Pazirik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovas alakja szőnyegen, a Kr. e. 5. századból egy paziriki fejedelmi sírból.
A világ egyik legősibb szőnyege Pazirikból, a Kr. e. 5. századból. A körbefutó frízen szarvasok sorakoznak.

Pazirik (Пазырык) világhírűvé vált helyszín az Altaj hegységben, ahol szkíta kori halomsírokban fejedelmi temetkezéseket tártak föl az orosz régészek a Kr. e. 6. és 3. század közötti időszakból. A helyszínről művészeti korszakot is elneveztek. A helyszín a nevezetes Ukok-fennsík közelében, attól északnyugatra az Altaj nyugati részén az Ob forrásvidékén található, Oroszországban az orosz–kínai–mongol–kazah négyeshatár közelében. [1]

Régészeti leletek Pazirikból[szerkesztés]

Az első sírok föltárását Szergej Rugyenko orosz régész kezdte meg az 1920-as években. Bár több halomsírt már korábban kiraboltak, Rugyenko a temetkezés számos részletét tárta föl: lovakat fölszerszámozva, díszes temetési maszkban, faragott lószerszámmal, nyereggel és nyeregtakarókkal, melyeket az Ermitázsban őriznek, Szentpétervárott.

A paziriki fejedelem, vagy sámán sírja[szerkesztés]

Rugyenko egyik legnevezetesebb fölfedezése egy tetovált testű fejedelem volt. A paziriki fejedelmi sírokba helyezett személyek testét a hideg és száraz éghajlat épségben megőrizte. A tetoválás állatküzdelmi jeleneteket, állatokat ábrázol. Később infravörös fénnyel történt megvilágítással kimutatták, hogy a sírokban talált további négy személy testét is tetoválások borították.

A molekuláris genetikai kutatások megkezdték a paziriki népesség paleoantropológiai kapcsolatainak föltárását is. Mind a mongoloid, mind az europid összetevőt kimutatták a pazirikiakon. A Kr. e. 2. évezred táján Nyugat-Turkesztánban és Észak-Iránban képviselik az europid komponenst. A mongoloid típus két összetevőből áll: az egyiket a Karakol Kultúra népében, a másikat a paleoszibériai neolitikus népességben vélik fölismerni.

Pazirik népe[szerkesztés]

Rugyenko a föltárt műveltségnek a paziriki kultúra nevet adta. Később a régészek a paziriki kultúrát a szkítákkal – vagy pontosabban a szakákkal [2] – hozták összefüggésbe. A kultúra területe nagyjából ott van, ahol Hérodotosz szerint ebben az időben az arimaszposzok éltek. [3] [4] E nomád életmódot folytató népek számos régészeti hagyatéka került föltárásra a sztyeppén. A paziriki tetoválások is a Szibériában elterjedt állatstílushoz hasonlóak.

Pompás matematika a paziriki művészeti alkotásokon[szerkesztés]

Rugyenko igen részletes könyve föltárja annak lehetőségét, hogy a díszítőminták geometriáját is tanulmányozhassuk. Az egyik szőnyeg díszítésén összetett síkmintázatot figyelhetünk meg, amelynek cmm típusú hálózatmintája van. A hálózat csomópontjain is kis virágok ülnek és a rombusz alakú mezőket is négyes csoportokba elrendezett négyszirmú virágocskák díszítik. A hálózat "bordáin" azonban E betűformákból álló "fogazás" található. Az E alakok "fésűje" fölfelé áll s így a minta elveszíti a vízszintes irányú tükrözési tengelyeit. A bordákból alkotott almintázat rendje cm. Az egyesített összetett sikmintázat szerkezete tehát cmm//cm típusú (Bérczi, 2008).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Egy paziriki szőnyeg cmm típusú hálózattal, melynek "bordáin" E betűformákból álló "fogazás" található. Az egyesített összetett síkmintázat szerkezete tehát cmm//cm típusú.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Istvánovits–Kulcsár: Istvánovics EszterKulcsár Valéria: Szkíták a „tarka hegyek” völgyeiben. História, 4. sz. (2012) 12–14. o.
  • Harmatta Magyarok görög forr: Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest. ISBN 963 506 108 0 (1997) 
  • Aradi: Indoszkíták: Aradi Éva. Indoszkíták. HUN-idea, Budapest (2012). ISBN 978-963-7014-66-6 

További információk[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Rudenko, Sz. I. (1953): Kul'tura naseleniia Gornogo Altaia v skifskoe vremia (" (The Population of the High Altai in Scythian Times")(Moscow and Leningrad, 1953) fordítása angolra: Frozen Tombs of Siberia: The Pazyryk Burials of Iron Age Horsemen, M.W. Thompson, tr. (University of California Press, Berkeley) 1970. ISBN 0520013956
  • Bérczi Sz. (2008): Hun-szkíta művészet. TKTE, Budapest, (ISBN 9789632840352)
  • Voevoda M.I., Sitnikova V.V., Romaschenko A.G., Chikisheva T.A., Polos'mak N.V., Molodin V.I. (1998): Reconstruction of the genogond pecularitis of the ancient Pazyryk population(I-II MILLENIUM BC) from Gorny Altai according to the MtDNA structure. Doklady Akademii nauk / [Rossiiskaia akademii nauk] 1998;358(4):564-6.

Web[szerkesztés]