtartott választások eredményeként a helyi parlament 50 képviselői helye az alábbiak szerint oszlik meg:

  • Egységes Oroszország Párt: 28-29 hely
  • Kommunista Párt: 9-10 hely
  • Liberális Demokrata Párt: 3-4 hely
  • Haza Szövetség: 2 hely
  • Agrárpárt: 2 hely
  • Függetlenek: 4 hely

A Tambovi terület élén Oleg Ivanovics Betyin kormányzó (1950) áll. Vegyipari mérnök, a közgazdasági tudományok doktora. Első alkalommal 1999-ben választották meg kormányzóvá, majd a 2003-as választásokon is győzött. 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök ajánlása alapján a képviselők egyhangúlag döntöttek megbizatásának meghosszabbításáról további öt évre.

A területen 352 helyi önkormányzat működik. Közülük 7 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 23 járás (rajon), továbbá 13 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 309 falusi község (szelszkoje poszelenyije), összesen (1750 falusi település). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A járások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:

Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám
Bondari járás Бондарский район Bondari
13 191
Gavrilovkai járás Гавриловский район Gavrilovka 2-ja
12 032
Inzsavinói járás Инжавинский район Inzsavino
23 184
Kirszanovi járás Кирсановский район Kirszanov
21 756
Micsurinszki járás Мичуринский район Micsurinszk
34 245
Mordovói járás Мордовский район Mordovo
19 375
Morsanszki járás Моршанский район Morsanszk
34 088
Mucskapszkiji járás Мучкапский район Mucskapszkij
15 177
Nyikiforovkai járás Никифоровский район Dmitrijevka
20 066
Pervomajszkiji járás Первомайский район Pervomajszkij
29 277
Petrovszkojei járás Петровский район Petrovszkoje
19 074
Picsajevói járás Пичаевский район Picsajevo
14 027
Rasszkazovói járás Рассказовский район Rasszkazovo
22 991
Rzsakszai járás Ржаксинский район Rzsaksza
18 565
Szampuri járás Сампурский район Szatyinka
14 204
Szosznovkai járás Сосновский район Szosznovka
31 641
Sztarojurjevói járás Староюрьевский район Sztarojurjevo
14 553
Tambovi járás Тамбовский район Tambov
102 786
Tokarjovkai járás Токарёвский район Tokarjovka
17 898
Umjoti járás Умётский район Umjot
12 044
Uvarovói járás Уваровский район Uvarovo
11 221
Znamenkai járás Знаменский район Znamenka
18 405
Zsergyevkai járás Жердевский район Zsergyevka
30 331

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tambovi terület témájú médiaállományokat.