Észak-Oszétia

	Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани)
; Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság címere	; Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Észak-kaukázusi szövetségi körzet
Székhely	Vlagyikavkaz
Járás	8
Városi körzet	1
Települések	6 város, 1 városi jellegű település, 215 falusi település (ebből 17 lakatlan)
Alapítás	1924. július 7.
Köztársaság vezetője (id.)	Vjacseszlav Zelimhanovics Bitarov
Hivatalos nyelv	orosz, oszét
	Népesség
Teljes népesség	693 098 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	89 fő/km²
	Földrajzi adatok
	Terület
Összterület	7953 km²
Időzóna	MSK (UTC+4)
	Elhelyezkedése
	Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′Koordináták: é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′
	Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság témájú médiaállományokat.

Észak-Oszétia, (másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán.

Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)

Földrajz[szerkesztés]

Észak-Oszétia

A Tyerek folyó Észak-Oszétiában

Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint Bács-Kiskun vármegyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.

Maximális észak-déli távolság: 130 kilométer
Maximális kelet-nyugati távolság: 120 kilométer

Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli határterület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Tyerek.

A köztársaság területének kb. 22%-át erdők borítják.

Legmagasabb pontja a Kazbek (5040 méter körüli).

A főbb folyók a következők: Tyerek (~ 600 km), Urukh (104 km), Ardon (101 km)

Történelem[szerkesztés]

Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.

Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő oroszországi polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.

1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.

Települések[szerkesztés]

Vlagyikavkaz

Észak-Oszétiában (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 1 városi jellegű település és 215 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 7 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Észak-Oszétiában 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 12 ezer főt, és összesen 27-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 24%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

Észak-Oszétia városai a következők (2010. évi népességükkel):

Vlagyikavkaz (311 693)
Mozdok (38 768)
Beszlan (36 728)
Alagir (20 949)
Ardon (18 774)
Gyigora (10 856)

A városi jellegű település:

Zavodszkoj (16 792)

Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés]

Észak-Oszétia közigazgatási térképe

Észak-Oszétia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 8 járásra oszlik. A 6 város közül a főváros, Vlagyikavkaz köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem a hozzá beosztott Zavodszkoj városi jellegű településsel és néhány falusi településsel együtt.

Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Vlagyikavkaz a hozzá beosztott településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, melynek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 5 városi község – ezek székhelye város – és 100 falusi község tartozik.

A járások és székhelyeik:

Alagiri járás (Alagir)
Ardoni járás (Ardon)
Gyigorai járás (Gyigora)
Irafi járás (Csikola)
Kirov járás (Elhotovo)
Mozdoki járás (Mozdok)
Jobbparti járás (Beszlan)
Városkörnyéki járás (Oktyabrszkoje)

Népesség[szerkesztés]

A 2010-es népszámlálás alapján a lakosság közel 713 ezer fő.^[2] A népesség az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent.

Népességváltozás[szerkesztés]

Etnikumok[szerkesztés]

A 2010-es népszámlálás alapján az oszétok a köztársaság lakosságának 65,1%-át teszik ki. További jelentős csoportot az oroszok alkotnak (20,8%).

Etnikum	1926-os népsz.¹		1939-es népsz.		1959-es népsz.		1970-es népsz.		1979-es népsz.		1989-es népsz.		2002-es népsz.		2010-es népsz.²
Etnikum	szám	%	szám	%	szám	%	szám	%	szám	%	szám	%	szám	%	szám	%
oszétok	141,723	49.6%	165,616	50.3%	215,463	47.8%	269,326	48.7%	299,022	50.5%	334,876	53.0%	445,310	62.7%	459,688	65.1%
oroszok	68,192	23.8%	122,614	37.2%	178,654	39.6%	202,367	36.6%	200,692	33.9%	189,159	29.9%	164,734	23.2%	147,090	20.8%
ingusok	23,851	8.3%	6,106	1.9%	6,071	1.3%	18,387	3.3%	23,663	4.0%	32,783	5.2%	21,442	3.0%	28,336	4.0%
örmények	9,185	3.2%	8,932	2.7%	12,012	2.7%	13,355	2.4%	12,912	2.2%	13,619	2.2%	17,147	2.4%	16,235	2.3%
kumikok	3,153	1.1%	85	0.0%	3,921	0.9%	6,363	1.2%	7,610	1.3%	9,478	1.5%	12,659	1.8%	16,092	2.3%
grúzok	6,057	2.1%	6,312	1.9%	8,160	1.8%	10,323	1.9%	11,347	1.9%	12,284	1.9%	10,803	1.5%	9,095	1.3%
ukránok	19,101	6.7%	7,063	2.1%	9,362	2.1%	9,250	1.7%	10,574	1.8%	10,088	1.6%	5,198	0.7%	3,251	0.4%
más	14,690	5.1%	12,477	3.8%	16,938	3.8%	23,210	4.2%	26,182	4.4%	30,141	4.8%	32,982	4.6%	26,636	3.8%
¹ Az 1926-os népszámlálás eredményei a jelenlegi területre vonatkoznak, amely az észak-oszét AO, Vlagyikavkaz város és a szomszédos területek kombinációja.^[3] ² ^[4]