Görögország kultúrája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Görögország kultúrája több ezer éves múltra tekint vissza, az európai gondolkodás és művészetének meghatározó alapja.[1] A mükénéi kultúrától a klasszikus Görögországon és Római Birodalmon át a Bizánci Birodalomig . Görögország volt a nyugati kultúra és a demokrácia bölcsője. Jelentős volt a tudomány, a matematikában, csillagászatban, orvostudományban, fizikában és a filozófiában is maradandót alkottak az ókorban.[2] Az irodalom figyelemre méltó művei jelentek meg, számos műfajban alkottak örök életű remekműveket. Népszerűek voltak a lírai, epikai művek, valamint a dráma is jól ismert volt.[3]

Képzőművészetek[szerkesztés]

Építészet[szerkesztés]

Az ókori Görögország[szerkesztés]

Dóri templom Rodosz szigetén
Kükladikus építészet Amorgósz szigetén

Az ógörög építészet legismertebb épületei a templomok és a színházak.

Bizánci Görögország[szerkesztés]

A bizánci kor alatt épült templomok legjellegzetesebb pontja a görög kereszt alaprajz volt. A kupola az építészet egyik kedvelt eleme volt. A bizánci oszloprendek a ióni és korinthoszi oszlopok keveréke.

Modern Görögország[szerkesztés]

A török hódoltság alatt főleg görög ortodox templomok épültek .Miután Görögország újra független lett a 19. század folyamán, a neoklasszikus építészet vált jellemzővé. Jelentős építészek befolyásolták az építészetet, mint például Theophil Hansen , Erns Ziller és Stamatios Kleanthis. A templomok neobizánci stílusban épültek.[4] A második világháború után hatalmas társasházak épültek a nagyobb városközpontokban. Az első felhőkarcolók az 1960-as években épültek mint például az OTE-torony és az Athens Tower Complex. Az 1970-es években indult el a szálloda építési program, melynek célja , hogy javítsa az ország turisztikai infrastruktúráját.

Festészet[szerkesztés]

Az ókori Görögország[szerkesztés]

Az ókori festmények nagy része nagyon megrongálódott vagy elveszett. A görög festészet főleg az emberi alakot tanulmányozta . Képesek voltak ábrázolni tömegeket, szenvedélyeket és érzelmeket. Jellemző volt még a falfestmény készítése is. Több freskó is készült Mükénében, a knosszoszi épületegyüttesben és Tirünszban.

Bizánci Görögország[szerkesztés]

Mozaik a Daphni-kolostorban (1100).

Az ikonfestészet tilalma alatt megerősödött a keleti hatás. Amikor ez a tilalom megszűnt, az alakok továbbra is stilizáltak maradtak. A festett jelenetek szimmetrikusak, az alakok elmélyültek voltak. Több freskó is jó állapotban maradt fenn. Például az északi és déli fal frízei, melyen kiterjesztett szárnyű, térdelő angyalok láthatóak, amint szigorú ünnepélyességgel hódolnak a kis Jézust tartó Szűz Máriának.

Modern Görögország[szerkesztés]

A függetlenség után a romantika volt a jellemző stílus. Jelentős festők: Nikolaos Gyzis, Georgios Jakobides, Nikiphoros Lytras, Konstantinos Volanakis és Theodoros Vryzakis.

Szobrászat[szerkesztés]

Ókori Görögország[szerkesztés]

Peplos Kore az Akropolisz Múzeumban.

Jellemzőek voltak a monumentális szobrok, melyek nagyrészt márványból vagy bronzból készültek. A korra jellemző szobor volt a kurosz (ruhátlan ifjú). Tökéletesen ábrázolták az emberi testet. Jelentős szobrok: Pheidiász Zeusz és Pallasz Athéné szobra, Mürón Diszkoszvető szobra és Polükleitosz Lándzsavívó szobra.

Bizánci Görögország[szerkesztés]

A kereszténység tiltotta a szobrok készítését. Ez idő alatt csak domborművek készültek, ezekből is csak kevés maradt fenn.

Modern Görögország[szerkesztés]

A nyugat volt befolyással a görög építészetre, jellemző irányzat volt a neoklasszicizmus. A szobrok fő témája az ókori görög antikvitás, a szabadságharc és fontos történelmi személyek voltak. Jelentős szobrász volt Leonidasz Drosis (szobrai megtalálhatóak Athén főiskoláján), Ioannis Kossos, Yannoulis Chalepas és Georgios Bonanos.

Irodalom[szerkesztés]

Az első görög nyelvű írásos töredékek (táblákon, agyagedényeken) a mükénéi típusú városokból maradtak ránk — ezeket a krétai eredetű, de a görög nyelv rögzítésére átalakított lineáris B írással jegyezték le.

Mükénét és a többi, hasonló kultúrájú várost az i. e. 12. század közepén a bevándorló dór törzsek pusztították el. Az ezután következő görög sötét korban az írásbeliség jóformán megszűnt, és amikor a kor végén, i.e. 800 táján újra megjelent, az már nem a szótag-, hanem betűírás (a máig fennmaradt görög ábécé őse) volt.

Az ókori Görögország[szerkesztés]

A sötét korban az irodalom legősibb formáinak tekinthető mítoszok alapvetően a szájhagyomány részeiként terjedtek, és csak az i.e. 8. századtól, a poliszok megerősödése után kezdték lejegyezni őket.

A lantkísérettel előadott eposzok verselése időmértékes volt, fő sortípusa a hexameter. A műfaj főleg Kisázsia görög nyelvű városaiban virágzott. Ebben az időszakban alakultak ki az elbeszélő és lírai költészet első formái is.

A dráma két fő műfaja a tragédia és a komédia lett.

Bizánci Görögország[szerkesztés]

Modern Görögország[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

Az első tényleges mozit 1907-ben nyitották meg. 1914-ben megalakult az Asty Films Company, és elkészült az első görög hosszú némafilm, a Golfo(Γκόλφω). 1931-ben rendezte Orestis Laskos a Daphnis és Chloe című romantikus filmet, mely először tartalmazott meztelen jelenetet a történelem során. Ez volt az első görög film ,amelyet külföldön is játszottak. 1944-ben Katina Paxinou kapta az Oscar-díjat a legjobb női mellékszereplő kategóriában az Akiért a harang szól című filmben nyújtott teljesítményéért. Sokak szerint az 1950-es és 1960-as évek voltak a görög filmek aranykora. Számos nemzetközi elismerést szereztek : Mihalis Kakogiannis, Alekos Sakellarios, Melina Mercouri, Nikos Tsiforos, Iakovos Kambanelis, Katina Paxinou, Nikos Koundouros, Ellie Lambeti, Irene Papas stb. Több mint hatvan film készült el évente. Jelentősebb filmek voltak: O drakos (Nikos Koundouros rendezte), Stella (1955) és a Bitter Bread (1951). Az 1970-es, 1980-as években Theo Angelopoulos több figyelemre méltó filmet rendezett. Az örökkévalóság meg egy nap című filmje Arany Pálma-díjat nyert az 1998-as cannes-i filmfesztiválon.[5]

Zene és tánc[szerkesztés]

Pán Isten egy ógörög vázán, Puglia régióból származik.

Görögország zenei hagyománya változatos, nagy befolyással volt rá a Római Birodalom, a bizánci liturgikus énekek, a közel-keleti zenék és a reneszánsz.

Az ókori Görögországban[szerkesztés]

Az általános műveltség része volt a zene. A legjelentősebb hangszer a lant volt. A zene része volt a vallási szertartásoknak, a görög drámáknak és az olimpiai játékoknak. A görög zeneelmélet alapvető fontosságú, melyből a nyugati hangrendszer fejlődött ki. Az ókori görögök szerint a zene isteni eredetű, a zene istene Orfeusz. Tánc tekintetében is hatalmas örökséget hagytak az emberiségre, a vallási szertartások része volt már a kezdetektől. A legjellemzőbb ősi táncok a körtáncok, fegyvertáncok és az örömtáncok voltak.

Bizánci Görögország[szerkesztés]

Legrégebbről ismert ábrázolása a lírának,egy bizánci koporsón található meg.A bizánci egyházzene erőteljes hatással van a modern görög zenére

A szertartások alatt az egyszólamú dallamok voltak a jellemzőek. Kizárólag vokálisan adták elő, mert a görög egyházi törvények nem engedték meg a hangszeres kíséretet. A szöveg és a dallam szoros egységet alkot és elválaszthatatlan a liturgiától. Népszerű táncok voltak ebben az időszakban: Syrtos, Geranos, Mantilia, Saximos, Pyrichios és a Kordakas.

Modern Görögország[szerkesztés]

Számos nemzetközileg ismert zeneszerző és előadó született a 20. században, például: Iannis Xenakis, Maria Callas, Nikos Skalkottas, Mikisz Theodorakisz, Dimitris Mitropoulos és Vangelis. A népzenében oszmán elemeket is lehet hallani. A blueshoz hasonlító Rembétiko fénykora az 1930-1950-es évekre tehető. Népszerű hangszer a buzuki, melynek őse egy háromhúros hangszer, a pandura volt.

Színház[szerkesztés]

Ókori Görögország[szerkesztés]

Az epidauroszi színházat még mindig használják

Az ókori görög színház három részből állt: orkhésztra, theatron, szkéné. Az érdekessége a felépítésének az, hogy ezek a részek különböző korszakokban alakultak ki, így végleges formáját csak a hellenisztikus korban nyeri el. Nők nem lehettek színészek, a női szerepeket és férfiak vagy kisfiúk játszották el. Jellemző kellékek volt a maszkok, melyeken látható volt a szereplő érzelmi állapota. A görög dráma eredete Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik.[6]

Középkor[szerkesztés]

A bizánci időszakban a színjátszás erősen csökkent. Csak egyetlen formája maradt meg, a népi színház, melyet maga az állam akart betiltani. A török időszakban a Karagiozis vált népszerűvé a népművészetben.

Modern Görögország[szerkesztés]

A modern görög színház a 19. század elején született. A Nobile Teatro di San Giacomo di Corfù volt az első színház és operaház a modern Görögországban. Az első operát (The parliamentary candidate) Spyridon Xyndas írta 1867-ben. Az athéni színházban dominálóak voltak a revük, zenés vígjátékok, operettek és a nocturnék. figyelemre méltó drámaírók voltak: Spyridon Samaras és Theophrastos Sakellaridis. A Nemzeti Görög Színház 1880-ban alakult. Jelentős színészei: Cybele Andrianou , Marika Kotopouli , Aimilios Veakis , Orestis Makris , Katina Paxinou , Manos Katrakis és Dimitris Horn .Jelentős rendezői: Dimitris Rontiris , Alexis Minotis és Karolos Koun.

Konyha[szerkesztés]

Hagyományos görög vendéglő.

Az első szakácskönyvet időszámításunk előtt 320-ban írta Arkhesztratosz a történelemben.[7] Számos fűszert használnak ételeik ízesítéséhez, például oreganot, bazsalikomot, koriandert és fahéjat.[8] Közkedveltek a saláták, melyeket akár főételként is fogyasztanak. Az egy főre jutó halfogyasztás magas, a bor fogyasztásnak is színvonalas kultúrája van.[9] Nagyrészt könnyű mediterrán borokat termelnek, melyek vörös vagy rozé típusúak.[10][11] A görög konyhára hatással volt a több száz éves török uralom. Alapvetően török hatásra került a görög konyhába a gírosz és a szuvláki. A legismertebb görög ital az ouzo, amely egy ánizzsal és fűszerekkel ízesített égetett szesz.

Oktatás[szerkesztés]

Az Athéni Akadémia a legmagasabb tudományos testület az országban

Görögországban tanköteles minden 6-15 közötti gyermek. 2,5 éves kortól járhatnak iskolai előkészítőre. Görögországban háromszintű az iskolarendszer: alapfokú oktatás (6-12 év között kötelező), alsó középfokú oktatás (12-15 év között kötelező), valamint felső középfokú oktatás (15-18 év között szabadon választott). Ez utóbbi 1997 óta két iskolatípusra oszlik: általános középiskola (eniaio lykeio), illetve műszaki és szakközépiskola (technika epaggelmatika ekpaideftiriai).

Görög emberek[szerkesztés]

A görög nép kialakulása a dór bevándorlás lezajlása után még sokáig váratott magára. Csak az 5. század végén fejeződött be, a perzsa és a peloponnészoszi háborúk lezajlásával. A görögöket barátságos, vendégszerető emberekként jellemzik, akik büszkék az országuk történelmi és kulturális hagyományaira. Nevezetes görög személyek már időszámításunk előtt 700-tól léteznek. Homérosz Iliasz és Odüsszeia költeménye a világirodalom legjelentősebb alkotásai. Jelentős költők voltak még: Alkaiosz, Szapphó és Anakreón. A legnagyobb görög drámaírók voltak: Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. Kiemelkedő filozófusok voltak: Thalész, Püthagorasz, Epheszoszi Hérakleitosz, Prótagorasz, Démokritosz és Szókratész. További kimagasló személyiségek: Hippokratész, az orvostudományok atyja, Arkhimédész, természettudós, Pheidiasz, szobrász, Eratoszthenész, földrajztudós, Nagy Sándor hadvezér, El Greco, a legismertebb görög származású festő, Níkosz Kazandzákisz a modern irodalom kiemelkedő írója.

Konsztandínosz Kaváfisz, görög költő

Nyelv[szerkesztés]

A görög nyelv az indoeurópai nyelvcsalád hellén ágába tartozik, közvetlen rokona nincsen. Anyanyelvi szinten 13 millióan beszélik a nyelvet. Körülbelül 3-4 millió ember él a diaszpórában. Az első írásos emlék több mint 3000 éves. Az újgörög két változatban létezett, népi és a mesterségesen létrehozott nyelv, 1976-ban a dimothiki változatot tették meg az ország hivatalos nyelvének.

Politika[szerkesztés]

Görögország államformája parlamentáris demokrácia, élén az államelnökkel, akit ötéves időtartamra választ a parlament. Görögország államfője 2015 óta Prokópisz Pavlópulosz. Két fő politikai párt van: a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) és az Új Demokrácia (Nea Demokratia). Számos más, kisebb politikai párt létezik. A harmadik legnagyobb párt a kommunista párt (KKE). További kisebb pártok: Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA), Ortodox Népi Riadó (LAOS). A görög pártrendszer mai folyamatai egyértelmű kétpártrendszer képét rajzolják elénk, ugyanis a két nagyobb párt, az Új Demokrácia Párt és a PASOK szerzik meg a szavazatok jelentős többségét, így kevesen jutnak mellettük szóhoz.

Munkaszüneti napok és fesztiválok[szerkesztés]

A görög jog szerint minden vasárnap munkaszüneti nap. Ezenkívül négy hivatalos, kötelező munkaszüneti nap van: március 25. (függetlenség napja), Húsvéthétfő, augusztus 15. Nagyboldogasszony napja és december 25. (Karácsony). Jelentős ünnepek még: május 1. (a munka ünnepe) és október 28. (ohi nap). A nagyobb fesztiválok közé tartozik a Patras Karnevál, az Athén Fesztivál és a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztivál, mely a legfontosabb filmfesztivál Dél-Európában.

Vallás[szerkesztés]

Az ókori Görögországban többistenhit volt. Az Olümposzi istenek az Olümposz hegyén laktak, pompában éltek és halhatatlanok voltak. Természeti erőket és emberi tulajdonságokat képviseltek. Nem volt szentkönyvük, szent ligetekben tisztelték az isteneket: imával, énekkel és rituális tánccal.

A török megszállás után a görögök egy része áttért a muszlimra, de arányuk jelentősen csökkent a görög szabadságharc és az első világháborút követő lakosságcsere eredményeként. Hivatalos vallási kisebbségek a török nyelvű muzulmánok és a muzulmán bolgárok (pomákok), arányuk 2%. Sokáig kötelező volt a vallásoktatás az állami iskolákban, ám 2008-ban eltörölték. Jelenleg a görög-ortodox vallás van jelentős többségben (97%). A mai hellén népi vallás (Ἑλληνικὴ ἐθνική θρησκεία) az ókori görög vallás gyakorlását igyekszik feléleszteni.

Sport[szerkesztés]

Az athéni Olimpiai Stadion

Az iszthmoszi játékok az Ókori Görögországban a pánhellén játékok egyike volt, amit Korinthosz mellett tartottak minden második évben. A játékok győztesei fenyőkoszorút kaptak jutalmul. Görögország előtérbe került számos sportágban az elmúlt évtizedekben. A görög labdarúgó válogatott megnyerte a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságot. Görög sportolók jelentős sikereket értek el a következő sportágakban: kosárlabda, birkózás, vízilabda, atlétika, súlyemelés. A 2004. évi nyári olimpiai játékokat Athénban rendezték meg. A görög sportolók 146 érmet nyertek 15 különböző sportágban.

Szimbólumok[szerkesztés]

Görögország nemzeti színei a kék és a fehér. Címere egy kék színű pajzs, rajta egy fehér kereszttel.[12] A jelképet 1973, a monarchia és a katonai junta megszüntetése óta használják[13]. Eredeti jelképe Pallasz Athéné és a bagoly volt.[14]

Képgaléria[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mazlish, Bruce. Civilization And Its Contents. Stanford University Press, 2004. p. 3. Web. 25 Jun. 2012.
  2. Myres, John. Herodotus, Father of History. Oxford: Clarendon Press, 1953. Web. 25 Jun. 2012.
  3. Peter Krentz, Ph.D., W. R. Grey Professor of History, Davidson College.
    "Greece, Ancient." World Book Advanced. World Book, 2012. Web. 8 July 2012.
  4. Manos G. Birēs, Marō Kardamitsē-Adamē, Neoclassical architecture in Greece
  5. Thessaloniki International Film Festival – Profile Archiválva 2015. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (in Greek)
  6. Merriam-Webster definition of tragedy
  7. http://www.focusmm.com/greece/gr_coumn.htm – Archiválva 2017. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Historical reference about Ancient Greek cuisine.
  8. Civitello, Linda. Cuisine and Culture: A History of Food and People. New York: Wiley, 67. o. (2007). ISBN 0-471-74172-8 
  9. Renfrew, Colin. The Emergence of Civilization; The Cyclades and the Aegean in the Third Millennium B.C.. Taylor & Francis, 280. o. (1972) 
  10. Ancient Mashed Grapes Found in Greece Archiválva 2008. január 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Discovery News.
  11. Mashed grapes find re-write history of wine Zeenews
  12. Εφημερίς της Κυβερνήσεως 1975, Article 2. o.
  13. Law 851/1978, Article 1, Clause 1. o.
  14. Presidency of the Hellenic Republic: The Order of the Redeemer.

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon III. (F–Groc). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975.