Szakák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Skukha, az ászik nagyura a behisztuni felirat domborművén

A szakák közép-ázsiai szkíták. Az isszédok, az ászik, az avarok, a Ferganai-medencében honos szkíták, a kangarok és a szakaurak – önmaguk által is használt – összefoglaló neve szaka. Közép-Ázsia pusztáit az ókorban szaka népek uralták.

Az isszédok (issedones) nevezetű nép az Urál hegység keleti oldalán lakott.

Az ászik (asianoi, asioi, iazyges, jászok stb.) a Szir-darja alsó szakaszánál, az Aral-tó körül, valamint Khorasmia oázisának területén, az Amu-darja alsó szakaszánál telepedtek le. Szövetségük neve massagetai, utóbb alanoi.

Az avarok (abaroi, abioi, aparnoi, apasiakai, daai, parnoi, pausikai, uarkhonitai stb.) szállásterülete a Kopet-dag északi előterében volt.

A Ferganai-medencében letelepedett szakák saját nevét nem ismerjük. Görög forrásokban megszólításuk sakai amyrgioi. Országuk neve kínai forrásokban Tajüan (大宛), azaz Nagy Jónok. A kínaiak által használt név III. Alekszandrosz sebesülésük miatt leszerelt harcosaira utal, akiket a hadvezér Alexandreia Eskhate (ma Hudzsand) városába telepített.

A kangarok (kakhagai skythai stb.) a Szir-darja felső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó síkságát lakták.

A szakaurak (sakaurakai, szajvang stb.) szállásai az Ili folyó völgyében és az Iszik-köl vidékén voltak. A hazai szakmunkák, valamint a népszerűsítő kiadványok stb. olykor a szakaurakat nevezik – lényegében helytelenül – szakáknak.

Magukat a jakutok is szakáknak nevezik; a szakákat tekintik őseiknek.

Nevük[szerkesztés]

A szkíták közép-ázsiai csoportja (része, szaka) magát – összefoglaló néven – szaka címmel illette. Többen – közöttük Oswald Szemerényi is – megkíséreltek magyarázatot találni nevükre. Mivel az ókor tudósítói a szakákat vándorló pásztoroknak is nevezik, ennélfogva jó okunk van feltételezni – mondja Szemerényi –, hogy a szaka név jelentése „nomád”. Állításának igazolására egy feltételezett iráni szót – *sak (megy, folyik, fut, kóborol stb.) – szerkeszt. A perzsák – bizonygatja – azért nevezték a szkíta népeket egyetemlegesen szakáknak, mert azok vándorló pásztorok voltak.

Szemerényi kijelentése a szakák nevével kapcsolatban nehezen hihető. A „szaka” ugyanis a közép-ázsiai szkíták önelnevezése volt. Bizonyíték erre többek között a szakaurak címe. Nem valószínű, hogy nevük első elemét a perzsáktól kölcsönözték volna. A magyarok sem nevezik magukat oguroknak, onoguroknak, jóllehet az idegenek által rájuk ruházott elnevezések többsége az említett török szavakban gyökerezik.

Az ókor tudósítói, nem különben a perzsák, a szaka nevet összefoglaló értelemben használták. Ha kifejezetten valamelyik szaka népre hivatkoztak, akkor a szaka névhez jelzőt ragasztottak (pl. sakai amyrgioi, sakâ haumavargâ), vagy az illető nép saját elnevezését használták, pl. asioi (ászik), aparnoi (avarok) sakaurakai (szakaurak).

Abajev szerint a szaka kifejezés az oszét „sag” (szarvas) szóval rokon. A szakák tehát – tudós szerzőnk kijelentéséből ez következne – szarvasok. Abajev szófejtésével szemben általában Szemerényi megoldását tartják hihetőbbnek.

A „szaka” kifejezés egyik jelentése a magyarban Czuczor és Fogarasi szerint: „Egy-egy elvált rész valamiből, pl. a kerék talpáról abroncsrovásból kitört vagy kihullott vagy kivágott darabka, rovaték.” A „szak” kifejezés értelme pedig: „Rész, mely úgy tünik föl elménkben, mintha bizonyos egésztől, vagy több, hasonló nemüektől el volna választva, metszve, vágva, szabva stb. Ezen alapfogalom rejlik a szakad, szakaszt, szakgat, szakos, szakócza, szakmány v. szakvány származékokban.”

Gautama Buddha[szerkesztés]

A szakirodalom a szakákkal kapcsolja össze Gautama Sziddhártha, avagy Gautama Buddha személyét. Buddha, hagyomány szerint, a sákja nevű törzs egyik királyának sarja volt. A szakák első csoportjai a bronzkorban, i. e. 1800–1600. körül, költöztek az Indiai-félszigetre. Biztosat erről, írott források hiányában, nem tudunk. Eredeti nyelvüket ott – kisebbségben – alighanem elveszették, s nevüket is elferdítette az idegen környezet.

Szakák óiráni forrásokban[szerkesztés]

A médek és a perzsák, mivel elsőként a szakákkal kerültek kapcsolatba, az általuk későbben megismert európai szkítákra is a szaka nevet aggatták.

A perzsa királyi sziklafeliratok nem nyújtanak biztos alapot a közép-ázsiai szkíták különböző csoportjainak azonosításához. A perzsák a nekik adózó négy szkíta népet – közöttük az Odrüszi királyság megszervezőit, az európai gétákat is – viseletük, szokásaik, lakóhelyük stb. szerint nevezték meg, s a következetesség sem volt erényük:

sakâ haumavargâ (haumát fogyasztók),
sakâ tigraxaudâ (hegyes fövegűek),
sakâ tyaiy paradraya (vízen túliak),
sakaibiš tyaiy para Sugdam (Szogdián túliak),
dahâ (ellenségek, idegenek).

Az egyik szkíta nép e felsorolásban nyilván kétszer szerepel. A szakemberek – például Harmatta János is – tanácstalanok, ha e nevek azonosításáról esik szó. Egyik szerző így, a másik amúgy nyilatkozik e kérdésben. A haumát fogyasztókat legtöbbször a Ferganai-medencében lakókkal azonosítják, a dahákat pedig az avarokkal.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Olvasmányok[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap