Albert Lebrun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Albert Lebrun
Albert Lebrun 1932 (2).jpg
Franciaország elnöke
Andorra társhercege
Hivatali idő
1932. május 7. 1940. július 11.
Előd Paul Doumer
Utód Henri Philippe Pétain
Franciaország gyarmatügyi minisztere
Hivatali idő
1911. június 27. 1913. január 12.

Született 1871. augusztus 29.
Mercy-le-Haut
Elhunyt1950. március 6. (78 évesen)
Párizs
Sírhely Mercy-le-Haut
Párt Alliance démocratique

Házastársa Marguerite Lebrun (1902. február 5. – 1947. október 25.)
Foglalkozás
Iskolái
  • École polytechnique
  • Mines ParisTech
Halál oka tüdőgyulladás
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Fehér Sas-rend
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
  • Grand Cross of the Royal Order of Cambodia
  • Grand cross of the Order of the Dragon of Annam
  • Order of the Star of Anjouan
  • Royal Order of the Seraphim
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Supreme Order of Christ
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Lebrun témájú médiaállományokat.

Albert Lebrun (Mercy-le-Haut, 1871. augusztus 29.Párizs, 1950. március 6.) francia mérnök, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 14. elnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Jómódú lotaringiai parasztcsaládban született a német határ mellett. Apja Mercy-le-Haut polgármesteri tisztségét töltötte be. A fiatal Lebrun az iskola mellett rendszeresen segített apjának a földeken. A tanító felfigyelt a kiváló képességű fiúra, és rábeszélte, hogy iratkozzon be Nancyban a gimnáziumba. Az École polytechnique és az École nationale supérieure des mines de Paris (Mines ParisTech) intézményekben szerzett mérnöki diplomát. Vesoulban és Nancyban dolgozott, majd a HEC Paris tanára lett.

1900-ban kezdődött politikai pályafutása, amikor Briey képviselőjévé választották. 1906-ban már Meurthe-et-Moselle megye tanácsának elnöke. Ezt a tisztséget köztársasági elnökké választásáig megtartotta. Armand Fallières elnöksége idején gyarmatügyi miniszter, 1913 januárjában pedig rövid időre hadügyminiszter volt.

Raymond Poincaré elnöksége alatt, 1913–14-ben, ismét a gyarmatügyekért felelős miniszter. 1920-tól Meurthe-et-Moselle szenátora, 1926-ban a szenátus elnökhelyettese, 1931–32-ben pedig elnöke.

Paul Doumer váratlan halála után 1932-ben köztársasági elnökké választották. Nagyon keveset foglalkozott a kormányügyekkel. A halálos áldozatokat is követelő, 1934. február 6-i zavargások után Gaston Doumergue-t kérte fel a nemzeti egységkormány alakítására. 1939. április 5-én ismét elnökké választották. Mandátumát állandó kormányválságok jellemezték. 17 miniszterelnök váltotta egymást 1932 és 1940 között.

1940. június 22-én, a compiègne-i fegyverszünet után a távozó Paul Reynaud helyére Pétaint nevezte ki miniszterelnöknek. Bár nem mondott le köztársasági elnöki posztjáról, de július 10-én visszavonult Vizille-be. 1943. július 27-én a Gestapo letartóztatta és Tirolba, Itter várába vitte. Ott tartották már fogva Édouard Daladier-t, Paul Reynaud-t, Léon Jouhaux szakszervezeti aktivistát et Maurice Gamelint. Lebrun hamarosan megbetegedett. A német orvosok attól féltek, hogy meghal, ezért Hitler döntésére visszaküldték Franciaországba. Pétain perében koronatanú volt.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]