Szakák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Skukha, az ászik nagyura a behisztuni felirat domborművén

A szakák közép-ázsiai szkíták. Az isszédok, az ászik, az avarok, a Ferganai-medencében honos szkíták, a kangarok és a szakaurak – önmaguk által is használt – összefoglaló neve szaka. Közép-Ázsia pusztáit az ókorban szaka népek uralták.

Az isszédok (issedones) nevezetű nép az Urál hegység keleti oldalán lakott.

Az ászik (asianoi, asioi, iazyges, jászok ) a Szir-darja alsó szakaszánál, az Aral-tó körül, valamint Khoraszmia oázisának területén, az Amu-darja alsó szakaszánál telepedtek le. Szövetségük neve Massagetai, utóbb Alanoi.

Az avarok (abaroi, abioi, aparnoi, apasiakai, daai, parnoi, pausikai, uarkhonitai ) szállásterülete a Kopet-dag északi előterében volt.

A Ferganai-medencében letelepedett szakák saját nevét nem ismerjük. Görög forrásokban megszólításuk sakai amyrgioi. Országuk neve kínai forrásokban Tajüan (大宛), azaz Nagy Jónok. A kínaiak által használt név III. Alekszandrosz leszerelt harcosaira utal, akiket a hadvezér Alexandreia Eszkhate (ma Hudzsand) városába telepített.

A kangarok (kakhagai skythai ) a Szir-darja felső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó síkságát lakták.

A szakaurak (sakaurakai, szajvang ) szállásai az Ili folyó völgyében és az Iszik-köl vidékén voltak. A hazai szakmunkák, valamint a népszerűsítő kiadványok olykor a szakaurakat nevezik – lényegében helytelenül – szakáknak.

Magukat a jakutok is szakáknak nevezik; a szakákat tekintik őseiknek.

Nevük[szerkesztés]

A szkíták közép-ázsiai csoportja (része, szaka) magát – összefoglaló néven – szaka címmel illette. Többen – közöttük Oswald Szemerényi is – megkíséreltek magyarázatot találni nevükre. Mivel az ókor tudósítói a szakákat vándorló pásztoroknak is nevezik, ennélfogva jó okunk van feltételezni – mondja Szemerényi –, hogy a szaka név jelentése „nomád”. Állításának igazolására egy feltételezett iráni szót – *sak (megy, folyik, fut, kóborol ) – szerkeszt. A perzsák – bizonygatja – azért nevezték a szkíta népeket egyetemlegesen szakáknak, mert azok vándorló pásztorok voltak.

Szemerényi kijelentése a szakák nevével kapcsolatban nehezen hihető. A „szaka” ugyanis a közép-ázsiai szkíták önelnevezése volt. Bizonyíték erre többek között a szakaurak címe. Nem valószínű, hogy nevük első elemét a perzsáktól kölcsönözték volna. A magyarok sem nevezik magukat oguroknak, onoguroknak, jóllehet az idegenek által rájuk ruházott elnevezések többsége az említett török szavakban gyökerezik.

Felmerülhet még ellenkező érvényű bizonyítékként az avarok egyik görögös elnevezése (apasziakai: ἀπασιάκαι, avagy aszpasziakai: ἀσπασιάκαι), melyet „vízi szakák”, illetve „víznek örvendők” alakban fejt vissza Tomaschek, illetve Altheim és Stiehl. Az avarok – ha elhisszük a mondottakat – valójában nem avarok, hanem vízi vándorló pásztorok, illetve víznek örvendők voltak. Az említett szóalakok nyilván rontottak; az eredeti kifejezés *aparszakai (ἀπαρσακαι), azaz „avar szakák” lehetett. Szemerényi azonban mindezeket, ahogyan a hasonló neveket sem vizsgálta. Van belőlük pedig legalább egy tucat, pl. aparnoi (ἀπαρνοι). Ennek tartalma Tomaschek szerint serdületlen, éretlen, illetve fiatalember, legény. Az avarokra ráaggatott iráni nevek sokasága ezek után már-már zavarba ejtő.

Az ókor tudósítói, nem különben a perzsák, a szaka nevet összefoglaló értelemben használták. Ha kifejezetten valamelyik szaka népre hivatkoztak, akkor a szaka névhez jelzőt ragasztottak (pl. sakai amyrgioi, sakâ haumavargâ), vagy az illető nép saját elnevezését használták, pl. asioi (ászik), aparnoi (avarok) sakaurakai (szakaurak).

Abajev szerint a szaka kifejezés az oszét „sag” (szarvas) szóval rokon. A szakák tehát – tudós szerzőnk kijelentéséből ez következne – szarvasok. Abajev szófejtésével szemben általában Szemerényi megoldását tartják hihetőbbnek.

A „szaka” kifejezés egyik jelentése a magyarban Czuczor és Fogarasi szerint: „Egy-egy elvált rész valamiből, pl. a kerék talpáról abroncsrovásból kitört vagy kihullott vagy kivágott darabka, rovaték.” A „szak” kifejezés értelme pedig: „Rész, mely úgy tünik föl elménkben, mintha bizonyos egésztől, vagy több, hasonló nemüektől el volna választva, metszve, vágva, szabva Ezen alapfogalom rejlik a szakad, szakaszt, szakgat, szakos, szakócza, szakmány v. szakvány származékokban.”

Gautama Buddha[szerkesztés]

A szakirodalom a szakákkal kapcsolja össze Gautama Sziddhártha, avagy Gautama Buddha személyét. Buddha, hagyomány szerint, a sákja nevű törzs egyik királyának sarja volt. A szakák első csoportjai a bronzkorban, i. e. 1800–1600. körül, költöztek az Indiai-félszigetre. Biztosat erről, írott források hiányában, nem tudunk. Eredeti nyelvüket ott – kisebbségben – alighanem elveszették, s nevüket is elferdítette az idegen környezet.

Szakák óiráni forrásokban[szerkesztés]

A médek és a perzsák, mivel elsőként a szakákkal kerültek kapcsolatba, az általuk későbben megismert európai szkítákra is a szaka nevet aggatták.

A perzsa királyi sziklafeliratok nem nyújtanak biztos alapot a közép-ázsiai szkíták különböző csoportjainak azonosításához. A perzsák a nekik adózó négy szkíta népet – közöttük az Odrüszi királyság megszervezőit, az európai gétákat is – viseletük, szokásaik, lakóhelyük szerint nevezték meg, s a következetesség sem volt erényük:

sakâ haumavargâ – haumát fogyasztók (betű szerint: haumát fogyasztó szakák),
sakâ tigraxaudâ – hegyes fövegűek (betű szerint: hegyes fövegű szakák),
sakâ tyaiy paradraya – vízen túliak (betű szerint: szakák, kik vízen túliak),
sakâ tyaiy para Sugdam – Szogdián túliak (a perzsa szövegben, betű szerint, „sakaibiš tyaiy para Sugdam”, azaz „a szakáktól, kik Szogdián túliak”),
dahâ – ellenségek, idegenek.

Az egyik szkíta nép e felsorolásban nyilván kétszer szerepel. A szakemberek – például Harmatta János is – tanácstalanok, ha e nevek azonosításáról esik szó. Egyik szerző így, a másik amúgy nyilatkozik e kérdésben. A haumát fogyasztókat legtöbbször a Ferganai-medencében lakókkal azonosítják, a dahákat pedig az avarokkal.

A hauma, avagy szóma mibenlétéről véget nem érő találgatások folynak: szeszes ital, csikófark, ginzeng, kender, légyölő galóca, varázsgyökér és a többi.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Olvasmányok[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap