Görögország kultúrája
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Görögország kultúrája több ezer éves múltra tekint vissza, az európai gondolkodás és művészetének meghatározó alapja[1]a mükénéi kultúrától a klasszikus Görögországon és Római Birodalmon át a Bizánci Birodalomig . Görögország volt a nyugati kultúra és a demokrácia bölcsője. Maradandót alkottak a matematikában, csillagászatban, orvostudományban, fizikában és a filozófiában is.[2] Az irodalomban figyelemre méltó művek jelentek meg, számos műfajban alkottak örök életű remekműveket. Népszerűek voltak a lírai, epikai művek, valamint a dráma is jól ismert volt.[3]
| A sorozat témája a görög kultúra |
|---|
 |
| Történelem |
| Nyelv |
|
Művészet
|
|
Híres görögök
|
|
Képek a kultúráról            .jpg)   |
Kulturális intézmények[szerkesztés]
|
Szárazföld: |
|
más szigetek: |
Kulturális világörökség[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Képzőművészetek[szerkesztés]
A mai görög festészetben és szobrászatban a modern nyugati irányzatok a hangadók, a nonfiguratív irányzat valamennyi ágának akadnak művelői. Egy-két kiválóságot, valamint Párizsban vagy az Egyesült Államokban működő művészt kivéve, a nagy többség a konformizmus jegyét viseli magán. [4]
Építészet[szerkesztés]
Az ókori Görögország[szerkesztés]
Az ógörög építészet legismertebb épületei a templomok és a színházak.
-
Egy tipikus dóri templom modellje -
Zeusz templomának modellje, Olympia -
Athena istennő modellje Zeusz templomában, Olympia -
Az Akropolisz és az Areioszpagosz elképzelt rekonstrukciója -
-
Héphaiszteion Athénban található, a legjobb állapotban fennmaradt görög templom -
Concordia temploma, Agrigento -
Egy színház rekonstrukciója -
Dionysus színháza napjainkban -
Korinthoszi oszlop -
Mozaikpadló Bellerophón ábrázolásával, Olynthos
.jpg)
.jpg)
Bizánci Görögország[szerkesztés]
A bizánci kor alatt épült templomok legjellegzetesebb pontja a görög kereszt alaprajz volt. A kupola az építészet egyik kedvelt eleme volt. A bizánci oszloprendek a ióni és korinthoszi oszlopok keveréke.
Modern Görögország[szerkesztés]
A török hódoltság alatt főleg görög ortodox templomok épültek. Miután Görögország újra független lett a 19. század folyamán, a neoklasszikus építészet vált jellemzővé. Jelentős építészek befolyásolták az építészetet, mint például Theophil Hansen , Erns Ziller és Stamatios Kleanthis. A templomok neobizánci stílusban épültek.[5]
A második világháború után hatalmas társasházak épültek a nagyobb városközpontokban. Az első felhőkarcolók az 1960-as években épültek mint például az OTE-torony és az Athéni Tornyok (Πύργος Αθηνών). Az 1970-es években indult el a szálloda építési program, melynek célja, hogy javítsa az ország turisztikai infrastruktúráját.
-
Városkép a Peloponnészoszon, Nafplio -
Tipikus görög falu piros háztetőkkel, Leszbosz -
Kükladikus építészet Amorgósz szigetén -
Falu a Karpathoszon -
Épületek Szantorini szigetén -
Szélmalmok Patmosz szigetén -
A neoklasszista Athéni Akadémia (Ακαδημία Αθηνών, Akadimía Athinón) -
Szent András-székesegyház neobizánci stílusban, Pátra -
I. Ottó görög király uralkodása alatt épült a görög parlament
.jpg)
Festészet[szerkesztés]
Az ókori Görögország[szerkesztés]
Az ókori festmények nagy része megrongálódott vagy elveszett. A görög festészet főleg az emberi alakot tanulmányozta. Képesek voltak ábrázolni tömegeket, szenvedélyeket és érzelmeket. Jellemző volt a falfestmény készítése is. Több freskó is készült Mükénében, a knosszoszi épületegyüttesben és Tirünszban.
Bizánci Görögország[szerkesztés]
Az ikonfestészet tilalma alatt megerősödött a keleti hatás. Amikor ez a tilalom megszűnt, az alakok továbbra is stilizáltak maradtak. A festett jelenetek szimmetrikusak, az alakok elmélyültek voltak. Több freskó is jó állapotban maradt fenn. Például az északi és déli fal frízei, melyen kiterjesztett szárnyú, térdelő angyalok láthatóak, amint szigorú ünnepélyességgel hódolnak a kis Jézust tartó Szűz Máriának.
Modern Görögország[szerkesztés]
A függetlenség után a romantika volt a jellemző stílus. Jelentős festők: Nikólaosz Jízisz, Jeórjiosz Jakovídisz, Nikifórosz Lítrasz, Konsztandínosz Volanákisz és Theódorosz Vrizákisz.
Szobrászat[szerkesztés]
Ókori Görögország[szerkesztés]
Jellemzőek voltak a monumentális szobrok, melyek nagyrészt márványból vagy bronzból készültek. A korra jellemző szobor volt a kurosz (ruhátlan ifjú). Tökéletesen ábrázolták az emberi testet. Jelentős szobrok: Pheidiász Zeusz és Pallasz Athéné szobra, Mürón Diszkoszvető szobra és Polükleitosz Lándzsavívó szobra.
Bizánci Görögország[szerkesztés]
A kereszténység tiltotta a szobrok készítését. Ez idő alatt csak domborművek készültek, ezekből is csak kevés maradt fenn.
Modern Görögország[szerkesztés]
A nyugat befolyással volt a görög építészetre, jellemző irányzat volt a neoklasszicizmus. A szobrok fő témája az ókori görög antikvitás, a szabadságharc és fontos történelmi személyek voltak. Jelentős szobrász volt Leonídasz Drószisz (szobrai megtalálhatóak Athén főiskoláján), Joánisz Kószosz, Janúlisz Halepász és Jeórjiosz Bonánosz.
Irodalom[szerkesztés]
Az újgörög irodalom szoros szálakkal kapcsolódik az antikvitáshoz. Mindenekelőtt az ezernyi változáson átment, s talán éppen ezért örök életű görög nyelv a közvetlen kapcsolat a távoli múlt és a jelen között. Az újgörög irodalom azonban mégsem az esztétikailag és nyelvileg egyaránt megmerevedett, bizánci literatúrából alakult ki. A 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben kialakuló újgörög kultúra és irodalom forrása és szülőanyja az európai kultúra és irodalom volt. [4]
Az első görög nyelvű írásos töredékek (táblákon, agyagedényeken) a mükénéi típusú városokból maradtak ránk — ezeket a krétai eredetű, de a görög nyelv rögzítésére átalakított lineáris B írással jegyezték le.
Mükénét és a többi, hasonló kultúrájú várost az i. e. 12. század közepén a bevándorló dór törzsek pusztították el. Az ezután következő görög sötét korban az írásbeliség jóformán megszűnt, és amikor a kor végén, i.e. 800 táján újra megjelent, az már nem a szótag-, hanem betűírás (a máig fennmaradt görög ábécé őse) volt.
Az ókori Görögország[szerkesztés]
A sötét korban az irodalom legősibb formáinak tekinthető mítoszok alapvetően a szájhagyomány részeiként terjedtek, és csak az i.e. 8. századtól, a poliszok megerősödése után kezdték lejegyezni őket.
A lantkísérettel előadott eposzok verselése időmértékes volt, fő sortípusa a hexameter. A műfaj főleg Kisázsia görög nyelvű városaiban virágzott. Ebben az időszakban alakultak ki az elbeszélő és lírai költészet első formái is.
A dráma két fő műfaja a tragédia és a komédia lett.
Bizánci Görögország[szerkesztés]
Modern Görögország[szerkesztés]
Filozófia[szerkesztés]
Az ókori görög filozófia a Kr. e. 6. században alakult ki, és folytatódott a hellenisztikus időszakban, valamint azon időszakban, amikor Görögország és a legtöbb görög által lakott terület a Római Birodalom része volt. A filozófiát arra használták, hogy nem vallásos módon értelmezzék a világot. Sokféle témával foglalkozott, beleértve a csillagászatot, a matematikát, a politikai filozófiát, az etikát, a metafizikát, az ontológiát, a logikát, a biológiát, és a retorikát is.[6]
Az ókori Görögország aranykorát megelőző időszak vezető filozófusai: Thalész, Pithagorasz, Hérakleitosz, Prótagorasz és Démokritosz voltak. Szókratész az etikát és a politikát vizsgálta. Legnagyobb tanulója, Platón Szókratész kérdés-válasz módszerét használta filozófiai problémák kivizsgálására híres párbeszédeiben.
A görög filozófia a kezdete óta nagyban befolyásolta a nyugati kultúrát.
Film[szerkesztés]
Az első tényleges mozit 1907-ben nyitották meg Görögországban. 1914-ben megalakult az Asty Films Company, és elkészült az első görög egész estés némafilm, a Gólfo (Γκόλφω). Orésztisz Lászkosz 1931-ben rendezte a Daphnisz és Khloé című romantikus filmet, mely először tartalmazott meztelen jelenetet a történelem során, egyúttal az első külföldön is játszott görög film volt.
1944-ben Katína Paxinú kapta az Oscar-díjat a legjobb női mellékszereplő kategóriában az Akiért a harang szól című filmben nyújtott alakításáért.
Sokak szerint az 1950-es és 1960-as évek voltak a görög filmek aranykora. Számos nemzetközi elismerést szereztek: Mihálisz Kakojánisz, Alékosz Szakeláriosz, Melina Mercouri, Níkosz Cifórosz, Jákovosz Kambanélisz, Katína Paxinú, Níkosz Kúndurosz, Ellie Lambeti, Irene Papas és mások. Több mint hatvan film készült el évente. Jelentősebb filmek voltak: O drakos (Níkosz Kúndurosz rendezte), Stella (1955) és a Bitter Bread (1951).
Az 1970-es, 1980-as években Theo Angelopoulos több figyelemre méltó filmet rendezett. Az örökkévalóság meg egy nap című filmje Arany Pálma-díjat nyert az 1998-as cannes-i filmfesztiválon.[7]
Zene és tánc[szerkesztés]
Görögország zenei hagyománya változatos, nagy befolyással volt rá a Római Birodalom, a bizánci liturgikus énekek, a közel-keleti zenék és a reneszánsz.
Az ókori Görögországban[szerkesztés]
Az általános műveltség része volt a zene. A legjelentősebb hangszer a lant volt. A zene része volt a vallási szertartásoknak, a görög drámáknak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú, melyből a nyugati hangrendszer fejlődött ki. Az ókori görögök szerint a zene isteni eredetű, a zene istene Orfeusz. Tánc tekintetében is hatalmas örökséget hagytak az emberiségre, a vallási szertartások része volt már a kezdetektől. A legjellemzőbb ősi táncok a körtáncok, fegyvertáncok és az örömtáncok voltak.
Bizánci Görögország[szerkesztés]
A szertartások alatt az egyszólamú dallamok voltak a jellemzőek. Kizárólag vokálisan adták elő, mert a görög egyházi törvények nem engedték meg a hangszeres kíséretet. A szöveg és a dallam szoros egységet alkot és elválaszthatatlan a liturgiától. Népszerű táncok voltak ebben az időszakban: Syrtos, Geranos, Mantilia, Saximos, Pyrichios és a Kordakas.
Modern Görögország[szerkesztés]
Számos nemzetközileg ismert zeneszerző és előadó született a 20. században, például: Iannis Xenakis, Maria Callas, Níkosz Szkalkótasz, Míkisz Theodorákisz, Dimitris Mitropoulos és Vangelis. A népzenében oszmán elemeket is lehet hallani. A blueshoz hasonlító Rembétiko fénykora az 1930-1950-es évekre tehető. Népszerű hangszer a buzuki, melynek őse egy háromhúros hangszer, a pandura volt.
Színház[szerkesztés]
Ókori Görögország[szerkesztés]
Az ókori görög színház három részből állt: orkhésztra, theatron, szkéné. Az érdekessége a felépítésének az, hogy ezek a részek különböző korszakokban alakultak ki, így végleges formáját csak a hellenisztikus korban nyeri el. Nők nem lehettek színészek, a női szerepeket férfiak vagy kisfiúk játszották el. Jellemző kellékek volt a maszkok, melyeken látható volt a szereplő érzelmi állapota. A görög dráma eredete Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik.[8]
Középkor[szerkesztés]
A bizánci időszakban a színjátszás erősen csökkent. Csak egyetlen formája maradt meg, a népi színház, melyet maga az állam akart betiltani. A török időszakban a Karagiozis vált népszerűvé a népművészetben.
Modern Görögország[szerkesztés]
A modern görög színház a 19. század elején született. A Nobile Teatro di San Giacomo di Corfù volt az első színház és operaház a modern Görögországban. Az első operát (O ipopszífiosz vuleftísz) Szpirídon Xíndasz írta 1867-ben. Az athéni színházban domináltak a revük, zenés vígjátékok, operettek és nocturnék. figyelemre méltó drámaírók voltak: Szpirídon Szamárasz és Theófrasztosz Szakelarídisz.
A Nemzeti Görög Színház 1880-ban alakult. Jelentős színészei: Kivéli Andrianú, Maríka Kotopúli, Emíliosz Veákisz, Orésztisz Makrísz, Katína Paxinú, Mánosz Katrákisz és Dimítrisz Horn. Jelentős rendezői: Dimítrisz Rondírisz, Aléxisz Minotísz és Károlosz Kun.
Gasztronómia[szerkesztés]
Az első szakácskönyvet i. e. 320-ban írta Arkhesztratosz a történelemben.[9]
 |
|
| Muszaka |
Gírosz |
A görög konyha alapvetően a marha- és birkahúsra épül. Számos fűszert használnak ételeik ízesítéséhez, például oregánót, bazsalikomot, koriandert, olívaolajat és fahéjat.[10] Közkedveltek a saláták, melyeket akár főételként is fogyasztanak.
Nemzeti ételük a Magyarországon is jól ismert gírosz (γύρος: jírosz / gyros[11])), mely pitába töltött bárányhús zöldségekkel, de létezik csirkés változata is. További ismert görög ételek a muszaka, a pasticio, a bifteki, a szudzukaki, a kokiniszto, a kritharaki, illetve a gigantesz plaki. Elterjedt saláta a dzadzíki (τζατζίκι; tzatziki[11]), amely joghurtból, uborkából, fokhagymával és olívaolajjal készül. Gyakori reggeli étek a mézes joghurt.
- kondoszúvli (görög κοντοσούβλι) - húsétel, amit nyárson sütnek; maga a szó „húsnyársat” jelent
- szuvláki (görög Σουβλάκι) - rövid fa- vagy fémnyársra húzott húsdarabkák elnevezése
A görögök, tengeri nép lévén rengeteg halat és tengeri állatot esznek. Elterjedt a szőlőecetben áztatott aszalt olívabogyó, a fehér kecske-, juh- és tehéntejből készített sajt, a feta. Ez utóbbi az alapja a világszerte görög salátaként ismert vegyeszöldség-salátának, amelyet ők csak parasztsalátaként ismernek. Füstölt kecskesonka is gyakran kerül az asztalra.
Legelterjedtebb a bor fogyasztása, amelyből leghíresebb a gyantával készített fehérbor, a recína (Ρετσίνα), illetve a telt, vörös mazsolabor, a mavrodáfni (Μαυροδάφνη). Emellett világhírre tett szert az ouzo (ούζο: úzo[11]) nevű ánizsos párlat, a borpárlatból és fehérborból készült Metaxa, valamint a cípuro (Τσίπουρο), ami egy törkölypárlat.
Számos fűszert használnak ételeik ízesítéséhez, például oregánót, bazsalikomot, koriandert és fahéjat.[10] Közkedveltek a saláták, melyeket akár főételként is fogyasztanak. Az egy főre jutó halfogyasztás magas, a borfogyasztásnak is színvonalas kultúrája van.[12] Nagyrészt könnyű mediterrán borokat termelnek, melyek vörös vagy rozé típusúak.[13][14] A görög konyhára hatással volt a több száz éves török uralom. Alapvetően török hatásra került a görög konyhába a gírosz és a szuvláki.
Oktatás[szerkesztés]
Görögországban tanköteles minden 6-15 közötti gyermek. 2,5 éves kortól járhatnak iskolai előkészítőre. Görögországban háromszintű az iskolarendszer:
- alapfokú oktatás (6-12 év között kötelező),
- alsó középfokú oktatás (12-15 év között kötelező),
- felső középfokú oktatás (15-18 év között szabadon választott). Ez utóbbi 1997 óta két iskolatípusra oszlik:
- általános középiskola (eniaio lykeio),
- műszaki és szakközépiskola (technika epaggelmatika ekpaideftiriai).
Társadalom[szerkesztés]
A görög nép kialakulása a dór bevándorlás lezajlása után még sokáig váratott magára. Csak az 5. század végén fejeződött be, a perzsa és a peloponnészoszi háborúk lezajlásával.
Ma a görögöket barátságos, vendégszerető emberekként jellemzik, akik büszkék az országuk történelmi és kulturális hagyományaira.
Nyelv[szerkesztés]
A görög nyelv az indoeurópai nyelvcsalád hellén ágába tartozik, közvetlen rokona nincsen. Anyanyelvi szinten 13 millióan beszélik a nyelvet. Körülbelül 3-4 millió ember él a diaszpórában. Az első írásos emlék több mint 3000 éves. Az újgörög két változatban létezett, népi és a mesterségesen létrehozott nyelv, 1976-ban a dimothiki változatot tették meg az ország hivatalos nyelvének.
Politika[szerkesztés]
Görögország államformája parlamentáris demokrácia, élén az államelnökkel, akit ötéves időtartamra választ a parlament.
2017-ben két fő politikai párt van: a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) és az Új Demokrácia (Nea Demokratia). Számos más, kisebb politikai párt létezik. A harmadik legnagyobb párt a kommunista párt (KKE). További kisebb pártok: Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA), Ortodox Népi Riadó (LAOS). A görög pártrendszer mai folyamatai egyértelmű kétpártrendszer képét rajzolják elénk, ugyanis a két nagyobb párt, az Új Demokrácia Párt és a PASOK szerzik meg a szavazatok jelentős többségét, így kevesen jutnak mellettük szóhoz.
Munkaszüneti napok és fesztiválok[szerkesztés]
A görög jog szerint minden vasárnap munkaszüneti nap. Ezenkívül négy hivatalos, kötelező munkaszüneti nap van: március 25. (függetlenség napja), Húsvéthétfő, augusztus 15. Nagyboldogasszony napja és december 25. (Karácsony). Jelentős ünnepek még: május 1. (a munka ünnepe) és október 28. (ohi nap).
| Dátum | Ünnep | Görög név és átírva |
Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév napja | Πρωτοχρονιά Protochroniá |
|
| Január 6. | Vízkereszt | Θεοφάνεια Theophánia |
|
| változó | Hamvazóhétfő | Καθαρά Δευτέρα Kathará Deftéra |
A nagyböjt 1. napja; 2020-ban febr. 24. |
| Március 25. | A nemzeti forradalom kezdete (1821) | Εικοστή Πέμπτη Μαρτίου Ikostí-pémpti Martiou |
|
| változó | Nagypéntek | Μεγάλη Παρασκευή Megáli Paraskeví |
|
| változó | Húsvét | Κυριακή του Πάσχα Kiriakí tou Páscha |
|
| változó | Húsvéthétfő | Δευτέρα του Πάσχα Δευτέρα του Πάσχα |
|
| Május 1. | A munka ünnepe | Εργατική Πρωτομαγιά Ergatikí Protomagiá |
|
| változó | Pünkösd | Πεντηκοστή' Pentikoszti |
Húsvét utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja |
| változó | Pünkösdhétfő | Δευτέρα Πεντηκοστής | |
| Augusztus 15. | Mária mennybemenetele | Κοίμηση της Θεοτόκου Kímisi tis Theotókou |
Szűz Mária legfontosabb ünnepe |
| Október 28. | A „NEM” napja | Ημέρα του Όχι | A „NEM” Mussolini ultimátumára vonatkozik; az olasz hadsereg elleni győzelem ünnepe |
| November 8. | Kréta nemzeti ünnepe | Csak regionális ünnep | |
| December 25. | Karácsony | Χριστούγεννα Khrisztoúyenna |
|
| December 26. | "Isten anyjának" dicsőítése | Σύναξις Υπεραγίας Θεοτόκου Μαρίας Sinaxis Yperagías Theotókou Marías |
Szűz Mária ünnepe |
Fesztiválok[szerkesztés]
A nagyobb fesztiválok közé tartozik:
- a Pátrai Karnevál ,
- az Athéni Fesztivál
- és a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál , mely a legfontosabb filmfesztivál Délkelet-Európában.
Vallás[szerkesztés]
Vallási megoszlás (2017)[15]
Ókor[szerkesztés]
Az ókori Görögországban többistenhit volt. Az Olümposzi istenek az Olümposz hegyén laktak, pompában éltek és halhatatlanok voltak. Természeti erőket és emberi tulajdonságokat képviseltek. A vallásnak nem volt szent könyve, szent ligetekben tisztelték az isteneket: imával, énekkel és rituális tánccal.
Modern kor[szerkesztés]
Napjainkban a görög-ortodox kereszténység van jelentős többségben.
A középkorban, a török megszállás után a görögök egy része áttért a iszlámra, de arányuk jelentősen csökkent a görög szabadságharc és az első világháborút követő lakosságcsere eredményeként. Hivatalos vallási kisebbségek a török nyelvű muzulmánok és a muzulmán bolgárok (pomákok), arányuk 2%. Sokáig kötelező volt a vallásoktatás az állami iskolákban, ám 2008-ban eltörölték.
A mai újpogány hellén vallás (Ἑλληνικὴ ἐθνική θρησκεία) az ókori görög vallás gyakorlását igyekszik feléleszteni.
Isten-hit[szerkesztés]
A görögök általában vallásosak, és zömük hisz Istenben.[16] 2010-es tanulmány alapján a görög lakosság 79% -a hisz Isten létezésében, további 16% -uk hisz egy felsőbb intelligenciában, míg 4% -uk nem hisz egyikben sem.[17]
Sport[szerkesztés]
Ókor[szerkesztés]
A pánhellén játékok az ókori Görögország négy nagy sportfesztiváljának összefoglaló neve volt:
- olümpiai játékok – a legismertebb és legfontosabb, négyévente, Zeusz tiszteletére
- püthói játékok – négyévente Delphoi mellett, Apollón tiszteletére
- nemeai játékok – kétévente Nemea mellett, szintén Zeusz tiszteletére
- iszthmoszi játékok – kétévente, Korinthosz mellett, Poszeidón tiszteletére
.jpg)
Modern kor[szerkesztés]
Görögország előtérbe került számos sportágban az elmúlt évtizedekben. Görög sportolók jelentős sikereket értek el a következő sportágakban: kosárlabda, birkózás, vízilabda, atlétika, súlyemelés.
A 2004. évi nyári olimpiai játékokat Athénban rendezték meg. A görög sportolók 146 érmet nyertek 15 különböző sportágban.
Labdarúgás[szerkesztés]
A görög labdarúgó válogatott megnyerte a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságot.
Szimbólumok[szerkesztés]
Görögország nemzeti színei a kék és a fehér.
Címere egy kék színű pajzs, rajta fehér kereszttel.[18] A jelképet 1973, a monarchia és a katonai junta megszüntetése óta használják[19]. Eredeti jelképe Pallasz Athéné és a bagoly volt.[20]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mazlish, Bruce. Civilization And Its Contents. Stanford University Press, 2004. p. 3. Web. 25 Jun. 2012.
- ↑ Myres, John. Herodotus, Father of History. Oxford: Clarendon Press, 1953. Web. 25 Jun. 2012.
- ↑ Peter Krentz, Ph.D., W. R. Grey Professor of History, Davidson College.
"Greece, Ancient." World Book Advanced. World Book, 2012. Web. 8 July 2012. - ↑ a b Panoráma: Görögország, 1976
- ↑ Manos G. Birēs, Marō Kardamitsē-Adamē, Neoclassical architecture in Greece
- ↑ "Ancient Greek philosophy, Herodotus, famous ancient Greek philosophers. Ancient Greek philosophy at Hellenism.Net". www.hellenism.net. Retrieved 2019-01-28.
- ↑ Thessaloniki International Film Festival – Profile Archiválva 2015. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (in Greek)
- ↑ Merriam-Webster definition of tragedy
- ↑ http://www.focusmm.com/greece/gr_coumn.htm – Archiválva 2017. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Historical reference about Ancient Greek cuisine.
- ↑ a b Civitello, Linda. Cuisine and Culture: A History of Food and People. New York: Wiley, 67. o. (2007). ISBN 0-471-74172-8
- ↑ a b c A görög szavak átírása a Wikipédia irányelvei alapján történik; ahol szükséges, az angolos átírást dőlt betűkkel jelezzük
- ↑ Renfrew, Colin. The Emergence of Civilization; The Cyclades and the Aegean in the Third Millennium B.C.. Taylor & Francis, 280. o. (1972)
- ↑ Ancient Mashed Grapes Found in Greece Archiválva 2008. január 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Discovery News.
- ↑ Mashed grapes find re-write history of wine Zeenews
- ↑ Religious Belief and National Belonging in Central and Eastern Europe. Pew Research Center, 2017. május 10. (Hozzáférés: 2017. szeptember 9.)
- ↑ Lipka, Michael (31 Οκτωβρίου 2018). «Greek attitudes toward religion, minorities align more with Central and Eastern Europe than West». Pew Research Center. Ανακτήθηκε στις 2 Νοεμβρίου 2018.
- ↑ «Ειδικό Ευρωβαρόμετρο Archiválva 2017. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben» (PDF). Ευρωπαϊκή Επιτροπή. Ιανουάριος–Φεβρουάριος 2010. Ανακτήθηκε στις 9 Σεπτεμβρίου 2017. (görögül)
- ↑ Εφημερίς της Κυβερνήσεως 1975, Article 2. o.
- ↑ Law 851/1978, Article 1, Clause 1. o.
- ↑ Presidency of the Hellenic Republic: The Order of the Redeemer.
Források[szerkesztés]
- Világirodalmi lexikon III. (F–Groc). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975.
.svg)