Géták

A géták elhelyezkedése Európa térképén i. e. 200 körül

A géták egy állattartással és földműveléssel foglalkozó nép volt, mely az Al-Duna környékén, a középkori Havasalföld területén élt. Fontosabb településük a Szeret folyó alsó folyásánál Zergidava, Boirebisztasz király későbbi központja volt.

Eredetük és történelmük

Kialakulásuk a Gáva-kultúra megjelenésével kezdődött, ezért a trákokkal, dákokkal és mőszökkel rokon népnek tekinthetők, de később szkíta, kelta és görög hatások is érték őket. Az írott forrásokban az i.e. 6. században jelentek meg, ekkor még szkíta befolyás alatt álltak, és mint lovas-íjász nép ismertek. Életükben jelentős szerepet játszottak a Fekete-tenger partvidékén alapított görög kolóniák, amelyek közül a legfontosabb a Kr. e. 657-ben alapított Hisztria (ma Istria) volt. Főként az Al-Duna menti halászfalvakban éltek. A későbbi Havasalföld területe Kr. e. 5. és jórészt a 4. században is csaknem teljesen lakatlan volt. Hérodotosz „pusztaságként” említi azt. Királyuk lánya i. e. 342-ben II. Philipposz makedón király felesége lett, de a makedónok Philipposz fia, III. Alexandrosz - azaz Nagy Sándor - vezetésével hét évvel később átkeltek a Dunán, és felégették a géták fővárosát. Ugyanekkor, az i. e. 4. és 3. században kelták kezdtek el beáramolni a területükre, ami a technológiájukat is befolyásolta. Ekkor vette kezdetét a keleti kelta pénzverés: II. Philipposz és III. Alexandrosz tetradrachmáit utánozták. I. e. 112 és 109 között a keltákkal együtt római birtokokat támadtak a Balkánon. Boirebisztasz (i.e. 82 - i.e. 44) alatt a géták és a közeli dákok erős, de rövid életű államot hoztak létre. Traianus római császár 106-ban Dacia provinciához csatolta a géták által lakott területet, majd ezután nem említik őket a források.

Kultúra és vallás

A géták szoros rokonságban álltak a dákokkal; egyes történészek még azt is feltételezik, hogy ezeket a neveket különböző megfigyelők vagy különböző időpontokban alkalmazták egyazon népre. Kultúrájukat néha geto-dáknak nevezik. Nyelvük hasonló lehetett a trák és dák nyelvhez (vagy nyelvekhez, nyelvjárásokhoz), azonban a hasonlóság és kölcsönös érthetőség mértéke nem ismert. A rendelkezésünkre álló ismeretek szerint a a géták és dákok egyistenhívők voltak. Vallásukat Dicinus (más átiratban Dekainosz) főpap terjesztette el, aki az egyistenhitet feltehetőleg Egyiptomból hozta, és Boirebisztasz segítőtársa lett. Istenük neve Zamolxis volt, aminek a jelentése kb. ‘Földkirály’ lehet (vö. indoeurópai *zemel-, *zamal- 'föld'). Az istenség neve egyes szövegekben Zalmoxis alakban is szerepel, ha ez volt a helyes átirat, akkor jelentése kb. ‘Medvebőrös, Medvebőrt viselő’ lehet.

Az elnevezésükkel kapcsolatos problémák

Nevük nagyon hasonló az indo-iráni nyelvet beszélő masszagétákéhoz, azonban a két nép közötti kapcsolat vitatott. A későbbi szerzők gyakran összekeverték őket a hasonló nevű germán gótokkal is.

Források

• Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 53–54. o. ISBN 963-9199-29-X  
• Schütz István. Fehér foltok a Balkánon – Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Balassi Kiadó (2006). ISBN 963-506-472-1 

Külső hivatkozások

• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
• Getae - Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2023. február 17.)