Észak-Oszétia
| Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság (Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Szövetségi körzet | Észak-kaukázusi szövetségi körzet | ||
| Székhely | Vlagyikavkaz | ||
| Járás | 8 | ||
| Városi körzet | 1 | ||
| Települések | 6 város, 1 városi jellegű település, 215 falusi település (ebből 17 lakatlan) | ||
| Alapítás | 1924. július 7. | ||
| Köztársaság vezetője (id.) | Vjacseszlav Zelimhanovics Bitarov | ||
| Hivatalos nyelv | orosz, oszét | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 693 098 fő (2021. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 89 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összterület | 7953[1] km² | ||
| Időzóna | MSK (UTC+4) | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg) | |||
.svg)
 Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′Koordináták: é. sz. 43° 11′, k. h. 44° 14′ | |||
| Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Észak-Oszétia, (másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, oroszul Респу́блика Се́верная Осе́тия–Ала́ния; oszétul Республикæ Цæгат Ирыстон — Алани) Oroszország egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus hegység északi oldalán.
Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. (Dél-Oszétia de jure Grúzia része, de facto azonban független állam.)
Földrajz[szerkesztés]
Észak-Oszétia területe valamivel kisebb, mint Bács-Kiskun vármegyéé, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága Ingusföld és Adigeföld után.
- Maximális észak-déli távolság: 130 kilométer
- Maximális kelet-nyugati távolság: 120 kilométer
Nyugatról Kabard-Balkárföld, keletről Ingusföld, északról a Sztavropoli határterület, délről Dél-Oszétia és Grúzia határolja. Délen a Kaukázus hegyvidéke található, északon síkság. Legnagyobb folyói az Ardon és a Tyerek.
A köztársaság területének kb. 22%-át erdők borítják.
Legmagasabb pontja a Kazbek (5040 méter körüli).
A főbb folyók a következők: Tyerek (~ 600 km), Urukh (104 km), Ardon (101 km)
Történelem[szerkesztés]
Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. A középkori Alánia magába foglalta a mai Oszétia területén kívül az észak-kaukázusi térség jelentős részét. Az alánok ma élő utódai az oszétok és a jászok. Alániát a 13. században a mongol-tatár invázió söpörte el. Ettől kezdve a tatárok és a szomszédos kaukázusi népek befolyása érvényesült az oszét területeken egészen az orosz hódításig. A 17. századra az oszétok egy része áttért az iszlámra, nagyobb részük azonban kitartott az ortodox kereszténység mellett.
Észak-Oszétiát 1774-től kezdte meghódítani Oroszország. A terület 1806-ra az Orosz Birodalom része lett. Az orosz befolyás kedvezett az oszét nemzeti kultúra - így az írásbeliség - fejlődésének. Ekkoriban készültek el az első nyomtatott oszét nyelvű szövegek. Az 1917-es forradalmat követő oroszországi polgárháborúban az oszétok a bolsevikokat támogatták. A Szovjetunión belül, 1924-ben létrejött az Észak-Oszét Autonóm Terület, amely 1936-tól Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá alakult.
1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt. 1992-ben véres összetűzések voltak az oszétok és az ingusok között. Itt történt a beszláni vérengzés. 2004. szeptember 1-jén 32 csecsen terrorista elfoglalt egy általános iskolát, ahol éppen a tanévnyitót tartották. Több mint 1200 embert ejtettek fogságba, gyerekeket, szülőket, tanárokat. A brutális szabadítási akció közben végül 379-en veszítették életüket, köztük 171 gyermek és harminc terrorista, további hétszáz túsz megsérült.
Települések[szerkesztés]
Észak-Oszétiában (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 1 városi jellegű település és 215 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 7 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.
A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Észak-Oszétiában 64% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége meghaladja a 12 ezer főt, és összesen 27-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 24%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.
Észak-Oszétia városai a következők (2010. évi népességükkel):
- Vlagyikavkaz (311 693)
- Mozdok (38 768)
- Beszlan (36 728)
- Alagir (20 949)
- Ardon (18 774)
- Gyigora (10 856)
A városi jellegű település:
- Zavodszkoj (16 792)
Közigazgatás és önkormányzatok[szerkesztés]
Észak-Oszétia (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 8 járásra oszlik. A 6 város közül a főváros, Vlagyikavkaz köztársasági alárendeltségű, így nem tartozik egyik járáshoz sem a hozzá beosztott Zavodszkoj városi jellegű településsel és néhány falusi településsel együtt.
Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg Vlagyikavkaz a hozzá beosztott településekkel együtt a járásoktól független városi körzetet alkot, melynek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolja a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 5 városi község – ezek székhelye város – és 100 falusi község tartozik.
A járások és székhelyeik:
- Alagiri járás (Alagir)
- Ardoni járás (Ardon)
- Gyigorai járás (Gyigora)
- Irafi járás (Csikola)
- Kirov járás (Elhotovo)
- Mozdoki járás (Mozdok)
- Jobbparti járás (Beszlan)
- Városkörnyéki járás (Oktyabrszkoje)
Népesség[szerkesztés]
A 2010-es népszámlálás alapján a lakosság közel 713 ezer fő.[2] A népesség az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent.
Népességváltozás[szerkesztés]
| Lakosok száma | 703 470 | 701 765 | 697 064 | 693 098 |
| 2016 | 2018 | 2020 | 2021 |
Etnikumok[szerkesztés]
A 2010-es népszámlálás alapján az oszétok a köztársaság lakosságának 65,1%-át teszik ki. További jelentős csoportot az oroszok alkotnak (20,8%).
| Etnikum |
1926-os népsz.1 | 1939-es népsz. | 1959-es népsz. | 1970-es népsz. | 1979-es népsz. | 1989-es népsz. | 2002-es népsz. | 2010-es népsz.2 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | szám | % | |
| oszétok | 141,723 | 49.6% | 165,616 | 50.3% | 215,463 | 47.8% | 269,326 | 48.7% | 299,022 | 50.5% | 334,876 | 53.0% | 445,310 | 62.7% | 459,688 | 65.1% |
| oroszok | 68,192 | 23.8% | 122,614 | 37.2% | 178,654 | 39.6% | 202,367 | 36.6% | 200,692 | 33.9% | 189,159 | 29.9% | 164,734 | 23.2% | 147,090 | 20.8% |
| ingusok | 23,851 | 8.3% | 6,106 | 1.9% | 6,071 | 1.3% | 18,387 | 3.3% | 23,663 | 4.0% | 32,783 | 5.2% | 21,442 | 3.0% | 28,336 | 4.0% |
| örmények | 9,185 | 3.2% | 8,932 | 2.7% | 12,012 | 2.7% | 13,355 | 2.4% | 12,912 | 2.2% | 13,619 | 2.2% | 17,147 | 2.4% | 16,235 | 2.3% |
| kumikok | 3,153 | 1.1% | 85 | 0.0% | 3,921 | 0.9% | 6,363 | 1.2% | 7,610 | 1.3% | 9,478 | 1.5% | 12,659 | 1.8% | 16,092 | 2.3% |
| grúzok | 6,057 | 2.1% | 6,312 | 1.9% | 8,160 | 1.8% | 10,323 | 1.9% | 11,347 | 1.9% | 12,284 | 1.9% | 10,803 | 1.5% | 9,095 | 1.3% |
| ukránok | 19,101 | 6.7% | 7,063 | 2.1% | 9,362 | 2.1% | 9,250 | 1.7% | 10,574 | 1.8% | 10,088 | 1.6% | 5,198 | 0.7% | 3,251 | 0.4% |
| más | 14,690 | 5.1% | 12,477 | 3.8% | 16,938 | 3.8% | 23,210 | 4.2% | 26,182 | 4.4% | 30,141 | 4.8% | 32,982 | 4.6% | 26,636 | 3.8% |
| 1 Az 1926-os népszámlálás eredményei a jelenlegi területre vonatkoznak, amely az észak-oszét AO, Vlagyikavkaz város és a szomszédos területek kombinációja.[3]
2 [4] | ||||||||||||||||
Nyelvek[szerkesztés]
Észak-Oszétiában két hivatalos nyelv van: az oszét és az orosz. Az oszét nyelv egy indoeurópai nyelv, amely a kelet-iráni csoporthoz tartozik.
Vallás[szerkesztés]
Észak-Oszétia lakosságának többsége az orosz ortodox egyházhoz tartozó keresztény, de van egy oszét nyelvű muszlim kisebbség is.
Galéria[szerkesztés]
- Képek
-
Az Alagir ("Ardon") szurdok. -
Kurtat-völgy -
Nekropolisz Dargavs falu közelében -
Drótkötélpálya a Tsey-szorosban -
Szobor Uastirdzsi (az oszétok hagyományos vallásának hőse) tiszteletére -
A "Transzkam" főútvonal (2017)
_29_km_(Republic_of_North_Ossetia).jpg)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Федеральная служба государственной статистики (Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat, területi adatok)
- ↑ Russian Federal State Statistics Service (2011). перепись населения 2010 года[halott link]. Том 1 [2010 All-Russian Population Census, vol. 1]. Всероссийская перепись населения 2010 года
- ↑ население северной осетии. Ethno-kavkaz.narod.ru. Retrieved on 18 August 2012.
- ↑ Перепись-2010: русских становится больше Archiválva 2019. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Perepis-2010.ru (19 December 2011). Retrieved on 18 August 2012.
Források[szerkesztés]
- A 2010. évi összoroszországi népszámlálás eredményei Archiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
