Észak-Oszétia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани)
North ossetia map2.png
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság címere
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság címere
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság zászlaja
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Szövetségi körzet Észak-kaukázusi szövetségi körzet
Székhely Vlagyikavkaz
Járás 8
Városi körzet 1
Települések 6 város, 1 városi jellegű település, 215 falusi település (ebből 17 lakatlan)
Alapítás 1924. július 7.
Köztársaság vezetője (id.) Vjacseszlav Zelimhanovics Bitarov
Hivatalos nyelv orosz, oszét
Népesség
Teljes népesség 703 470 fő (2016. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület 7953[2] km²
Időzóna MSK (UTC+4)
Elhelyezkedése
Map of Russia - Republic of North Ossetia-Alania (2008-03).svg
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Oroszország)
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′Koordináták: é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′
Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság weboldala

Észak-Oszétia, (másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán.

Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)

Földrajz[szerkesztés]

Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint a magyar Bács-Kiskun megyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.

Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli határterület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Tyerek.

Történelem[szerkesztés]

Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.

Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő orosz polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.

1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.

Népesség[szerkesztés]

A nemzetiségi összetétel a következő (2005):

Lélekszám Százalék
Oszétok 445 300 62,7
Oroszok 164 700 23,2
Ingusok 21 400 3,0
Örmények 17 100 2,4
Kumikok 12 700 1,8
Grúzok 10 800 1,5
Ukránok 5 200 0,7
Csecsenek 3 400 0,5
Adigék 2 800 0,4
Törökök 2 800 0,4

Települések[szerkesztés]

Észak-Oszétiában (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 1 városi jellegű település és 215 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 7 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Észak-Oszétiában 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 12 ezer főt, és összesen 27-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 24%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

Észak-Oszétia városai a következők (2010. évi népességükkel):

A városi jellegű település:

Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés]

Észak-Oszétia közigazgatási térképe

Észak-Oszétia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 8 járásra oszlik. A 6 város közül a főváros, Vlagyikavkaz köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem a hozzá beosztott Zavodszkoj városi jellegű településsel és néhány falusi településsel együtt.

Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Vlagyikavkaz a hozzá beosztott településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, melynek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 5 városi község – ezek székhelye város – és 100 falusi község tartozik.

A járások és székhelyeik:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Oszétia témájú médiaállományokat.